Ahogyan a képregényekben, illetve a fent emlegetett kultikus sci-fiben, ugyanúgy itt is megtalálható egy nagyúr, akivel szembe kell nézniük. Jelen esetben egy Gork Yodol névre hallgató parancsnokról van szó, aki klasszikus csápos figura. Valérian karaktere egyértelműen építkezik egy másik klasszikus belga műre, Hergé Tintinjére. A többi szereplő ennél kicsivel komplexebbre sikerült, bár azért itt is csak az alap személyiségjegyek fedezhetőek fel. Szerencsére ugyanez mondható el a Star Wars ról is, ott is azért némileg módosítottak a gyökereken. De ha már a jellemekről beszélünk, akkor az animációs sorozatban némileg színesebbre sikerültek, mint a Luc Besson -féle feldolgozásban. Sokkal jobban megismerhetjük például Valériant, de a Shingouzokat és Laurelinet is. Lényegesen erősebb lett ez a vonal, mint az élőszereplős filmnél, ami azért kiemelendő, mert más szempontból viszont nem tudtam ráhangolódni az animációra. A képregény Pierre Christin (író – Les Phalanges de l'ordre noir, Partie de chasse) és Jean-Claude Mézières (rajzoló – Lady Polaris) közös munkája, és 1967 óta fut.
Így például a Star Wars rajongói, de még az animék kedvelői is élvezettel nézhetik a képsorokat. Például azt még az animátorok pontos ismerete nélkül is meg tudom tippelni, hogy a rajzfilmen a Pokémon alkotói közül is dolgoztak. Ha párhuzamokat keresek a 2017-es Luc Besson film és a Valérian et Laureline között, akkor elmondhatom, hogy csupán a karakterek lettek átvéve a Valerian és az ezer bolygó városába. Abban kicsit más az alapszituáció, hiszen itt már keringenek a párhuzamos jelenben, hogy kiderítsék, mi történt a Földdel, de ugyanúgy jelen van a galaktikus űrállomás, csupán a földi központ hiányzik belőle. Több faj képviselteti magát, több küldetést bevállalnak, hogy összerakják a részleteket, és visszatérhessenek Valérian idejébe. Így a cselekmények sokkal inkább a képregényhez kapcsolódnak, mint a film esetében. Bár valójában a sorozat esetében sem az elején csöppenünk bele az eseményekbe, hanem egy későbbi képregénytől (12. szám: The Wrath of Hypsis, 1985) indul el a kaland, illetve némileg változtattak az alapszituáció jellegén is.
A Valérian et Laureline egy tökéletesen kerek történettel szolgál a fiatal sci-fire éhezők számára, így a 14-25 éves korosztálynak szeretettel ajánlom. Sajnos az én generációm már nem biztos, hogy ennyire élvezni fogja, őket inkább a képregények irányába terelném. Értékelés: 6/10 Smaragd Sárkány
Természetesen egy új film megjelenése esetén érdemes utána olvasni, hogy milyen előzménye van az adott műnek, márpedig a Valerian és az ezer bolygó városa egy francia-belga képregény adaptációja, így eléggé adott volt, hogy a Valérian et Laureline című animációs sorozatot is előszedjem nektek. A francia-japán koprodukció ráadásul magyar szinkront is kapott, így az idegen nyelveket nem beszélők is hozzáférhetnek. A negyven részes sorozat az angol alcímből ( Time Jam: Valérian & Laureline) kapta a magyar nevét, és jobban ki is fejezi a történet jellegét. 2417-ben járunk, és megismerhetjük az akadémián frissen végző Valériant, aki kozmikus ügynöknek készül. A sikeres vizsga után meg is kapja az első küldetését, mely során összefut a középkorban a gyönyörű és intelligens Laureline-nel, de a megfigyelő életmód nem éppen főhősünk fő erénye, így sikerül zűrbe kevernie mindkettőjüket. Miután megszegte az elsődleges szabályt, miszerint nem szabad beavatkoznia a múltba, illetve a jövőbe, megmenti a lányt és együtt térnek vissza a jelenbe.
De ha már a jellemekről beszélünk, akkor az animációs sorozatban némileg színesebbre sikerültek, mint a Luc Besson -féle feldolgozásban. Sokkal jobban megismerhetjük például Valériant, de a Shingouzokat és Laurelinet is. Lényegesen erősebb lett ez a vonal, mint az élőszereplős film esetében, ami azért kiemelendő, mert más szempontból viszont nem tudtam ráhangolódni az animációra. A képregény Pierre Christin (író - Les Phalanges de l'ordre noir, Partie de chasse) és Jean-Claude Mézières (rajzoló - Lady Polaris) közös munkája, és 1967 óta fut. Természetesen az alkotók is régebbi művekből ( The Adventures of Tintin, Spirou et Fantasio, Lucky Luke) szedték az ötleteiket a karakterekhez és a kalandokhoz, de az alapszituáció teljesen nekik köszönhető. Jean-Claude Mézières segédkezett Luc Besson -nak Az ötödik elem művészeti koncepciójában, és a The Circle of Power című Valérian műben ezek a rajzok fel is fedezhetőek, hiszen azt a képregényt küldte el a rendezőnek, hogy onnan meríthessen ihletet.
Több faj képviselteti magát, több küldetést bevállalnak, hogy összerakják a részleteket, és visszatérhessenek Valérian idejébe. Így sokkal inkább a képregényhez kapcsolódnak a cselekmények, mintsem a film esetében. Bár igazából itt sem az elején csöppenünk bele az eseményekbe, hanem egy későbbi képregénytől (12. szám: The Wrath of Hypsis, 1985) indul el a kaland, illetve némileg változtattak az alapszituáció jellegén is. A legfontosabb sci-fi kapcsolat a Star Wars franchise esetén érhető tetten. Ahogy felemlegettem a filmről szóló cikkemben, ebben az animációs sorozatban nagyon viccesen felfedezhető az is, hogy George Lucas mennyi karakterhez kapott ötletet a képregényt böngészve. Tehát a sokat vitatott második trilógiában (I-III. ) megjelenő lények közül nagyon sok alapja megtalálható a Valérian et Laureline -ben, illetve ugyanezt a Valerian és az ezer bolygó városáról is elmondhatom, hogy nem csupán Luc Besson fantazmagóriái elevenednek meg azért, hogy édes, aranyos, illetve humoros oldalát is láthassuk a történeteknek.