Az alsó fordulatszám-tartományban egyébként kissé harmatos, a nyomatékcsúcs kétezer körül van, ezt főként masszívabb emelkedőn érezni, ott komótosan indul meg, ha gyorsítani akarunk, igényli a visszaváltást. Teljesítmény szempontjából teljesen más kategória az 1, 4 Boosterjet. A maga 140 lóerejével, és az 1500-tól meglévő 220 newtonméterrel lendületes autózásra is alkalmas, mindenhol van benne elegendő erő. Meglágyulva - Suzuki SX4 S-Cross Hybrid 48V GL+ teszt - tesztauto.hu. A teljesítménycsúcs ugyanúgy 5500-nál van, mint az ezresé, a maximális nyomatékot viszont egész széles tartományban, 1500-tól egészen 4000-ig adja. Nem kell birkóznia az emelkedőkkel, és ha lendületben vagyunk, egy-egy előzéshez sem kell mindenáron visszagangolni. Mindezt csendesebben is adja elő, mint ezres társa, amit tempósabb menet közben az utastérben hallani fogunk, inkább szél- és gördülési zaj. Olykor már-már kívánjuk vele a csapatást is, mert az erő velünk van, ehhez ráadásul a futómű sem rossz: míg a frissítés előtti SX4 S-Crossnál egy-egy keresztrepedés sem esett jól a kanyarban, mert érzésre elpattogott, addig itt már finomabbnak érződik minden.
Pont a minap láttam egy hibrid-plecsnis Vitarát, ezt leszámítva futtában nem igazán mondtam volna meg róla, hogy miben is különbözik a tavaly nálunk vendégeskedő testvérétől. Valami hasonló a helyzet az S-Cross esetében is, aki nagy külső változásokat vár, az bizony nem jó helyen keresgél. Lényegében a már jól megszokott front és a még régebbről ismerős hátsó köszön vissza, hasznos körbeműanyagozással, hálásan ballonos kerekekkel, egészen kellemes hasmagassággal. Bár a bemutató videóban egész sokat beszélgettünk arról, hogy ráférne az S-Crossra egy új generáció, valójában utólag átgondolva pont a külső az, amin a legkevésbé változtatnék. Egyszerű, jó kiállású, messze nem hivalkodó, üvegfelületeit tekintve a Vitaránál egy fokkal kevésbé bunkeres. Így néz ki 2020-ban egy SX4 S-Cross, fentebb kimaradt, de ügyesek a LED-lámpák is Ami jól ismert Suzuki sajátosság, az az ajtók meglehetősen nehézkes csukódása, valószínűleg a kédergumik közé beszoruló levegő a ludas, mindenesetre halk és szolid puffanást ne várjuk, de ez nem is az a kategória.
Ebben eddig semmilyen meglepetés nincs, hiszen harminc lóerő az harminc lóerő, ötven newtonméter meg ötven newtonméter, teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanazt a bódét, megközelítőleg ugyanazt a tömeget (nagyjából csak a két motor súlya jelenthet különbséget) jobban kell vinnie a 140 lovas négyhengeresnek. A fogyasztás viszont más téma. Mindkét autóval hasonló tesztutat jártam be: volt benne araszolgatás a rakpart pesti és budai oldalán, dugóban tökölés a Nagykörúton, országúti menet és autópálya is. Arra is igyekeztem odafigyelni, hogy mindenhol betartsam a megengedett sebességet, ne az jelentse a különbséget, hogy az 1, 4-es jobban megy, ezért jobban is taposom a belét. Nullázás után a városi vergődésnél az ezres nyolc, az 1, 4-es kilenc liter fölötti értékeket mutatott, kiszabadulva ez szépen elkezdett csökkenni, majd viszonylag állandó értékre állt be, a használattól függően már csak deciliterek ingadoztak fel és le. Végül két adatpárt hasonlítottam össze: egyrészt azt, mit mutat a fedélzeti komputer, másrészt meg a töltőpisztoly első kattanásáig betöltött benzinből számoltam ki a fogyasztást a megtett kilométerre.
Közel 40 fok volt az aszfalt szinte olvadt de mi kellemesen könnyed széllel karöltve utaztunk. Az üléspozíció hosszú távon is nagyon kényelmes, rengeteg hely elől és hátul egyaránt. A párom egyetlen negatív észrevétele kimerült abban, hogy kicsit messze van a doboz és így nem tud neki dőlni kényelmesen. Akár mit csináltunk 3, 2 átlag felé nem ment a fogyasztás, normál üzemben 2, 8 ami a teljesítményhez párosítva kész csoda Fehérvárnál jelzett a lámpa, hogy tankolni kellene, így begurultunk az első kútra, ahol sikerült 2500 forintnyi naftát bele erőltetnem a tankba, úgy, hogy egy délutánt motoroztam Pesten majd Nagymaros, Párkány, Tatabánya, Alcsútdoboz vonalon, nem kis kerülővel értünk Fehérvárra. A fogyasztás végig három liter alatt maradt, két személlyel, telepakolva és kánikulában. Fehérvártól a nyolcason kicsit tempót váltottunk és sportosabban haladtunk amit a 300 köbcentis motor könnyen abszolvált. Nem kell gondolkodnunk, hogy előzzünk és szél árnyékolnunk magasabb tempónál sem, erőből és rugalmasan tudunk vezetni.
A velencei tó magasságában megérkezett az eső és csak ömlött mintha dézsából öntötték volna. Az idomzat tökéletesen eltereli a vizet a testünktől, csak a felülről éri a vezetőt a víz. A lábam teljesen sár és vízmentes maradt pedig bő 1, 5 órát vezettem a Dunakanyarig esőben. Az utas lába kilóg az burkolat síkjából így az Ő cipője pont annyira ázik mintha egy normál motor esetén. A világítás tökéletesen működik bár pár autó jelzett, hogy zavarja a lámpám ami az utas jelenléte miatt lehetett de én végig kiemelkedően jól láttam nehéz útviszonyok mellett is. Mindent összevetve az idei év egyik legjobb motorját teszteltük, aki megveszi imádni fogja Összefoglalva a Yamaha egy nagyon izgalmas motort készített az új X-MAX koncepcióval, a városi felhasználás területén továbbra is kimagasló értékekkel bír de mostantól túrázásra is nyugodtan használhatjuk. Az erőforrás bőséges erővel rendelkezik hosszú távú motorozáshoz és a tankolásokat egyenesen imádni fogjuk ahogy a hatalmas rakodó tereket. A sportos felhasználáshoz is közel volt a gyártó és ha sikerült volna egy picit drágább futómű és fék komponenseket használni akkor nálam biztosan az év robogója címet kapja ez a modell de jó úton így is tudjuk élvezni a T_MAX géneket.