Aki nem képes fölfogni, hogy a most méhlegelőknek nevezett, ökológiailag védett területeket a magyar parasztság évszázadok óta a fővároshoz hasonlóan kezeli mint réteket és kaszálókat, az saját néphagyományát köpi szembe és az ökológiai katasztrófán röhög – írta cikkében az azonnali. A Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas eldicsekedett a Facebookon hőstettével. A kormányhű ifjak vasárnap jól megmutatták Karácsony Gergely semmirekellő sleppjének, hol lakik a magyarok istene: lenyírtak egy táblával védett és viszonylag jól azonosítható zöldterületet. A lenyírt, általuk "gaznak" minősített növényi részeket (virágokat) pedig egy házmester gondosságával passzírozták műanyagzsákokba. Twettüket ezzel indokolták: " Budapest baloldali vezetői a közterület gondozására is alkalmatlanok. A parlagon hagyott területeket elnevezték méhlegelőnek, amiket az emberek felháborodása ellenére nem számolnak fel. Nagyon megemelték Karácsony Gergely tanácsadóinak illetményét. Úgy döntöttünk, hogy a magasra nőtt gaz-erdőt közösségileg lekaszáljuk! " A kérdéses terület"méhlegelő" táblával volt ellátva, és a kormánypártok idétlenül vihorászós propagandája csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy fővárosi főkertész erre a célra létrehozott honlapján percek alatt elérhető most is a "vadvirágos Budapest" program összes részlete.
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
Prisztás József a kilencvenes években dúsgazdag maffiózó hírében állt, akit fényes nappal lőttek közvetlen közelről fejbe. Mint arról korábban beszámoltunk, Karácsony Gergely bizalmasa jachton és luxusszállodában űzi a home office-t. Minek a méheket legeltetni? – avagy az öntelt bunkóság közveszélye – Új Hét. Mártha Imre, a budapesti közműholding vezérigazgatója hol a spanyol partokon, hol Marokkóban piheni ki a munka fáradalmait. Eközben folyamatosak az elbocsátások a főváros közműcégeinél. A Metropol legújabb cikkében arról számolt be, hogy megtalálták azt a villát, amelynek teraszáról, illetve medencéje partjáról a munkásokat provokáló képeket tett közzé Mártha Imre, a fővárosi közműholding első számú vezetője. A lap legfrissebb értesülései szerint Mártha Imre, illetve a közvetlen családtagjai nevén futó cég közvetlenül az egyik leghírhedtebb maffiózótól, Prisztás Józseftől, illetve annak családjától szerezte meg a legalább 2 milliárdra becsült svábhegyi luxusingatlant, ahol jelenleg kizárólag ő maga lakik. Ingatlanok miatt ölette meg Portik Tamás Prisztást A portál felidézi: Prisztás József a kilencvenes években dúsgazdag maffiózó hírében állt, többmilliárd forinttal, rengeteg ingatlannal és telekkel rendelkezett, vagyonát leginkább az éjszakai életben szerezte.
Reggelente tehát már Pasaréten várja sofőr Karácsonyt, hogy aztán minden szabályt megszegve az Erzsébet híd buszsávján a Városházára "repítse". Ez a magyarázata annak, hogy miért látják rendszeresen az Erzsébet-híd Budáról Pestre tartó buszsávjában pofátlanul elhaladni a dugóban kínlódó autósok - fogalmazott a Ripost. Hozzátéve, hogy nagy kérdés, persze az is, hogy miért nem szerepel ez az ingatlan Karácsony legfrisebb vagyonnyilatkozatában. Hol lakik karácsony gergely mac. Itt továbbra is csak a 444 négyzetméteres telken elhelyezkedő, 115 négyzetméteres zuglói ingatlan van feltüntetve. Új elem a hétfőn napvilágot látott vagyonnyilatkozatban kizárólag egy siófoki üdülő, a pasaréti ingatlannak azonban nyoma sincs. Egyelőre találgatásokra vagyunk utalva, miért hallgatja el Karácsony a budapestiek elől, hogy Pasarétre költözött, és hogy kinek a tulajdona a pasaréti lakás? Kíváncsian várjuk az újabb főpolgármesteri magyarázkodást.
