Fotó: Fortepan/Urbán Tamás Egyedi volt, mély, egyenes és őszinte, mindezt pedig a tanyasi világból hozta az életbe és a színpadra. Az újságírók tartottak tőle, mert a szerepeiről örömmel beszélt, ám tőle sosem kaphattak vicceket, szaftos színházi sztorikat. Következzék a fájdalmasan korán elhunyt sármos színész, Kozák András élete, aki 14 éves korában látott először villanykörtét. Örökölt szelídség | Vasárnap | Családi magazin és portál. A II. világháború alatt, 1943 februárjában született a Tisza menti tanyavilágban. A hivatalos iratokban Vencsellő szerepel szülőhelyének, a valóságban a Rózsás-tanyán látta meg a napvilágot. Mint később, már ismert színészként elmesélte, az ősei évszázadok óta parasztok vagy cselédek voltak, így ő is a földben gondolkozott. A tanyán nőtt fel, villanykörtét például tizennégy éves korában látott először. Mégsem érezte rosszul magát, sőt, felnőttként élete legszebb időszakának tartotta, amikor az általános iskola után, délutánonként a szomszéd tanyák gyerekeivel, a varjúlaposiak és a Pap-tanyaiak ellen rúgták a rongylabdát, igazi focilabdára ugyanis a környéken senkinek sem volt pénze.
Az anyagi dolgokat illetően még Andris gondoskodott rólam. A Kossuth-díj előtt is számos elismerést kapott, ahogy én sem panaszkodhatom. Színház- és Filmművészeti Egyetem | Kozák Ágnes. A kitüntetések után jár annyi plusz a nyugdíj mellé, amiből szépen megélek. Annyi munka után még tartalékaim is vannak. Most, hogy nem kell sehová rohanni, kedvemre olvashatok, vagy a kert ad kedvemre való tennivalót, de mindenekelőtt az unokáimmal szeretek együtt lenni. Szóval, jól vagyok. Olykor egyedül, de sosem magányosan.
2003. 08. 18. Telki határában vagyok. Olyan szép a táj, hogy még némely mediterránra vett VIP-villaerőd sem tudja elrontani. Nézegetem a magánkórháznál eredő patakocska színtelen, szagtalan és tisztának tetsző vizét. Látom a szomszédos Budajenő szélét. Már az Árpádkorban is lakták. Folytatom lassú sétám a szombat délelőtti csöndben. Elindulok Budajenő felé, a patakparton, folyásirányba. Kitérek a Telki szennyvizet elvileg kitisztító üzemhez. Benézek a kerítésen. Kozak ágnes madaras józsef . Csönd. Bűz sincs. Tovább ballagok folyásirányba, máris Budajenőn vagyok. Jobbomon aranyat érő telkek. Balomon a patak. Fekete lé csorog keresztül a falun. Drága vidék Fotók: B. N. A jenei kertek alatt ereszkedem le a mederhez. Szürkésfekete, koszlott és többször annyi víz, mint a tisztító előtti szakaszon. Krémes és olajos a sötét vízfelszín. Büdös, mint a kolera. Garatra veszem a levegőt, mint a rossz budikban. Orrjárat üzemen kívül, végül is mire számíthatnék, kinn vagyok a természetben. Néha tévesztek. Olyankor szájszélem összepréselve próbálok úrrá lenni a hányingeren.
A színház a második otthonom volt. Érdekes, izgalmas, szép és felemelő pálya – gondoltam. Kreatív, misztikus élettevékenység a színészet. Gyerekszemmel különösen vonzó világ. Huszonhat évesen aztán megkopott bennem a fénye. Nem akartam boldogtalan, megkeseredett színésznő lenni. Akkor inkább engedjem el. * Törőcsik Marival nyilván nem Szolnokon találkozott először. Másfél éves lehettem, amikor az ölében hurcibált. Annyira szeretett, hogy nem volt kedve letenni. Jancsó Miklós is gyakran járt nálunk. Vittek a forgatásokra, ültünk a mamával a mezőn, pokrócon, két felvétel között. Törőcsik Marival együtt öltöztünk a Száz év magányban. Harmincöt előadás ment le egymás után. Ma sem értem, hogyan bírta. Nagyon koncentrált volt az első monológja, tíz-tizenkét perc, közben halálos csend a nézőtéren. Én ott ültem hátul törökülésben a zsákvászon függöny mögött a díszletben. Nem láttam őt, de minden este végighallgattam a monológot, s végszóra léptem színpadra, amikor Mari Ursulaként elkáromkodta magát.
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán
A Károli Gáspár Református Egyetem oktatóinak, dolgozóinak, hallgatóinak nevében tisztelettel köszöntöm a kitüntetésben részesített oktatóinkat és őszinte örömmel gratulálok a kitüntetéseikhez. Életükre, munkájukra Isten gazdag áldását kérem. habil. Czine Ágnes rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettes
Az első alkalommal egyetlen magyar résztvevője volt csupán: a Budapesti Műszaki Egyetem tudott csapatot kiállítani. További megjelenések: 2015. augusztus 25. A bakonyi gépésznek köszönheti a világ az elsőkerékhajtást Bánki Donát zseniális mérnök volt, a karburátor feltalálójával, Csonka Jánossal együtt a magyarországi motorgyártás megteremtőjét tisztelhetjük benne. Együttműködésük a Műegyetem tanműhelyében teljesedett ki. Kitüntetések 2021 augusztus 20. 2015. Benkó Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, klarinétos, mérnök 75 éves Benkó Sándor a muzsika mellett 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát, majd a Villamos Gépek Tanszéken tanított 1995-ig.