A felső karrészt valószínűleg 1370 táján választották le, és Nagy Lajos Lengyelországnak ajándékozta a lengyel–magyar perszonálunió megalakításakor. Szent Jobb , Budapest. Akkoriban királyok között szokás volt a szent ereklyék ajándékozása, így adta Zsigmond király 1421-ben, Erzsébet lányával kötött házasságakor Habsburg Albertnek a kar alsó részét. Ma a bécsi Hofburg császári kincstárában őrzik, de időközben kiderült róla, hogy nem is karcsont, hanem jobb alsó lábszárcsont. Hogy valóban Szent Istváné-e, azt inkább hisszük, mint tudjuk, de az antropológusok egyelőre azt sem vizsgálták meg, hogy a sok Szent Istvánnak tulajdonított csontereklyék összetartoznak, azaz egy embertől származnak-e. Eladták, elrejtették, körbehordozták A kézfejet először Székesfehérvárra vitték, majd a török hódoltság alatt Boszniába, onnan került a domonkos szerzetesekhez Raguzába (Dubrovnik), akik török kereskedőktől vásárolták. Mária Teréziának hosszas tárgyalások után 1771-ben sikerült visszaszereznie a domonkosoktól, ennek emlékére még pénzt is veretett.
Az őr arra hivatkozott, hogy a zavaros időkben biztonságos helyen akarta őrizni. Védekezése azonban nem volt túl meggyőző, hiszen köztudottan nagy ereklyegyűjtő hírében állt. I. László király (1077–1095) István szentté avatásakor, 1083-ban szerzett tudomást az ereklye őrzési helyéről, s ellátogatott Merkur bihari birtokára. Elfogadva mentegetőző legendáját, megbocsátott neki, majd itt alapította meg a kézereklye őrzésére a szentjobbi apátságot (ma Románia – Siniob). A Szent Jobb megtalálásának napját, május 29-ét (egyes források szerint 30-a) már a 13. századi naptárak is említették. A korabeli legendák a történetre többféleképpen emlékeznek vissza. A kézereklye tiszteletét már az 1222-es aranybulla törvénybe iktatta. A Szent Jobb évszázadokon keresztül zarándoklatok egyik kiemelt célpontja volt. A Török Hódoltság idején az ereklyét Fehérvárott rejtették el, majd 1590 körül a raguzai (ma Dubrovnik) dominikánus kolostorba került. Farkas Anna: Szent István király jobbja (Formatív Kiadó és nyomda Kft., 1991) - antikvarium.hu. Hollétét homály fedte, végül magyar főurak találtak rá, ők tudatták a Habsburg-uralkodókkal annak jelentőségét és fellelhetőségét.
Néha persze ma is felmerül a kérdés, hogy valóban István keze -e a Szent Jobb? Erre száz százalékos válasz nincs, de ahogy a cikk korábban utalt rá, a tudományos vizsgálat ok nem cáfoltak rá a korára, s mivel a Szent Jobb története elég jól dokumentált, konkrét tény nem ad okot a kételyre.
A mintázat érdekessége, hogy kizárólag a nőstényeknél jelentkezik. Ennek okait a genetikusok már az ötvenes évek óta kutatják. Egy kanadai orvos, Murray Barr a macskák idegsejtjeit vizsgálva fedezte fel a róla elnevezett Barr-testeket, amelyről később kiderült, hogy a nőstények két X kromoszómáinak egyik inaktiválódott példányából jönnek létre. A macska bundájának színét számos dolog befolyásolja, de a calico cicák színezetéért az X-kromoszómán található egyik gén a felelős. Ha a gén egyik változata (allélje) van jelen a kromoszómán, a macska (legalább részben) narancssárga lesz, ha a másik alléllel rendelkezik, az fekete szőrszínt eredményez. A narancs színt a feomelanin, míg a feketét az eumelanin színanyag alakítja ki. Nőstény vagy hím macska film. A calico macskák szinte mindig nőstények, és a hiedelem szerint szerencsét is hoznak. Fotó: iStock Mivel a narancs és a fekete szín is az X-kromoszómából ered, mind a kettő csak a két X-kromoszómával rendelkező nőstényeken jelentkezhet - az egyik szín az anyai, míg a másik az apai X-kromoszómából ered.
