(Ahogy vélhetően ők, Rajkék is valamelyik elkobzott vagyonból választották korábban. ) Lehet, hogy csak városi legenda az állítólag a Rajk László 1956-os, több százezer ember által fölkeresett, Rajk Júlia által kiharcolt újratemetésén a korábbi harcostársak között elhangzott mondat: " Ha szegény Laci élne, de közénk lövetne… " De, ahogy Pető Andrea is írja, mivel férje könyörtelen kommunista volt, Rajk Júlia " bármit tett vagy gondolt, azok számára, akik akkor jogsértések áldozataivá lettek, ez a sérelem marad az elsődleges. " A könyv viszont fontos tudományos tett, főleg akkor, amikor már nem az antikommunizmus, hanem a "gender" válik a politikai közösségképzés hívószavává.
Rajk Lászlót és hét vádlott-társát a szeptember 24-i ítélet szerint hűtlenség, népellenes bűntett és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmények elkövetéséért ítélték el. A Budapesti Népbíróság Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra és Szalai Andrásra halálbüntetést szabott ki. A semmisség megállapítása iránti és a kegyelmi kérvények elutasítása után október 14-én másodfokon is halálra ítélték őket. Miniszterek csőszkunyhóban - A Rajk-per – Egy híres ügy a magyar jogtörténetből - Jogi Fórum. Október 24-én hajtották végre a halálos ítéletet a Conti utcai ÁVH-s objektum udvarán. Péter Gábor, az ÁVH vezetője 1956. október 23-án tett vallomásában elmondta: "Reggel, amikor Rajk Lászlót felakasztották, hárman indultunk el Farkas Mihály lakásáról Rajk László akasztásához: Farkas Mihály honvédelmi miniszter, Kádár János belügyminiszter és én. Már közvetlenül az akasztás után megjegyezte Farkas Mihály: »Elhoztam Kádárt, hadd lássa, nem árt«. " Károlyi Márton őrnagy, az egyik kihallgató vallomása szerint olyan idegállapotban volt, hogy képtelen lett volna a kivégzést végignézni. "Csak akkor mentem fel az emeletre, a parancsnoki szobába, amikor vége volt az egésznek, akkor is a folyosón végig, az udvart nem is nézve – emlékezett vissza a történtekre.
Inzertszöveg: Elhangzó szöveg: Soha többé. Ezzel a fogadalommal kísértük utolsó útjukra a magyar kommunista mozgalom ártatlanul kivégzett mártírjait. Ezrek és tízezrek szívébe nyílalt a fájó kérdés, mindez hogyan történhetett? A Tájékoztató Iroda határozata után villámként követték egymást az események. Bizonyítékok helyett vádakat, érvek helyett rágalmakat szórt a zsarnokság diktálta propaganda. Burjánzott a személyi kultusz, az önkény és törvénytiprás. A meggyőzést a parancsolgatás, a nyílt vitát az elvtelen hajbókolás váltotta fel. Az ártatlanul meghurcolt és kivégzett magyar kommunisták elvhűsége és becsülete tisztán áll előttünk. A Kerepesi temetőben rendezett gyászünnepségen kommunisták és párton kívüliek, magyar hazafiak százezres tömegben búcsúznak nagy halottaiktól. Kossuth Lajos temetése óta nem volt még gyászszertartás, amelyre ennyien zarándokoltak volna a Kerepesi temetőbe. Emlékezzünk. Archívum: 1956: Rajk László újratemetése - NOL.hu. Rajk László, a spanyol szabadságharc legendás Firtos Lászlója, a magyar munkásmozgalom egyik legkiemelkedőbb egyénisége.
