2021. augusztus 29. 12:59 MTI 480 éve, 1541. augusztus 29-én – a mohácsi csata után napra pontosan 15 évvel – foglalta el a török Buda várát. A Magyar Királyság fővárosa majdnem másfél évszázadig maradt kezükön, a Szent Liga seregeinek csak 1686-ban sikerült visszafoglalniuk. A csel mozzanata: amíg Szulejmán magához hívatta a magyar elöljárókat, seregével elfoglalta Budát (1541) Az 1526. augusztus 29-én a török ellen vívott mohácsi csatában elbukott a középkori magyar állam. II. Lajos király menekülés közben vesztette életét, a csatamezőn holtan maradt hét főpap, a főispánok többsége és a magyar főnemesség színe-java. Nagy Szulejmán szultán szeptember 11-én vonult be a védtelenül maradt Buda várába, és falai között ülte meg a legnagyobb iszlám ünnepet, a kurban bajramot (Áldozati ünnepet). Ezután kevéssé ünnepi napok következtek, Budát és Pestet is kifosztották, majd felgyújtották, a két város három napig égett. A törökök szeptember végén hazaindultak, és a kortársak nagy meglepetésére helyőrséget nem hagytak hátra.
Érdekes és tanulságos ez a videó: 1541. augusztus 29. A harmadik csapást ugyancsak a belső marakodásnak köszönhetjük. I Ferdinánd és a gyermek János Zsigmond – anyja és támogatói révén – küzdött a hatalomért. Jagelló Izabellát és fiát Budán vette ostrom alá a német sereg, amibe a Csepelen felvonuló törökök is beleszóltak. Miután a szultán segítségével sikerült Ferdinándot távozásra bírni, a királynét és János Zsigmondot pedig Szulejmán látogatásra invitálta óbudai táborába. Ami ezután történt, 1541. augusztus 29-én, mindenki számára ismert. A barátságos légkörre hivatkozva janicsárok kérték bebocsátásukat Buda várába, mondván szeretnék megcsodálni a magyar királyok fővárosát. Lassan beszivárogva megszállták a stratégiai pontokat, majd egy hirtelen támadással lefegyverezték az őrséget. Ami nem sikerült a hatalmas német seregnek, azt megtette egy egyszerű csel. Izabella és a magyar előkelők épphogy fellélegeztek, amiért egyáltalán megszabadultak a török vendégségből, elképedve látták városuk tornyain a lófarkas zászlót.
A szerződés megszegése után Ferdinánd mintegy 30 ezres sereget küldött Buda elfoglalására, generálisa, Wilhelm von Roggendorf 1541 májusában vette ostrom alá a várat. Nem sokkal később Szulejmán szultán is megindult Isztambulból, hogy úgymond megvédje János Zsigmond érdekeit. A Fráter György vezette védők egészen augusztusig kitartottak, sőt a török előhadak megérkezése után, augusztus közepén kitörtek a várból, és tönkreverték Roggendorfot. A szultán a fősereggel augusztus 26-án a már felszabadított vár alá érkezett meg: hadai szoros gyűrűbe fogták, és a környéket feldúlták. Szulejmán úgy döntött, hogy 1526 és 1529 után harmadszor már nem adja ki Budát kezéből, és bevétele érdekében cselhez folyamodott. Magához kérette az özvegy Izabella királynét, a csecsemő királyt és annak gyámjait, Fráter Györgyöt és Török Bálintot, továbbá a magyar főurakat és a budai magisztrátust, hogy megtanácskozza velük Magyarország sorsát. A meghívást ugyan gyanakvással fogadták, de eleget kellett neki tenniük, így 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata 15. évfordulóján díszes menet indult a török uralkodó sátrához.
Lehetséges, ez utóbbi lépést szándékosan időzítették erre a dátumra, Keresztelő Szent János fővételének napjára. A közelmúlt eseményeinek tükrében ugyanis augusztus 29. az oszmánok számára mítikusan szerencsés nappá vált, Keresztelő Szent János pedig igazi prófétává. És a magyaroknak mit jelent? Másfél évszázadnyi megszállást, állandó harcot és szenvedést, majd Habsburg elnyomást és a függetlenség évszázadokra való elvesztését. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
480 éve, 1541. augusztus 29-én – a mohácsi csata után napra pontosan 15 évvel – foglalta el a török Buda várát. A Magyar Királyság fővárosa majdnem másfél évszázadig maradt kezükön, a Szent Liga seregeinek csak 1686-ban sikerült visszafoglalniuk. Az 1526. augusztus 29-én a török ellen vívott mohácsi csatában elbukott a középkori magyar állam. II. Lajos király menekülés közben vesztette életét, a csatamezőn holtan maradt hét főpap, a főispánok többsége és a magyar főnemesség színe-java. Nagy Szulejmán szultán szeptember 11-én vonult be a védtelenül maradt Buda várába, és falai között ülte meg a legnagyobb iszlám ünnepet, a kurban bajramot. Ezután kevéssé ünnepi napok következtek, Budát és Pestet is kifosztották, majd felgyújtották, a két város három napig égett. A törökök szeptember végén hazaindultak, és a kortársak nagy meglepetésére helyőrséget nem hagytak hátra. Szulejmán célja ugyanis a hadjárattal nem az ország végleges elfoglalása volt. Buda túlságosan távol esett utánpótlási vonalaitól, megtartása aránytalanul súlyos áldozatokat követelt volna, harci cselekményekre pedig már idő sem maradt.
A magára hagyott, védekezésre képtelen Buda 1529. szeptember 8-án rövid ostrom után újból török kézre került, de a szultán néhány héttel később átadta Szapolyai Jánosnak. A két király 1538-ban Váradon titokban békét kötött, melynek értelmében Szapolyai halála után a korona Ferdinándra szállt volna. Szapolyainak azonban 1540-ben fia született (a későbbi János Zsigmond erdélyi fejedelem), és János király tíz nappal később bekövetkezett halála után hívei – a Porta jóváhagyásával – a szerződést megszegve a csecsemőt választották királlyá. Ferdinánd mintegy 30 ezres sereget küldött Buda elfoglalására Wilhelm von Roggendorf vezetésével, aki 1541 májusában vette ostrom alá a várat. Nem sokkal később Szulejmán is megindult Isztambulból, hogy úgymond megvédje János Zsigmond érdekeit. A Fráter György vezette védők egészen augusztusig kitartottak, sőt a török előhadak megérkezése után, augusztus közepén kitörtek a várból, és tönkreverték Roggendorfot. A szultán a fősereggel augusztus 26-án érkezett meg a már felszabadított vár alá, amelyet hadai szoros gyűrűbe fogtak, és a környéket feldúlták.