A köszöntőt a film megtekintése követte. A Magyar dokumentumfilm bemutatja hogyan pusztítjuk el a termőföldjeinket. Egyre fenyegetőbbek a globális klímaváltozás hatásai. A világ egyik legfontosabb klímakutató szervezete szerint 2100-ra pusztítóan forró nyári napok sokasága, a tengerszint jelentős emelkedése és a gabonafélék beporzásáért felelős rovarok eltűnése várható. Mérgezett Föld – Kétezer éve rosszul műveljük a földünk? - Greendex. A globális klímaváltozás mellett a túlnépesedés is egyre jelentősebb terhelést jelent a Földnek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük: a tradícionálisan alkalmazott nagyipari földművelés hatására a termőföld fokozatosan kimerül. De hogyan teszik tönkre a talajt az intenzív technológiák? Ezt a témát járja körbe Kővári Gábor Mihály és Iván Róbert filmje, a Mérgezett Föld. A filmet egy Mentimeter felmérés követte, ahol a közönség véleményének felmérésére volt lehetőség 3 kérdés megválaszolásán keresztül: Egyetért-e a film mondanivalójával. A válaszadók többsége egyetértett vele. Ön szerint az alternatív módszerek alkalmasak a jelenleg alkalmazott nagyüzemű technológiák kiváltására.
– Mondja Borsos Béla humánökológus, író. Hogy is működik a talaj? A filmben Dr. Gyulai Iván, az ismert ökológus, az Ökológiai Intézet igazgatója az erdei talajon szemlélteti, hogyan is működik az egészséges föld. Az erdőben a talaj az avarréteggel kezdődik, ha kicsit elkotorjuk, a korhadék réteghez érünk. A mérgezett ford focus. Az avar védi a földet a hidegtől, az erózióktól, tömörödéstől, eloszlatja a csapadékot és folyamatos tápanyagutánpótlást biztosít. Ezt követi a humuszréteg, melynek fölső része a kimosódási, alsóbb, pedig a felhalmozódási zóna. Egy talaj annál egészségesebb minél vastagabb a humusztakaró. A humusz a szerves anyagoktól hízik, de ezeket fel kell dolgoznia az ott élő rovaroknak, gilisztáknak, gombáknak és mikrobáknak. Akkor megy gyorsan a bomlás és a humuszképződés, ha ezek az élőlények nagy számban vannak jelen. Az erdőben a talaj nem fedetlen, az avarréteg védi és ad utánpótlást a humusznak Szemléltetésképpen, 1 hektár erdőtalajban 15-35 tonna ilyen élőlény lakozik, ezzel szemben egy szántóban csupán 2-4 tonna.
ágazatvezetője 14:00 – 16:00 Pódiumbeszélgetés Moderátor: Dr. Borbély Csaba tanszékvezető, Regionális és Agrárgazdasági Intézet, Kaposvári Egyetem Résztvevő szakértők és szakterületük: Berend Ferenc Attila ügyvezető-Berend Kft. : alternatív technológiát használó gazdálkodó Gyulai Iván ökológus, címzetes egyetemi docens-Szent István Egyetem, elnök-Fenntartható Fejlődésért Alapítvány: mélymulcsos kertművelés gyakorlati szakembere Hetesi Zsolt fizikus, tudományos főmunkatárs-Nemzeti Közszolgálati Egyetem: no-till technológiát gyakorló gazdálkodó és kutató Farkas László tulajdonos-Farkas Kft.
Oldman híres arról, hogy egy mellékszerepet is emlékezetessé tud tenni – ez a szerep nem tartozik közéjük, de nem rajta múlt. Danny Elfman zeneszerző szintén veteránnak számít a maga területén, modern zenéjébe elegánsan csempészi be a régebbi korok dallamait. A Nő az ablakban túlzottan hasonlít az elődeihez ahhoz, hogy a felnőtt thrillerek új irányzataként lehessen értelmezni. Kellően lebilincselő, amíg tart, de amint véget ér, semmi felidézhető jellemvonást nem hagy maga után, mert annyi mindenből merít, hogy végül saját identitása egyáltalán nem marad.
A film első fele egyértelműen a Hátsó ablakot és a Disturbiát szeretné megidézni a kötelező, de erőtlenül tálalt thriller elemekkel, amelyek közt a rejtély érdektelen és túlhasznált. Éppen ezért a cselekmény első fordulata műfajt vált, hogy pszichológiai drámaként funkcionáljon a továbbiakban, ami tökéletesen működhetett volna, ha a thriller kontextusát a nézők félrevezetésére, gázlángban tartására használták volna, miközben egy meggyötört nő elméjében merülnek el. Ezután, a kevesebb néha több elvet kihajítva az ablakon a játékidő utolsó negyedórája átcsap szürreális, B-kategóriás horrorba. Amellett, hogy a fordulat felesleges, hiteltelen és színvonaltalanul tálalt, érthetetlen, hogy Amy Adams hogyan bólinthatott rá a forgatókönyv elolvasása után erre. Talán demonstrálni akarta, hogy egy rossz filmben is tud jól játszani vagy csak büntetni a nézőket, hogy karrierje nincs kellően elismerve. A Nő az ablakban fel akar nőni Hitchockhoz, de a közelébe sem ér. Összeollózott ötletek katyvasza, amiben a műfajváltások indokolatlanok, a karakterek kidolgozatlanok, a fordulatok értelmetlenek.