A lány kérdezte félálmosan, hogy mi dolga volna, de az öreg elhümmögte a választ, s kifordult a szobából. - No gyerünk - mondta odakint. - Szólnék a húgomnak, apám. - Sose szójj - vélte Mihály. - Jobb, ha mög se tuggya, hogy ideki vótál. Némi feddés, intelem van ezen apai szavakban, és Sándor elszégyenül. Úgy véli, hogy most majd az úton az apja dorgálni és feddni fogja. És azt majd nagyon nehéz lesz hallgatni. Pedig nem. Mihály egy szót sem szól, nem is beszélhet, mert nagyon sebesen hajtat. Csak mikor egészen a város alá, a kaszárnya hátulja mögé érnek, a sötét és elhagyatott utcában kezd lassan léptetni a lovakkal. Kőkerítés van itt, az időn túl kimaradt katona azon szokott bemászni, hogy észre ne vegyék. Kakas és labda tortúra : FostTalicska. A kocsi megáll és leszállnak. Mihály halkan nyújt Sándornak még egy papiros bankót, aztán int a falra. Jó nagyot kell ugrani, hogy a tetejét két tenyérrel elkaphassa az ember, azután már könnyen megy a fölhúzódás. Sándor fönt van a fal tetején, Mihály felnyújtja utána a fegyvert és azt súgja: - Ha röndbe leértél, ne szólj, csak dobj ki egy kavicsot az útra.
Továbbá majd kell az ára nagyon, mert Mihályéknál úgy áll a dolog, hogy az Etel lány a télen majd férjhez menne. Oda pénz szükséges. Mihály ezen elgondolkozik. Lám, Etel elmegy a háztól. Ha most Sándor nem jönne éppen haza a katonaságtól egészen magára maradna. De Sándor most jön, most kell jönnie, már talán útban is van a városból, mert a manéberektől már hazaérkezett az ezred. A három éve kitelt, hát haza kell jönnie, a mondurt leveti a csillagokkal együtt, amiket gallérjára szerzett, s jön Sándor, nemsokára jön. Mihály szívébe, fekve a subán, melegség és öröm költözik. Régi dolgokra jár vissza az esze. Mikor volt az még, haj, haj, amidőn ő volt így hazajövendő. Mikor az országútról a kukoricás közébe befordult. Meg mikor az udvarra lépett. Mikor a pitvarajtót kinyitotta, s a Citrom kutya szinte röpülve ugrott feléje, és végignyalta az ábrázatát. Mihály mosolyogni kezd és pislog. A tanyában a kutya dühösen kezd ugatni, de lármája csakhamar vakkantásokra válik s azt is abbahagyja. Akinek van rá affinitása segítsen megmenteni a doktorminiszterelnökurtat, és erősíteni a FIDESZT! <3 Azzal hogy ezt a két képet megossza. <3 : hungary. Valaki jár a ház körül, olyan, akivel a kutya ismerős.
Azoknak a mindenféle rovatai között piros tintával van aláhúzva az ilyen emberekről néhány szó, leginkább az: ex offo. Az exoffósok azok, akik a sorozás elől bujdokoltak, hivatalból kerestettek a bujdokolásból elő s büntetés gyanánt a három év helyett négyet szolgálnak. Van olyan is, akit a haditörvényszék bezárt, s azt az időt, amit a börtönben töltöttek, szintén utána kell szolgálniok. Ilyenek az öncsonkítók is. Ők maguk szégyenlik és restellik a sorsukat, említést soha nem tesznek róla. A katonaságnál mindig büszkeségszámba megy, hogy melyik évbeli sorozatnak van "legfölül a szabadságos kis könyve", vagyis hogy kik szabadulnak ki leghamarább. Alig van nap, hogy ezt az öreg baka ne emlegetné. A fiatalabb még sóhajtozik, csak éveket számol, az öregebb már hónapokat. - Csak hat kis hónap még, annak is a fele éccaka. Kakas és a pipe à n'en plus. Mondhatni, az egész három esztendőn át ott van a gondolatában a szabadulás ideje, s ennek a napjától függőleg különbözteti is meg magát: regruta, fiatal katona és öreg baka.
