Julia Donaldson - Zog, a sárkány | 9789634103073 A termék bekerült a kosárba. Mennyiség: • a kosárban A belépés sikeres! Üdvözlünk,! automatikus továbblépés 5 másodperc múlva Julia Donaldson Kötési mód keménytábla Kiadó Pozsonyi Pagony Kft. Dimenzió 185 mm x 165 mm x 20 mm Aki ismeri Julia Donaldson verses világát, annak Zog története sem fog csalódást okozni, aki pedig nem: hát itt az ideje, hogy megismerje. Axel Scheffler színes sárkányai nem csak kísérik, hanem szabályosan megteremtik a varázslatot! A kemény lapozó sok gyerek kedvence már most szerte a világon.... Eredeti ára: 2 490 Ft 1 731 Ft + ÁFA 1 818 Ft Internetes ár (fizetendő) 2 371 Ft + ÁFA #list_price_rebate# Jelenleg nem kapható! A termék megvásárlása után +0 Tündérpont jár regisztrált felhasználóink számára.
Kovács Bence kedvenc könyve leírása "Kovács Bence kisfiú volt, Amikor ez történt, Karosszékben olvasgatta Legkedvesebb könyvét…" A könyv egy kalózról szólt, aki talált egy könyvet, ami Aranyhajról szólt, aki talált egy könyvet, ami Vitéz Kálmánról szólt, aki hangosan nevetett egy könyvön, ami egy békáról szólt… Csodálatos mese az olvasás öröméről Julia Donaldsontól, Axel Schefflertől – és természetesen Papp Gábor Zsigmondtól.
Kvirtek és Kvartok Julia Donaldson Szállítás: 2-6 munkanap Könyv "- Vilikém, nem értem, mégis, mit akartok? Nem látod, hogy milyen pirosak a kvartok? " "- Valikám, figyelj rám, utoljára kérlek, Vigyázz a kvirtekkel, mert iszonyú kékek! " A piros kvirtek és a kék kvartok ősi ellenségek. Történt egyszer mégis, hogy Vali, a kvart lány és Vili, a... bővebb ismertető
A fiatalok fittyet […] A legcsinosabb óriás – Axel Scheffler illusztrációival A szerzőpáros legújabb könyve ezúttal egy Gyuri nevű óriásról szól, aki csinos szeretne lenni! Gyuri, az óriás tehát szép új ruhákat vásárol magának, hazafelé menet azonban különböző állatokkal találkozik, akiknek segítségre van szükségük. És Gyuri nem csak a legcsinosabb az egész városban, hanem a legjószívűbb is. Hogy miért, az kiderül ebből a lapozóból. A madárijesztők esküvője Két madárijesztő, Rozs Réka és Zab Bence Mindennap a madarakat ijesztette. És mivel szerették egymást nagyon régen, Bence egy nap így szólt: – Légy a feleségem! Csodás esküvonk lesz, olyan, amit senki Soha az életben nem fog elfeledni. Drukkoljunk Rékának és Bencének, hogy ebben a kalandos, megható és vicces történetben (hiszen Julia Donaldson írta, Axel […] A bandita patkány Add ide a kaját, amit viszel! Tudom, hogy süti vagy keksz, A nevem Bandita, Bandita, Bandita, S ami kell, enyém is lesz! Szegény nyuszi, szegény mókus, szegény erdei állatok!
Film 2006. december 13. 0:26, szerda Zsellér Máté Ha nincs lehetőség jövőben gondolkodni, nincs értelme társadalmi keretek közt létezni sem többé. Ha a jövő a múlté, káosz lesz a jelenből is. 2027-et írunk. Bárcsak gyakrabban megadatna az embernek, hogy így kezdhessen egy filmes jellemzést. Nem, mintha nagyobb utópia-fan lennék, mint ami ártalmas az egészségre, de bizony meg kell hagyni, hogy az eredményesen vászonra szkeccselt átfogó társadalomkritikák nagy százalékát 2006 vége felé is a közeljövőbe helyezett történetek adták a magyar mozikban. Animációs fronton elég erős volt a mezőny: Oshii Mamuro határtalan netszférát jövendölő örökzöld anime-trubadúrja, a Páncélba zárt szellem alig néhány hete van műsoron. Másodsorban volt itt nekünk az AniFest, ahol aki elég fürge volt, remekbe szabott animációkkal biztosíthatta maga számára a falanszter-betevőt (Richard Linklater: Kamera által homályosan; Christian Volckman: Renaissance). De mi a helyzet élő-szereplős fronton? Annak itt van nekünk Az ember gyermeke, amely az utolsó hónapok legnagyobb hatású mozijai körül való.