A történet azonban elég eltérő, és érdekesebbnek is hangzik, mint a gyenge új változat. Az akkori forgatókönyvet Nunnally Johnson írta James Harold Walls Once Off Guard c. regényéből. A nő az ablakban ebben a történetben egy festményen szereplő nő, amit a kriminalisztika professzor egy klubban pillant meg, majd még aznap este útban hazafelé összetalálkozik ezzel a nővel, ezt követően együtt leszenek bűntársak egy gyilkosságban. Egy sokkal izgalmasabb thrillert alkottak a készítők. Az új verzióban is egy nagyon jó alapötletet láthatunk, de Joe Write rendező finoman szólva se hozta ki belőle a maximumot, azt a részletességet, azt a feszültséget, amit ki lehetett volna váltani a nézőben. Viszont számomra pozitívum, és óriási piros pont, hogy azért meg tudott lepni a végén a gyilkos kiléte. Mostanában a Netflixen lévő filmek jelentős része annyira kiszámítható, hogy az előzetes után kár is megnézni bármit, mert már mindent láttunk. Látszik, hogy ez a film azért eredetileg a nagy vászonra készült, de az is sokatmondó, hogy az IMDB-n is csak 5, 8 pontig jutott egyelőre.
Férjével (Anthony Mackie) már nincsenek együtt, kislányát is a férfi neveli, a nő pedig gyermekpszichológusként próbál megélni szigorúan a négy fal között, a szomszédokra vagy az utcára leselkedve, miközben ő maga is privát terápián vesz részt a saját orvosával. Nem túl izgalmas élete akkor fordul a feje tetejére, mikor a szomszédba költöző új családból a fiú és az anya (Julianne Moore) is nyitni kezdenek felé. Anna a leselkedésének köszönhetően egyik este szemtanúja lesz a nő halálának és riasztja is a rendőrséget. Csakhogy a házába érkező nyomozók a családfő (Gary Oldman - mondom, fél Hollywood) és a valós feleség (Jennifer Jason Leigh) közlik vele, hogy ő bizony soha nem is találkozott a ház úrnőjével... Innentől kezdve pedig elkezdődik az elmejáték több fronton is, hogy vajon a nő tényleg azt látta, amit látott, vagy csak a magány, a gyógyszerei és még ki tudja, milyen eltemetett traumák játszanak a saját elméjével? Ülök a klaviatúrám felett és nem tudom, hol kezdjek neki, mert cselekmény, karakterizáció és tematikus fronton is olyan "tízméteres" mellé lövéseket produkál a film, ráadásul ezek annyira kéz a kézben járnak, hogy nehéz beleugrani egy adott ponton a kritikába.
Egy szó, mint száz, nem szeretném teljesen leírni ezt a filmet, mert elég jó, de egyszer nézhető volt. Az előzetes: 650 megtekintés.
Háza ablakából figyeli szomszédai életét, és így valami olyasminek lesz tanúja, ami addigi életét teljesen felborítja és arra kényszeríti, hogy nézzen szembe félelmeivel és múltja hibáival. Ebben a könyvben az a legjobb, hogy fokozatosan épül fel, de közben egy pillanatig sem laposodik el, sőt egyre izgalmasabbá válik a cselekmény minden egyes mozdulata. Annyira izgalmas mindaz, ami a regény főszereplőjével történik, hogy nehéz letenni a könyvet mindaddig míg ki nem derül ki a tettes és mi is Anna múltjának a története. A cselekmény főleg a jelenben játszódik, de gyakran a múltbeli események előtérbe kerülnek, csakis azért, hogy a jelen szálai érthetőbbek legyenek. Szerintem briliáns és ugyanakkor hátborzongató ahogyan felépül ez a könyv. Számomra egyáltalán nem volt előrelátható, hogyan oldódnak meg a cselekmény szálai, ezért is fogott meg annyira. Tetszett Anna karakterábrázolása, annak ellenére, hogy az alkoholista részek enyhén taszítóak és kicsit erőltetettek. Viszont az utalások a régi fekete-fehér filmekre nagyon ötletesek és sok jó film kerül így megemlítésre a könyvben.