Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, s istrázsálták éjjel-nappal. Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt: - Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem! - Majd holnapután, vaskedden - mondotta a legény, s elkergette a békát. A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludott, s mikor felébredett, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta nagy félelmében. Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az éppen úgy járt, mint a legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de a békát ez a legény is elkergette, még jól meg is dobta egy kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek.
Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, elkergette az apjuk. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra sem tudnak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény: – Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, azt én őrzöm. Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jő egy béka, kenyeret kér tőle is. – Adok én jó szívvel, hogyne adnék. Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette. – Egyél, szegény béka, nesze. – No, te fiú – mondotta a béka -, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjjel eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a vesszőkkel, s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben. Úgy lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak, kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe.
Akkor a király odahívatta az udvarába, aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát. No, csakhogy megjött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány. – Ne bánts minket – mondották a paripák. – Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk. Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt, sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni. No, telt-múlt az idő, egyszer a király, mint gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán.
De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány. - Ne bánts minket! - mondották a paripák. - Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk. Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni. Na, telt-múlt az idő, egyszer a király, mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az arany rozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán.
De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány. – Ne bánts minket! – mondották a paripák. – Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk. Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni. Na, telt-múlt az idő, egyszer a király, mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az arany rozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán.
2019. márc 23. 3:12 Törőcsik Mari jól érzi magát, de időről időre kénytelen be-feküdni a kórházba /Fotó: Grnák László Szombathely — Habár rendszeresen a szombathelyi kórházba kényszerül betegsége miatt Törőcsik Mari (83), amint teheti, mindig rögtön hazatér szeretett otthonába. Még úgy is, hogy orvosai azt tanácsolják neki, jobb lenne, ha több időt töltene bent a gyógyulása érdekében. A Nemzet Színésze viszont csak addig hajlandó kórtermében maradni, amíg muszáj. Így viszont gyakran fel kell keresnie orvosát, s mindig több napra bent tartják. Törőcsik Marira emlékezve | ELTE Online. Március 15-én még velemi otthonában vette át a Kossuth Nagydíjat, amelyet személyesen Orbán Viktor (55) miniszterelnök vitt el neki. Akkor a művésznő úgy nyilatkozott, rengeteg erőt ad neki a kitüntetés, és az, hogy a közönség még mindig ennyire szereti. Azóta azonban egy hétre újra a Markusovszky kórházba került. Ismét kezeléseken esik át. Ahogy azt korábban a Blikk megírta, beteg keze mellett nyelőcsőtágítás miatt kell folyamatos kontroll alatt tartani.
A Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. Lehet ennél több kitüntetést, címet és rangot összeszedni? Igen, lehet. Törőcsik mari betegsege. A legnagyobb kitüntetés számára az az évtizedeken át tartó, mély és szeretet teli figyelem volt, amellyel pályáját a közönség és a szakma követte. Igen, az a színházi szakma, amely "belülről" olykor kiéhezett viperákkal teli kígyófészeknek tűnik, hogy aztán "kívülre" a legnemesebb arcát mutassa, Törőcsik Marit ikonként tisztelte, olyan művészőként, aki alapvetően meghatározta egy egész korszak színházi lenyomatát. – Szeretsz engem? – kérdezi tőle Gregor József a Hegedűs a háztetőn szolnoki előadásában, amelyet Schwajda György rendezett, és amelyben Golde szerepét Törőcsik Mari vállalta. Kettejük alakításával búcsúzunk tőle, de nem felejtjük a színésznőt oly jellemző, sajátos humort sem. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit gondol, mi lesz belőle a halála után, mire ironikusan annyit válaszolt: "hogyhogy mi?
Elmentünk a budai lakásába, onnan jött el autóval Vácra. Annyira megkedveltük egymást, hogy Mari utána sportot csinált abból, hogy vasárnap délutánonként beült az autójába, kijött hozzám Vácra, beültünk egy kávéra, nagyokat sétáltunk, beszélgettünk. Így szólított meg mindig: "Idefigyeljen, maga pap! " És kérte, hogyha meghal, én temessem el. Mit tapasztalt a beszélgetéseik során, milyen volt Törőcsik Mari Istennel való kapcsolata? Súlyos betegség miatt került ismét kórházba Törőcsik Mari - sokan imádkoznak érte | Femcafe. Neki volt egy nagyon mélyről jövő, ősi, emberi hite. Nem tudott mit kezdeni az egyházzal, mint intézménnyel, de sokat beszélgettünk a hitről és mindig rákérdezett azokra pontokra, amelyekre kíváncsi volt. Úgy érzem, hogy Mari akkor kezdett Istennel komolyabb kapcsolatot, amikor a férje, Maár Gyula elhunyt. Mindig is úgy beszélt Gyuláról, mint aki van, tovább él. Amikor később átmentem hozzá, úgy fogadott legtöbbször: "Isten hozott Maáréknál. " Hogyan beszélt a hitéről? Nagyon őszintén és nagyon egyszerűen. Nem volt benne harag Isten felé a férje halála után sem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Ezúttal már a kezdeti tünetek jelentkezésekor kórházba szállították, mivel attól tartottak, hogy állapota hirtelen romlásnak indul. Lapozz, a második oldalon folytatjuk!
), Fazekas Csaba (Swing) - is. Szerepelt a Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilmben, Mészáros Márta Aurora Borealis - Északi fény című filmjében a főszerepet alakította. Több tévésorozatban is feltűnt. Végre kiderült, mi a baja Törőcsik Marinak - Infostart.hu. A színházban kezdetben sokat kínlódott, színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta. 1978-ban megvált a Nemzeti Színháztól, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett, vendégként más színházakban is fellépett. Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig.
A kultikus Körhinta című alkotásban Törőcsik Soós Imre oldalán vált egy csapásra az ország Marijává, a Körhintát az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára is jelölték. Ahogy díjai, úgy filmszerepei is szinte felsorolhatatlanok, a klasszikusok mellett nem félt kísérletezni sem. Láthatjuk többek között az Édes Anna címszerepében, a Légy jó mindhalálig ban, a Pál utcai fiúk ban, a Peer Gynt ben, a Kossuthkifli ben és a Swing ben. Utolsó filmjét, az Aurora Borealis – Északi fény t 2017-ben forgatta. Törőcsik fővárosi és vidéki színházakban is megfordult pályája során. Karrierjét a főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházban kezdte 1958-ban. 1979-ben szerződött a mai Győri Nemzeti Színházba, ahol nemcsak színészként számítottak rá, hanem művészeti vezetőként is. 1990-től Szolnokon kápráztatta el a közönséget, 1993-tól három éven keresztül vezette a budapesti Művész Színházat, 2002-től pedig ismét a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. Pályatársai és néhány néző visszaemlékezéséből az derül ki, hogy ami a lenyűgöző életút mellett igazán naggyá tette őt, az a méltósága és embersége volt.