Rovatunkban a magyar és a világirodalom legszebb szerelmes versei közül válogatunk, egy-egy varázslatos esküvői fotóval illusztrálva. Esküvői meghívóra is tökéletes idézetek. Ezúttal Tóth Árpád versét és Erdősi Tibor fotóját választottuk. Fotó: Erdősi Tibor /Pillanart Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Tóth árpád szerelmes versek magyarul. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le, S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek – Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!
Hirdetés Jöjjön Tóth Árpád: Tárcámban egy kép verse. Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan? Mért jó: meleg, kis kebeledre búni? Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni? Tóth árpád szerelmes versek poet. Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni, Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni, Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan. E két sovár, égő szem végigragyogja vállad, Ó, mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás, Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban. Gyengén szorító kerek koszorúban Ez a két ölelő kar be itt maradna nálad Te édes és puha, te illatos és pompás. Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem, Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet, Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet, Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem. Köszönjük, hogy elolvastad Tóth Árpád: Tárcámban egy kép versét! Mi a véleményed Tóth Árpád: Tárcámban egy kép verséről? Írd meg kommentbe!
Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Tóth Árpád szerelmes verse: A vén ligetben. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le, S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek – Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!
Ez a darab, Székely Csaba Öröm és boldogság című drámája prezentáció. Pontosabb lenne demonstrációnak nevezni, de ebből a szóból sajnos kiveszni látszik az eredeti jelentése, a ma használatos meg ide kicsit sem illik. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Pető Kata, Spolarics Andrea, Chován Gábor. Odaföntről félkörben lóg öt darab, erdélyi népművészeti motívumokkal hímzett díszpárna (bármelyiket vagy mindet elfogadnám, noha nem tudom, melyik tájegység), a játéktér közepén egy vaskos fém asztal (boncasztal, ágy, kocsmapult, szóval multifunkci), a padlót pedig félkörben ritka ronda, barna, karikákkal díszített, tanácsi dísztermekből levetett szőnyegpadló borítja. Székely Csaba: Öröm és boldogság - az íróval beszélgettünk a Spirit Színház új előadásáról - YouTube. Édes Erdély, itt vagyunk... És akkor a mikrofonhoz lép Spolarics Andrea – e pillanatban egy konferencia előadójának tűnik, de hamarosan iskolaigazgató, később akadékoskodó szomszéd, kórházi nővér, szóval szaporán és virtuóz módon csusszan a szerepek közt –, és szabatosan elmagyarázza, milyen megtévesztő módon és mértékben hasonlítanak a melegek ránk, "normális" emberekre.
Chován Gábor, Spolarics Andrea. Persze, ezen is lehet jókat nevetni, kivált, amikor Judit elmeséli, hogy először kisgyerekként Jázminba szeretett bele az Aladdinból, vagy amikor egy apróbb baleset után együtt isszák vidámra magukat Ádámmal... Ezek a nevetések, a bohózati elhajlások teszik lehetővé és elviselhetővé a megrendítő epizódokat, valamint az elgondolkodásra késztető felismeréseket. Merthogy ilyenek is vannak: ki tudta például, hogy tíz emberből egy meleg biztosan akad, és közben a színház nézőterén az egyenes kérdésre ("ki az, aki meleg? ") egyetlen ember teszi föl a kezét. Az is elismerően tapsolja meg a bátor gesztust – bátorság, juhé –, aki nem tette föl a kezét, pedig föltehette volna... Szóval lenne itt még némi teendő; el kellene hozni a középiskolásokat, hogy Székely Csaba itt-ott természetszerűen didaktikus tandrámáját Alföldi Róbert lendületesen stilizált, határozott rendezői gesztusokkal színpadra tett demonstrációjában – prezentációjában – megnézhessék. De hát az élet írja az igazi tragédiákat, ha egyik-másik mégoly pitiáner is.
Határozott mozdulattal elfordul a fiától. Hangja mennydörög. És miközben keze kérlelhetetlenül az ajtó felé mutat, azt ordítja magából kikelve, hogy takarodjon innen és vissza se jöjjön. A Fröhlich Kristóf által játszott 22 éves ifjú nekivadult elkeseredettséggel elrohan. Nem valószínű, hogy bármikor is helyreáll közöttük a kapcsolat. A darabban tobzódnak a masszív előítéletek. Spolarics Andrea egész kis gyűjteményre való olyan figurát formál meg, aki csak attól, hogy úgy sejti, bárki is meleg, már szinte nem tér magához. Lerí róla az undor, gunyorosan lekicsinylővé válnak a hangsúlyai, jókora távolságot tart, mintha fertőzéstől félne. Rögtön az előadás elején megadja az alaphangot az, amikor középiskolai igazgatóként magához rendeli az egyik tanárt, akinek bőrébe Chován Gábor bújik. A számonkérő hangú dirinő kezdetben az íróasztalánál trónol, mint megszeppent kisdiák álldogál mellette a magyar tanár. A nő eldörgi, a szülők panaszt tettek, hogy buzi témájú filmekkel, irodalmi- és képzőművészeti alkotásokkal traktálja a diákokat.