A nőstény macskák inkább jobb mancsukat használják, míg a hímek a balt részesítik előnyben - derítették ki a belfasti Queen's Egyetem kutatói. Louise McDowell, Deborah Wells és Peter Hepper professzor, az egyetem pszichológiai tanszékének munkatársai, akik 44 ivartalanított macskát vontak be az Animal Behaviour folyóiratban ismertetett tanulmányukba, megállapították, hogy a macskákra nem érvényes az, ami az embereket jellemzi, hogy a többség jobbkezes, hanem inkább a nemek mancshasználata között van különbség. Az állatok mancshasználatát eddig leginkább a velük végzett kísérletek feladatainak teljesítése alapján vizsgálták. A Queen's Egyetem kutatói 24 hím és 20 nőstény macskát saját otthonukban gazdáik általi megfigyelés alapján tanulmányoztak. Nőstény vagy hím macska se. A gazdik jegyezték fel az adatokat arról, hogy mindennapos tevékenységeikben - amikor lépcsőznek vagy átlépnek tárgyakat, táplálkoznak - a macskák melyik mancsukat részesítik előnyben, jobb vagy bal oldalukon alszanak-e. Volt egy kötelezően elvégzendő feladat is, amikor a macskáknak egy háromrészes etetőből kellett kiemelniük ennivalójukat.
Egy elmélet szerint a merész és domináns természetű vörös cicák magabiztosan és kényelmesen érzik magukat az ember társaságában, míg egy ekkora társ egy félénkebb cicát esetleg megrémíthet. Hogy valóban ezért olyan bújósak-e a vörös cicák, azt csak további kutatások igazolhatják.
Ilyenkor simogassuk, nyugtassuk meg, de ne vegyük fel. A szülési fájdalom és a görcsök közepette egyszer csak azt vesszük észre elfolyik a magzatvíz és megjelenik az első kölyökcica. A méhlepényt elfogyasztva az anyamacska, kisebb pihenés után folyassa a következő cica világra hozatalát. Fél és egy óra alatt végbe szokott menni a kölykedzés, ez a alomszámtól függ. Nőstény macska ivartalanítása. A anyamacska további tevékenykedésbe kezd. Elkezdi mosdatni az újszülött kölyköket. Kölyök macskák igyekeznek anyatejhez hozzájutni, megkeresik az anyamacska bimbóit és dagasztó mozdulatokkal szopnak. A szemük még csukott állapotban van, 7-8 nap múlva nyílik ki. Addig sűrűn szoptassa és vigyázz rájuk.
Ebben a sűrűn lakott környezetben a nőstény macskák általában sok hím macskával párosodnak. Ennek eredményeként a reprodukciós siker a hím macskák közötti fizikai versengés helyett a spermiumok versenyétől függ. Ezért városi környezetben a vörös hím macskák versenyszelleme növelheti a halálozás kockázatukat (például macskákkal vagy más állatokkal folytatott harcok révén), ezáltal pedig csökken a vörös macskák aránya. Nőstény vagy hím macska sorozat tv. Ezt az elképzelést alátámasztják azok a korábbi megállapítások, miszerint a nagyobb hím macskák dominánsabbak és agresszívabbak. Ez nagyobb szaporodási sikert és nagyobb halálozási kockázatot eredményez. Bár ezek a színalapú viselkedési asszociációk furcsának tűnhetnek, más állatok között is megtalálhatók, beleértve a rágcsálókat és a madarakat is. Bizonyos viselkedésért felelős gének vagy egyéb fizikai tulajdonságok (pl. testméret) öröklődhetnek a szőrzet színéért felelősökkel együttesen. Noha a tanulmány a vörös macskák számos egyedi tulajdonságát azonosítja, azt nem magyarázza meg, miért barátságosabbak a vörös macskák az emberekkel szemben.