[freemail] Töltés... Betöltés...
Első lépésben a meglévő felhasználóink számára elérhető oldalakat tettük akadálymentessé, későbbiekben sor kerül a regisztrációs és adminisztratív oldalak átalakítására is.
1989 előtt NSZK-s Mercik és NDK-s Trabantok egyaránt elözönlötték a nyári Balatonpartot. Ez azonban nem csak a kikapcsolódásnak szólt, hanem egy szétszakított nemzet kvázi egyesítését is jelentette, a vasfüggöny idején ugyanis itt találkozhattak viszonylag zavartalanul a kapitalista és a szocialista Németország polgárai. A balatonfüredi Vaszary Villa kertjében szombaton nyílik meg a Német egység a Balatonnál című kiállítás. "A megnyitót egy jó másfél éves munka előzte meg, 2008 tavaszán kezdtünk bele a projektbe" – emlékezett vissza kiállítás kezdeményezője korábban a FigyelőNetnek. "Meg akartuk vizsgálni Németország történelmének ezt az egészen speciális időszakát, amikor a nemzet határain kívül volt csak lehetőség nyugatnémet-keletnémet találkozásokra. A német egység és az euró. Ezek egyik kiemelt színhelye azért lehetett pont a Balaton, mert Magyarország – nem utolsósorban 1956-nak köszönhetően – kicsit liberálisabb, több lehetőséget nyújtó, amolyan kvázi- vagy előkapitalista ország volt a többi kelet-európai országhoz képest.
A XV. században készült svédországi Gotlandi ének így ír a szomszédos és akkor még a svédek ősellenségének számító dánokról: "Nyelvvel hízeleg az álnok/skorpió, de farka/szúrásra tartva. /Ilyenek a dánok, /szavukat adva. " Ezzel szemben a svédek egyenes, becsületes jellemét emeli ki: "Amit a svéd megígér, /bízvást meg is tartja, /attól semmit el nem tér, /legyen gazdag vagy szegény, /ez a jó szokása. " A XIX. századig a svéd és a dán nemzeti identitás és büszkeség egymással szemben fogalmazódott meg. Az EU úttörői. Drámai módon, a dán és svéd identitás azért közeledett egymáshoz, és nemzetfelfogásuk azért békült meg, mert a dánokkal szemben megjelent egy új ellenség: a német. Innentől kezdve a svéd mint ellenség átértékelődött, hiszen egy aktuálisan veszélyesebb ellenség tűnt fel a színen. A Schleswig és Holstein tartományokat érintő német egység fenyegetésével és általában a német nemzeti identitással szemben a dán és svéd közös identitások összemosódtak és föloldódtak a skandináv egységgondolatban.
Itt találkozott a történet Delors monetáris uniós törekvéseivel. Delors eredetileg az 1986-ban szentesített egységes piacból kinövő logikus integrációs lépésnek tekintette a monetáris uniót és az ezen alapuló európai pénz bevezetését. Ám ma már mind több visszaemlékezés arra utal, hogy a nem sokkal korábban még túl merésznek vélt kezdeményezés részben a német egység fontos alkutényezőjévé is vált. Mitterrand ugyan végül belátta, hogy aligha lehet a német vonatot megállítani, de ennek árául nem kevesebbet szabott, mint az addig szentnek és érinthetetlennek tekintett Deutsche Mark feladását, a német valuta integrálását egy leendő közös európai pénzbe. A berlini fallal a lélektani gát is leomlott, az egyesülés útjára lépett a kettészakított Németország » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. De a dolog megfordítva is igaz: a német kancellár meg azzal tudta végképp leszerelni a francia elnök ellenérzéseit, hogy elfogadta: Berlin kész lesz az újabb integrációs fokozatnak tekintett pénzbevezetés élére állni. Ezért is mondják mind többen, hogy bár az európai politikai és monetáris unióról intézkedő maastrichti szerződés ötletét még az egységes piac és az integráció mélyítésének a szándéka hívta elő, de kiteljesedését és elfogadását már a kelet-európai rendszerváltás és a német egység berobbanása tette lehetővé (egyes kabinetek megítélése szerint egyenesen szükségessé is…).
Jellemzi ez a történelme során első olyan német államot, amely kiölte gondolkodásából a militarizmust. Azt az államot, amelynek háború utáni nemzedékei megvonhatták volna a vállukat, ha Hitlerről, vagy a világra szakadt két háború német gyökereiről hallanak. Mi közünk hozzá? Nem tették: minden arra mutat, a német szellemi-politikai elit tisztában van az örökséggel, amelyet vállán kell cipelnie. Tisztában azzal, hogy 1989-ben már a német újraegyesítés gondolatától is mennyire rázta a hideg az angolokat és a franciákat, hogy maga Kohl kancellár is csak fokozatos egységet tudott elképzelni, amely jó évtizedet vehet igénybe. Fritz Stern amerikai-német történész írja le, mennyire gyanakodott a németeket utáló Margaret Thatcher brit kormányfő, s milyen mély meggyőződéssel kérdezte: mikor fognak ismét keletre menetelni? Mint ahogyan a francia elnök, Francois Mitterrand sem látta szívesen szomszédként a nagyobb, hatalmasabb Németországot. Ő Francois Mauriac íróval értett egyet, aki "annyira szerette Németországot", hogy jobbnak gondolta, ha kettő van belőle.
valóban modern képződmény. De az egyének és csoportok identitása már jóval a nemzetállam kialakulása előtt létrejött, és létezhetett a modern állami adminisztráció nélkül is. A nemzeti identitás ezért nem olyan dolog, amely mechanikusan helyettesíthető akár az emberiséggel, akár valami európai identitással. Sajnálatos módon nem kerülhető meg a nemzeti identitások kialakításában a xenofóbia, azaz az idegenellenesség. Ha végignézzük az európai történelmet, láthatjuk, hogy a szomszédos népekhez és országokhoz mint referenciához való viszonyulás évszázadokra meghatározta, miként tekintettek magukra egyes népek. Természetesen nem maga a "nép", hanem annak írástudói sokat tettek annak érdekében, hogy az előítéletesség tartósan rögzüljön, krónikarészletek, szólásmondások, népi mondások révén. Hogy ez mennyire így van, arra vonatkozóan nézzük meg csak a skandináv népek példáját! Azért az övéket, mert sztereotip módon békésnek és pacifistának szeretjük látni ezeket az országokat. Valóban, ma azok, de ez is viszonylag új dolog, az elmúlt 80-90 év fejleménye.