Ugyan a 2006-os filmváltozathoz képest az 1992-es regény sokkal lassabb, megfontoltabb, és kevésbé reflektál úgy bizonyos kérdésekre – diktatúra, bevándorlók –, mint Cuarón adaptációja, mindkét alkotás képes mélyen megérinteni az embert. A mozgókép elemi ereje helyett itt a lassú melankólia, a nyomasztó légkör és a reménytelenség mindent átható szürkesége az, ami kifejti az emberben a hatását. Mert a vég leggyakrabban ilyen: magányos, lassú, félelmetes. A kérdés csak az, hogy mit hagyunk magunk után, és hogyan fognak ránk emlékezni az utódaink. A szomorú apropó kapcsán azt kell mondanom, P. D. Jamesre jó szívvel emlékezhetünk könyvein keresztül, Az ember gyermeke pedig egyike a legszomorúbb apokaliptikus történeteknek. "A nagy épületek üresen és némán fognak tátongani, az utakat senki sem javítja meg, úgy húzódnak majd végig a túlburjánzott sövények között, az emberiség megmaradt tagjai összebújnak némi vigaszért és védelemért, a civilizáció szolgáltatásai fokozatosan megszűnnek, és végül csődöt mond az energia és a világítás.
Persze vannak Ómegák, akik a civilizált létet választották, ők különös közönnyel és lenézéssel szemlélik a társadalom többi tagját. Tudják jól, hogy valószínűleg félelmetes magány fog rájuk várni életük végén. Az apokaliptikus hangulat teljesen átjárja a könyvet. A regény nem attól lesz nyomasztó, hogy az emberek fenyegetésben élnek, hogy bármikor meghalhatnak, vagy éppen a diktatúrától való rettegés miatt. A teljes reménytelenség az, ami letaglózó erejű, ami Theo lassan hömpölygő elbeszéléséből – a regény egy része az ő naplója, és a hosszú, körülményes, lassú mondatai csak tovább erősítik a melankolikus hatást – átragad az olvasóra is. James a kézenfekvő vallási felhanggal töltötte meg a könyvét, kezdve a biblia apokalipszisének, Jézus második eljövetelének és az Utolsó Ítéletnek a nyílt felemlegetésétől az egészen rejtett vallási párhuzamokig. A könyv első fele egyértelműen azt a kérdést feszegeti, vajon miért érte az embert ez a büntetés, vajon Isten félresikerült kísérletei lennénk, akikkel nem tud már mit kezdeni, vagy egyszerűen csak magunkra hagyott bennünket?
3 hozzászólás KyKy 2017. január 6., 12:41 Barátommal együtt kezdtük el a film nézését, meg is kaptam tőle a szokásos "Kicsim, te ezt még tényleg nem láttad? Több mint 10 éves film! " dumát, és mivel azt mondta, ő ezt még annak idején premierkor látta és tetszett neki, nekem pedig a tartalom, hát kíváncsian vágtam bele. Nem számítottam kiemelkedő alkotásra, ehhez képest egy határozottan izgalmas, lenyűgöző és sokkoló történetet kapunk, rengeteg brutalitással. Mellbe vágott a film, gyomorgörccsel ültem, nagyon beleéltem magam, végig izgultam a spoiler, és bár nem tudtam, hogyan fognak ekkora kecmecből kiverekedni, nagyon érdekelt, és hát ugyan a vége nekem eléggé fura lett, kissé lezáratlan is szerintem, mégsem érdekel, mert összességében ez az egész tetszett. Borzasztó, a hányinger kerülgetett, amikor néztem a szemetes, lomos, mocskos utcákat, a bevándorlók helyéről már ne is beszéljünk, mégis a képernyőhöz szegezett ez a félelmetesen realisztikus, lehetséges jövőkép. kvázimozi 2016. május 25., 00:26 Már-már Ridley-t alázó, sokkolóan atmoszferikus "díszletek" között remek játékkal operál a lenyűgöző színészgárda.
Egy magyarországi esetben egy szülő alapítványunkhoz fordulva a következőkről számolt be: gyermekénél, aki korához képest kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezett, magatartási problémák jelentkeztek. Miután a gyerekkel több iskolában is gondok adódtak magatartása miatt, végül a Vadaskerti Szakambulanciára kerültek (ez egy budapesti intézmény, ahol az oda kerülő gyerekeknek gyakran írnak fel tudatbefolyásoló pszichiátriai szereket). Itt két hetes bennfekvés után megállapították, hogy a gyerek "hiperaktív". A szülő ezt írta: "Semmilyen orvosi vizsgálat nem történt, még egy vérvétel sem. Egyszerűen megfigyelés és elbeszélgetés történt a gyerekkel (pszichiáter, gyógypedagógus). Felírták a Ritalin és a Tegretol nevezetű gyógyszert. Az adagolást állandóan változtatták, mert én jeleztem, hogy a gyerek semmit nem változik, sőt vannak olyan tünetek, amik nekem egyáltalán nem tetszenek. " A kérdésre, hogy mit tapasztaltak a szerek szedése alatt, a szülő a következőt írja: "A gyerek pupillái kitágulnak a gyógyszer bevétele után, csak néz a semmibe.