Míg a hagyományos terület 0, 2 méter humuszréteggel bír, addig a 10 éve szántás és műtrágya nélkül művelt terület 1, 2 méteres, élettel teli réteget tár elénk. 10 év alternatív gazdálkodás elég volt ahhoz, hogy 1 méterrel nőjön a humuszréteg. A Mérgezett Föld aktuális problémával foglalkozik, melyet testközelből, valódi magyar agronómusok mutatnak be, és ami a fontos, felvillant egy alternatívát a szebb jövőért. A végkifejlett talán kicsit tündérmesének is hathat, és felmerül a kérdés, ha létezik egy ilyen megoldás, ami a kellő termésátlagok mellett, még a talajt is kíméli, hogy lehet, hogy nem mindenki így gazdálkodik? A Mérgezett Föld teljes egészében youtube-on is megtekinthető. Remélem sikerült kedvet csinálnom megnézéséhez, és a téma továbbgondolásához. kiemelt kép: canva fotók: Mérgezett Föld Hajas Gyula Bence A szerző balatoni újságíró, akit a városi lét problémái foglalkoztatnak. A szerző további cikkei
Milyen összefüggések vannak a giliszták száma és a megtermelhető élelmiszermennyiség között? Létezik egyáltalán bármilyen alternatíva az intenzív mezőgazdasági technológiák kiváltására? A Mérgezett Föld elementáris erővel, de mindvégig rendkívül tény- és tárgyszerűen mutatja be a termőterület csökkenésének okait. Ettől olyan drámai, ahogyan a film választ keres az emberiség egyik legégetőbb kérdésére, hogy meddig képes még eltartani bennünket a Föld? A filmet írta, fényképezte és rendezte: Kővári Gábor Mihály Forrás:
Miért mérgezett a Föld, mi az oka a rohamos talajpusztulásnak? Tényleg kétezer éve rosszul műveljük a területeinket? Nézzünk a lábunk alá, túrjunk a talajba, és derítsük ki, hogyan is működik. Sajnos a termőföldünk az utolsókat rúgja, egyre égetőbb és aktuálisabb kérdéssé válik a pusztulása. Már a Netflix is készített dokumentumfilmet ennek kapcsán Kiss the Ground címen, melyet már kielemeztünk. Most egy magyar rendező, Kővári Gábor Mihály Mérgezett Föld című dokumentumfilmje alapján vizsgáljuk meg az anyaföldet. Az ember 11 ezer éve foglalkozik földműveléssel. Körülbelül 2 és fél ezer éve használ ekét is. 1950-re a világ termőföld készletének a fele termesztésre alkalmatlanná vált az egyre intenzívebb mezőgazdasági technológia miatt. 2010-ig további 30 százalékot tettünk tönkre. Tehát most ott tartunk, hogy a területeink 20%-án nagyipari gazdálkodással próbáljuk előállítani az élelmiszert. "A termesztéshez való felfogásunk alapjaiban hibás, de biológiai oka nincs, hogy ne tudnánk akár 10 milliárd embert is eltartani, de teljes szemléletváltásra lenne szükség. "
"Nem vagyok a szántóföldi mezőgazdaságban mély tudással rendelkező szakember. Ám amiben hiszek, az az ökológiai gazdálkodás, és ennek a terjesztésén dolgozom" – jelentette ki dr. Rodics Katalin, a magyar Greenpeace munkatársa.
A téma mindannyiunkat közvetlenül érint, hiszen a mesterséges agrár-ökoszisztéma, az állattenyésztés, az agrotechnika és a növénytermesztés beavatkozása a természetes folyamatokba komoly veszélyt hordozó, bolygószintű éghajlati, biológiai és biogeokémiai változásokat idézett elő. A mezőgazdasági termelés történetének rövid áttekintése során a szerző érzékletes példák segítségével hasonlítja össze az ipari forradalom előtti hagyományos módszerek és az intenzív, ipari agrárrendszerek természetátalakító tevékenységét. A könyv nagyobb részét kitevő, esettanulmányokkal kiegészített elemzés éles etikai kritikával illeti a mezőgazdasági ipar közgazdasági mítoszait, illetve káros agrokémiai és biotechnológiai eljárásait. A kötet záró része azokkal a lehetőségekkel foglalkozik, melyek megoldást kínálnak az említett problémákra: hét alternatív agrármódszer (például a bio- és a természetes gazdálkodás, a permakultúra) megismerése mellett a szórványos magyarországi tapasztalatokról is olvashatunk.
