Az autóban ülve hívtam fel Fanni édesapját, hogy tudunk-e aznap találkozni – felinvitált késő délutánra magukhoz. Nyilván ezt valahogy titokban kellett tartanom a kiválasztottam előtt, azonban titkolózásom nem várt szomorúságot és kedvtelenséget okozott, bezzeg, ha tudta volna, hogy mit intézek éppen! Egy üveg pálinkával, meg persze remegő térdekkel és hanggal csengettem be édesapjához, aki szintén áldását adta ránk, de a beszélgetést kellőképpen kiegészítve a szemét azért rajtam tartó após szúrós pillantásaival. Ha megnyitod a szíved. A fák sajnos nem voltak hajlandók megszabadulni a zöld színtől, hogy átadják helyüket a nagy kérdéshez talán pompásabb hátteret nyújtó sárga és bordó árnyalatoknak, de a közeledő szakdolgozatírással teli hétvégék miatt úgy határoztam, hogy szeptember 29-én ejtem meg az utolsó felvonást. Eszterrel bevásároltunk a délutáni piknikhez, beszereztem egy gyönyörű csokor rózsát, majd nálunk műanyagdobozokba és a piknikkosárba pakoltunk mindent. A szívem akkor kezdett el igazán a torkomban dobogni, amikor érkezett az üzenet, hogy "indulok haza".
Hosszantartó ölelkezés és csókok váltása után elővettem egy üveg pezsgőt és két poharat, hogy koccinthassunk ezen alkalomból a Bükk mostantól számunkra legkedvesebb kilátóhelyén. Innentől – akármennyire is szeretném – nagyon nehezen megy az emlékek pontos sorrendbe állítása és felidézése. Emlékszem forró csókokra és ölelésekre, fülig érő vigyorra, könnyes szemekre, koccintásokra, majd összepakolásra, rövid erdei sétára, forró teára, lillafüredi megállásra, majd hazaérkezésre. Az örömhírt először édesanyjával közöltük, aki mindkettőnket könnyes szemmel szorosan magához ölelve gratulált, majd további jó ünneplést kívánt. Ha megnyitod a szived chords. Ezután hazajöttünk, ahol még egy meglepetés várt rá – a nappaliban rózsaszirmokból formált szívecske alak körül elhelyezett mécsesek világították meg az élettől kicsattanó rózsacsokrot. Ezúttal már kedvenc rumunkkal is koccintottunk, majd miután kikászálódtunk az ágyból, a belváros felé irányítottuk lépteink. Felkerestük édesapját, aki szintén meglepődést színlelve gratulált és boldogsággal teli együttlétet kívánt nekünk.
Episodes Visszatértünk! Mégpedig az utóbbi tíz év egyik legikonikusabb együttesével, a Blahalouisianával. Megtudtuk, milyen volt az első benyomás Barbiról, milyen alternatív szövegváltozatai voltak a Túl távol, elég közel dalnak, illetve mit javasol Mr. Kiyazaki csoportterapeuta a zenekarnak. Bár az évadnak lassan vége, azért kitaláltunk egy új játékot is, sőt, az új nagylemez dalai is bekerültek a szórásba. Check it out! Akkor a legjobb a Dob meg basszus podcastet csinálni, amikor a műsor tud idomulni a meghívott vendéghez. A Konyha volt vendégünk, és mivel Szepesi Matyiék tényleg szuper önreflektívek, ezúttal a dal születésének körülményeibe bújtunk bele jobban. Sőt, egy gitár is előkerült, hogy megmutassa, milyen volt az első verzió, és hogyan jutott el a jelenleg is ismert 10 millió fölötti nézettségű formájába. Közben azért pár koncert sztori, izgalmas részletek a kilencvenes évek undergroundjából is előkerültek. Check it out! Missing episodes? Click here to refresh the feed. Ivan & the Parazol - Ha megnyitod a szíved – DOB + BASSZUS – Podcast – Podtail. Na az biztos, hogy igazi rockzenekar, aminek már az első próbájára kijön a rendőrség!