Szerintem nagyon fontos, hogy mint szülő a szülőknek, folyamatosan cseréljük a tapasztalatainkat. Történt ugyanis, hogy elkezdtük kipucolni apával a telket, bokorírtás, kökény kivágás stb. Volt, hogy begyújtottuk a gazt együtt, persze a tűzgyújtási tilalom ellenére, de ott voltam vele mint felnőtt, elmondtam, hogy most ne tegyél még rá, illetve, ha ne adj isten valamelyik irányba terjedne, akkor mit csináljunk stb. Nem mintha tűzelméleti nagymester lennék, de azt láttam jobban értek ehhez mint ő. Anya elment kórházba 3 hétre rahabilitálódni, ilyenkor szokott csinálni édesapám dolgokat, tudjátok amikor elmentek dolgozni és a macska fog pár egeret és az ajtó elé rakja, saját fontosságát érzékeltetve, na apa is ilyen, ezért a lelkére kötöttem, hogy menjen ki, ha akar, de ne gyújtogasson. Kakas és a pipe rien que ca. Ha kimegy vigyen telefont, persze dackorszakban van, és nevetve mondja, hogy úgysem visz majd. Felhívom a második délután, hogy anya nincs otthon és mondja, hogy volt a telken, de nagyon megszeppent hangja volt, kb amikor én elestem a nagyobb biciklivel, ami a nővéremé volt és amiről elmondták, hogy ne menjek vele.
- Kiszöktem. Elhoztam a fegyvert is, hogy agyonlüvöm magamat valahun a rétön. De nem vitt rá a lelök. Gyüttem, gyüttem, míg csak ide nem értem. Az öreg hallgatva mered a fiára. - Sándorom, Sándorom - szól -, majd letelik. - Sohase telik le apám, sohase - sírja búsan a fiú. - Én nyolc évet szolgáltam, mégis letelt - felelt Mihály. A fiú ezen kicsit elcsöndesül. De hogy fegyveres szökése az eszébe jut, újból csak azt mondja: - Mi lössz most apám? Mi lössz? Mihály elgondolkozik. Éreztétek már, hogy a szüleitek visszamennek gyerekbe és már ti nevelitek őket? : hungary. - Hát csak fogj be fiam, sebössen - mondja aztán. - Majd beviszlek. Ahun kiszöktél, ott visszaszöksz. S magyarázólag teszi utána: - Más mód, fiam, itt nincsen. Vannak a kaszárnyákon belül alakok, akik elütnek a többitől. Legtöbbnyire csöndes és szótlan emberek, mintha örökké bánkódnának valamin. A fiatalabb katona a sorsukat nem is igen tudja, de még az egyivásúak sem mind, s az évek alatt azok is elfelejtik. Néha, pár napra még ők maguk is. Csak bent, a századirodában a róluk való írások nem felejtenek el semmit.
Az első évben ez nem sok gondot okoz. Hiszen úgy tetszik, a három esztendőnek sem lesz soha vége, így talán elő sem következik a negyedik. Eltelik a második év is. A harmadikban azonban sír a lelke. Mi lesz, ha a többi elmegy, s ő itt marad? A többi elment. Ahogy a szabadságosok szoktak menni, örömmel, vidáman, ölelkezve. Nem is mert közéjük elegyedni, elbújt előlük, hogy a sorsán senki se szánakozhasson. Csak mikor már mind elment, csak a fiatal katonák maradtak a kaszárnyában, tört ki belőle a tehetetlenség névtelen dühe. Sírt és átkozódott. Ahogy az este leszállott, éles töltényt tett a zsebébe, a folyosón leakasztott a szegről egy fegyvert és kiosont a nagy sárga házból. Maga sem tudta, mit akar, hol lövi meg magát, vagy egyáltalán mi történik vele. Ment azon az úton, amelyen a lelke járt, amerre a többiek, akik szabadultak, szintén haladtak a tanyák világába. Lépdelt az éjben, míg hazaért, s a tanyaudvarban búsan megállott. Sándor befogta a lovakat, Mihály beszólt a házba Etelhez, hogy elmegy a kocsival, dolga van, csak reggel kerül elő.