Csökken az élet a földben, a talaj tömörödik, a szél és vízerózió pedig pusztítja. A terméshozamokra fókuszált intenzív termelés ellentétes a talaj természetes rendszerével, azt megbontja, és mint egy dominósor, szépen felborít mindent. A talaj vázzá silányodott, nincs benne tápanyag. A modern, mindent mesterségesen irányítani kívánó ember ekkor folyékony műtrágyával kezdte el táplálni a növényeket. "…a műtrágyák a használatával a növényi sejtek vízzel, levegővel lesznek teli, a tősejtek megnyúlnak, a növények támadhatóvá válnak azokkal szemben, amiket mi kártevőknek nevezünk. Innentől kezdve pedig nekünk kell megvédeni a növényeket ezekkel a támadásokkal szemben. "- dr. Gyula Iván Így következő dominóként jöttek a növényvédő szerek, melyek megvédik a vetést, de tovább pusztítják az életközösséget. A méhészek állataik tömeges pusztulásán első kézből tapasztalják a vegyszerek kártékony hatását. Felmerül a kérdés, miért nem hagyják csak ott egyszerűen a földeken a lekaszált szalmát? Mert ebben a kiüresedett földben a hiányos mikrobák már képtelenek a következő vetésig elrohasztani a szalmát.
A film egyik legérdekesebb része, amikor egy francia talajkutató összehasonlít egy intenzív gazdálkodással művelt földet és egy olyan szomszédos földterületet, ahol 8 éve nem szántanak és műtrágya helyett érlelt szerves trágyát használnak. A két kutatóárokban már első pillantásra is látható az elképesztő különbség. A Föld termőtalajait túlhasználtuk, ahhoz, hogy ilyen körülmények között elegendő mennyiségű haszonnövényt tudjunk termeszteni, még több és több vegyszert és műtrágyát használunk. Világos, hogy ez az állapot nem fenntartható. Meg kellene végre próbálnunk hinni a természetben, odafigyelni rá, megérteni, és hagyni, hogy azt tegye, amiben sokkal jobb, mint mi. Forrás:
Madaras József idén augusztusban lesz 66 éves. Oroszlán. Nehezen tagadhatná. Bár a korábbi baleset miatt fizikai állapota sokat romlott, továbbra is ellentmondást nem tűrő, öntörvényű, kemény, remek humorral megáldott ember. Egy távoli, erdélyi kisfaluban, a Maros megyei Rigmányban született. Tizennégy testvére volt, akik közül még nyolcan élnek. Szülei sokat dolgoztak, de ahogy mondja, akkoriban még megfizették a jó munkát, így családjuk a gazdagok közé tartozott. Talán éppen ez a sok munka okozta szülei korai halálát. A későbbi színművész még alig múlt 10 éves, amikor családjuk Magyarországra költözött. Először a trianoni határ közelében, de már a magyar oldalon találtak szállást, majd Angyalföldre kerültek. A gyermekeknek fontos feladatokat osztottak ki a családban, így lett a kis József tüzelőfelelős. 14 évesen már hivatalosan is dolgozott: marós-vésős lett. Ebből az időszakból arra emlékszik leginkább, milyen hatalmas gépekkel kellett gyalulnia. – Nem volt túl szórakoztató munka, mert a torkom nem bírta a port – emlékszik vissza a korai munkásévekre.
1996-ban Kossuth-díjas, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíjasa lett. Életének 70. évében, 2007. április 24-én érte a halál a máriahalmi szociális magánpanzióban. Madaras Józsefről saját szavaival: A képre kattintva tovább olvashat. Forrás: Színhá, MTI, OSZMI
A rá emlékeztető, őt idéző legjellegzetesebb figurákat Madaras József Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Pályája során összesen több mint háromszáz filmben játszott. Televíziós szerepeit ugyancsak magas szinten, igényesen jelenítette meg. Számos filmje közül egy generáció emlékszik vissza szívesen a Kántor című tv film-sorozatra, amelyben Madaras alakította Csupati őrmestert, a címszereplő rendőrkutya, Kántor gazdáját. Madaras nevével sok magyar filmben találkozhatunk, személye megkerülhetetlen a magyar film elmúlt két-három évtizedes történetében. Szerepeit mindig konokul komolyan vette filmen és színpadon egyaránt, ő az, aki "mindennap forradalmárnak érezte magát, nemcsak állami ünnepeken. " Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta Hábetler Jani szerepében, melyet teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el "életre-halálra". Fejes Endre eredetileg könyv-alakban napvilágot látott drámáját - mely egy külvárosi kispolgári család mindennapjait s ezen túlmenően a 20. századi magyar történelem első ötven évét mutatja be - 1963-ban mutatták be a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében.
Madaras József emlékoldal | Rendezések
Legnépszerűbb szerepe a Kántor című tévéfilmsorozat Csupati őrmestere volt. 1992-ben agysérülést szenvedett, hónapokig kómában volt, 1999-ben tért vissza a Buharovok Egy másik ember iránti féltés diadala című kísérleti filmjével. 2000-ben lett a Magyar Filmszemle Életműdíjasa. Utolsó epizódszerepét Szabó István Rokonokjában nyújtotta 2006-ban.