Az imádságban Isten elé visszük azokat, akiket szeretünk, odahelyezve elé szeretetünk tökéletlenségét, irgalmába és oltalmába ajánljuk őket. Valahogy úgy cselekszünk, ahogy a néma karthauzi szerzetesek: "Nálunk a ki nem mondott szavak imádsággá válnak. Ebben van a mi erőnk, és csak a csönd hatalmas eszközével tudunk bármi jót tenni. Istennel beszélünk azokról, akikhez nem szólunk. " Csöndes napok jönnek. Csöndes adventi imaiskola Pilinszky Jánossal (3.) | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Sötét hajnalok, roráték ideje. A várakozás hetei. Sötétben botorkálunk, de biztosan tudjuk, hogy megérkezünk a fénybe, és eljön, akit várunk. Meg akarom ragadni a megszentelt időt, bele szeretnék kapaszkodni a csöndbe, hallgatni Isten hallgatását. Segítse a csöndbe való belépést Pilinszky János imája: "Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít.
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, mint amire vár.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől - szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. " Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pilinszky János: A várakozás szentsége Advent 4. vasárnapjára – A Mi kisvárosunk. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. A liturgiában színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor szabad rózsaszínt használni. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mégpedig kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével. Az adventi időszak a Krisztus utáni V. századtól ismert. Jeruzsálemben eleinte csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek a keresztények, a VII.
Annak jelenlétébe, akinek, bár mindenható, mégis a legfőbb, s talán az egyetlen hatalma, hogy csöndben szeret. Izajásnál, Hiszkija hálaénekében találjuk ezt a gyönyörű képet: "hátad mögé dobtad minden vétkemet". Háta mögé veti vétkeinket, és nem néz hátra többé. Így szeret minden embert az Atya, aki a csöndben várakozik ránk, ilyen alázattal, ilyen végtelenül. Ő, a rejtőzködő Isten, akit az imádság, az imádás csöndjében mégis szemlélhetünk. "Isten elrejtőzködött, Deus Absconditus, fátyollal van beborítva, amelyet egyedül a csönd tud résnyire ellebbenteni. A csönd homálya lehetővé teszi az embernek, hogy kitartóan nézze Istent" – mondja Robert Sarah bíboros. A csönd tehát az a hely, ahol olykor fellebben a fátyol, áttetszővé válik az az áthatolhatatlannak hitt fal, amely a földön élő ember elől eltakarja Isten arcának ragyogását. Sok időt adok Istennek az imádságban, hallgatom a csöndjét – ott vagyok, és ott maradok jelenlétében, hogy alakíthasson, formálhasson, szándéka szerint. Ha megtörtént a találkozás, akkor az imádkozó ember számára ez a hely, az ima és a csönd, Isten és a lélek találkozásának helye lesz az igazi valóság.
Jankovics Marcell: Mély a múltnak kútja Ha a neki szentelt ünnepek számát illetően ez nem is tűnik fel, hiszen csak egy Mária-ünnep fémjelzi: a dec. 8-i Szeplőtelen Fogantatás emléknapja, advent mégis a "nehézkes Mária" időszaka. Ez mindenekelőtt a liturgia szimbolizmusában ölt formát, mely adventet a hajnalhoz hasonlítja: mert miként a hajnali derengés előre jelzi a naptámadatot, úgy advent is a napisten – akarom mondani – a Jézus Krisztus születésére való várakozás, felkészülés jegyében telik. Erre utal, hogy az időszak hagyományos liturgikus színe a lila és a rózsaszín (az utóbbi advent 3. vasárnapján). Mindkettő a hajnalpírt idézi. Nagyböjt színei is a lila meg a rózsaszín (az utóbbi nagyböjt 4. vasárnapján, az ún. rózsavasárnapon), és pedig ugyanezért. A húsvéti föltámadás is napkelte értelmű, úgy is ábrázolták (Grünewald vagy Kolozsvári Tamás például). A Mária körüli adventi figyelemre utal, hogy advent jellemző szertartása a – Szeplőtelen Fogantatás napja kivételével – december 16-ig kifejezetten az Ő tiszteletére tartott hajnali mise: a rorate.