Így van az, hogy még a legjobb belsőépítészet is kezd unalmassá válni idővel, a bútorok elveszítik pompájukat, kimennek a divatból, a falak megfakulnak. Konyhája felújítása előtt áll? Kíváncsi a munka terjedelmére és a beruházás költségeire? Tervezi és kiszámolja, hogyan frissítheti fel a belső teret a lehető leggyorsabban és legolcsóbban? És ha igen, valaki felújítást ajánlott Önnek a konyhabútor cseréje nélkül, de gyönyörű végeredménnyel. Lehetetlen? És mégis. Ma már rendelkezünk olyan tudással és olyan lehetőségekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy felfrissítsük a konyhabútor kinézetét anélkül, hogy le kellene cserélnünk. Ezek között van a konyhabútor festése, a frontok szalagozása vagy a teljesen dizájner öregedés. Ha konyhabútora jó állapotban van, és csak a frontokat kell felfrissíteni, fontolja meg a fenti lehetőségek egyikét. Régi-új konyhabútor | juditu. Meglátja, hogy igazán alacsony áron feldobhatja konyhája belsejét, és teljesen más, elegáns megjelenést kölcsönözhet neki. Ma a konyhabútorok festését szeretnénk Önnek ajánlani - mint a felfrissítésük egyik módját.
Ideális esetben a stencilt néhány minta felfestése után le kellene mosni, ezt most az oldószeres festék miatt kihagytam. Így több helyen megfolyt a festék, és valószínűleg emiatt tört le egy-két kisebb darab a stencilből, mivel egy idő után sűrű ragacsos masszát alkot a festék rajta. A bevonat egyébként igen erős szagú volt, lévén január, nehézkes volt a szellőztetés (bár szerencsére enyhe volt az idő). Felületszáraz kb. fél nap múlva volt, egy nappal később már lehetett rajta járkálni. Bútort tologatni rajta csak az egy hét letelte után mertünk. Gumikesztyű és maszk, valamint erős szellőztetés mindenféleképpen ajánlott használatakor. Tehát ezekből az okokból kifolyólag legközelebb mindenképpen vizes bázisú festéket és/vagy lakkozást fogok választani. Az eredmény így is látványos, azonban közelről látszanak a hibák. Strapabíróságról remélem, hogy néhány év múlva pozitívan számolhatok be. Íme az eredmény az előszobában: És a konyhában: További fázisképek:
Én zsíroldóval, súrolószerrel, dörzsi szivaccsal és körömkefével is sikáltam, hogy makulátlan legyen a festendő felület. Utána többször áttöröltem nedves ronggyal is, hogy a tiszítószerekből se maradjon rajta semmi. Szerencsére, most már nagyon jó tapadású alapozók is kaphatók, amik előtt nem feltétlenül szükséges csiszolni, pláne, ha a felület matt vagy selyemfényű. Bár az egyik kedvenc és bevált alapozóm továbbra is az Otex, amivel festettem már parkettát és lamináltat ( ITT), járólapot ( ITT), csempét ( ITT), de egy jó ideje a Poli-Farbe Cellkolor aqua vízzel hígítható töltőalapozóját és vizes selyemfényű zománcát is használom és mivel nagyon jók a tapasztalataim, így ezúttal ezt a márkát használtam. Korábban egy puff lábait festettem velük ( ITT), legutóbb pedig a lakásom ajtajait és a bejárati ajtónál is ezeket vetettem be ( ITT). Ezzel az alapozó és fedőfesték kombinációval nem csak fát, hanem fémet is lehet festeni, az már az agancsfogasomnál is bevált ( ITT). Szóval a festék maga nem volt újdonság számomra, pontosan tudtam, hogyan kell vele dolgoznom.
"In memoriam Robbie" - olvastam az egyiken. "Anyuért" - hirdette az előttem haladó fiatal lány hátán a felirat, s egy kinagyított nárcisz fotója alatt a dátum: "1937-2008". "Gyerekeinkért" - mutatta egy asszony hátán a számos kis fotó. Ő egy gyermekkórházat támogatott ezzel a sétával. Odább néhány nő egy súlyosan sérült, fiatal rögbisnek létrejött alapítvány logóját viselte a pólóján. Egy kicsi ház van a domb tetején smith 2017. Eszembe jutott, hogy nekem hány nevet kellene felrajzolnom a pólómra, ha lenne merszem ilyesmihez. S hogy jövőre melyik charity javára ballagnék majd ugyanitt. Nehéz választás lesz! Az útvonal ügyesen volt kialakítva, legtöbbször volt árnyékos oldal, ahol a napsütés elől elbújva lehetett haladni. Időnként pohár vizet osztogattak, s minden kilométernél sátorokban valamilyen amatőr zenekar szórakoztatta a sorban elvonulókat. A legnagyobb sikert a Donnybrook Fire Station tűzoltói zsebelték be, akik (szolíd erejű vízsugárral ugyan) lefröcskölték azokat, akik nem húzódtak félre idejekorán előlük. S a legtöbben hálásan fogadták a hűsítést.
A tűzoltók pedig legeltethették a szemüket, már ha volt min:-) Két óra alatt sétáltuk le a 10 km-t. A végén hangosbemondós ember köszöntötte a számos charity képviselőit, kollektív éljenzés volt és tapsvihar, nagyképernyős kivetítő, mindenki meg volt elégedve a teljesítményével. A tér túlsó végén sátorok árnyékában masszőrök gyúrták a futók-kocogók lábszárait. Amúgy a futókból és kocogókból nem láttunk semmit, többször viccelődtünk azon, hogy mire mi belelendültünk a sétába, ők már vissza is értek a rajthoz. A végén az résztvevőket sorokba rendezve átterelték néhány asztal mellett, ahol a rajtszámunk ellenőrzése után megkaptuk a medált. Hazajőve egyből William nyakába akasztottam. Remélem, jövőre mellé kerül majd egy újabb. Trish mesélte, hogy ő lassú kocogóként úgy kocogta végig tavaly a tíz km-t, hogy előtte kb. 3 hónapig edzett. Egy kis ház van a domb tetején - YouTube. S korábban két percet tudott csak futni, nem többet. S nyugodtan vágjak bele én is az edzésbe... ha gondolom. Engem már az is boldoggá tett, hogy az elmúlt majdnem 1 hónapban 3 kilót fogyva beleférek a kedves nadrágomba, néhány korábban feszülő pólóm most lebeg a hasam felett, s a tokám is kisebb.
Amikor a dombtetőn tőlem jobbra hirtelen megszűnt a sövény, lélegzetelállító látvány tárult elém: tenger, golfpálya, a Sugarloaf hegyek fehéren virító gránitcsúcsai, a mezők zöldje, mindez ragyogó napsütésben! Hogy nem volt nálam fényképezőgép... Lassan autóztam tovább, most már sejtve, hová jutottam, most már jobbra kellene menni, lefelé erről a hegyről? Méretes dombról?