Vagyis a feminista történetírás ugyanúgy emlékezetpolitikai küzdelem, mint az, amit más területeken ugyan, de nyugaton, és itthon is látunk. Ott szobordöntések, itt szoboráthelyezések és a történelmi kánon állami átfogalmazása formájában. A nők az utcán A Fidesz-kormány leglátványosabb kánonátfogalmazási kísérletét 2016-ban, az 1956-os forradalom emlékévében láthattuk. De jelentős – intézményi és anyagi - kormányzati erők mozdultak meg a '89-90-es rendszerváltó átmenet újrafogalmazására is (lásd a nyári fesztiválokon vetített propagandafilmet: Orbán Viktor személyesen zavarta ki a szovjet csapatokat); a II. világháború alatti magyar szerepvállalás újrafogalmazása egészen az Alaptörvényig jutott, szimbolikusan pedig a Szabadság téri Gábriel-emlékmű ragadja meg a lényegét (Magyarország áldozat); és zajlik a magyar őstörténet átírása is (a "halszagú" finnugor rokonság helyett a hun-türk eredet inkább aktuálpolitikai okokból történő – keleti nyitás – hangsúlyozása). Az 56-os ellenkánon, melyet hatalmas óriásposzterek reklámoztak, és a többi kánon-formáló intézmény adminisztratív úton történő eltakarítása kísért (az 56-os Intézet megszüntetése, a Magyar Tudományos Akadémia megfosztása kutatóintézeteitől vs új, "ellenkulturális" intézetek létrehozása és jelentős anyagi támogatása) eltünteti a forradalom előkészítéséből és vezetéséből a reformkommunista pártellenzéket, és a fegyverrel harcoló "pesti srácokat" állítja helyette.
Rajk Júlia hite ugyanis idővel megrendült, mivel férjével együtt mindkettőjüket az a rendszer árulta el, amely mellett kiálltak. Ennek ellenére a kommunizmus eszméjéhez mindvégig hű maradt. Az életrajzból megtudhatjuk még, hogy Rajk Júlia egész életén átívelő harcot folytatott, legyen szó a férje újratemetéséről, a Károlyi Mihálynéval közösen alapított kutyamenhely fenntartásáról, de fellépett az abortuszszigorítás ellen, mindemellett a nevéhez köthető még a szamizdat műfajának (A kommunista rendszer olyan illegális kiadványai, amelyeket a tartalmuk miatt a rezsim cenzúrája betiltott volna. ) megteremtése is. Nőként, feleségként és anyaként azonban több olyan megpróbáltatással kellett szembenéznie, amelyet az a rendszer mért rá, aminek eszméje mellett haláláig kitartott. Ezen megpróbáltatások közé tartozott – többek között – a Horthy-korszak idején elszenvedett 550 kilométeres erőltetett menet, illetve a Rákosi-rendszer által kiszabott öt éves börtönbüntetése, amelyet férje kivégzését követően le kellett tölteni.
Amiből volt elég: a 47-es "kékcédulás", elcsalt választások levezénylése, az ÁVO létrehozása, 1500 szervezet/intézmény betiltása, az első koncepciós perek (szegedi Magyar Ellenállási Mozgalom per, a Pócspetri-ügy) – nem kétséges, hogy Rajk annak a diktatúrának a megteremtője volt, mely ellen felesége és fia már küzdött. Nem derül ki a könyvből, talán mert a szerzőnek nincs róla elég adata, emlékezése, hogy Júlia meddig hitt az eszmében, hogy voltak-e később kétségei férje tetteivel kapcsolatban. "Visszafejlődött-e" eszmeileg is, nem csak tetteiben, elkötelezett kommunistából humanista, az üldözötteken segítő politikai ellenállóvá? " Péter Gábor mindig azt mondta nekem: Júlia, hol a pártfegyelem? " – emlékezik vissza kihallgatására és az ÁVO vezetőjére, korábbi családi barátjukra Rajk Júlia. Izgalmas kérdés, hogy vajon meddig maradt meg nála a pártban valló feltétlen hit, melynek máig legerősebb megjelenítését Arthur Koestler Sötétség délben című regényében olvashatjuk? És vajon hogyan hatott rá az az antikommunistaként most is csak borzongva olvasható jelenet, hogy gyerekszobájuk szőnyegét később még csak nem is valamelyik gyilkos, hanem a pár évvel később a Nagy Imre perben elítélt Donáth Ferencék nappalijában látta viszont?