247 Az üldözött (A Most Wanted Man); rendező: Anton Corbijn; szereplők: Philip Seymour Hoffman, Rachel McAdams, Robin Wright, Willem Dafoe, ; angol-amerikai-német politikai thriller akciófilm; 121 perc; 2013 (12) Ó, Philip! Az élet közel sem a legjobb, de mindenképp a legkegyetlenebb forgatókönyvíró. Mennyivel jobb lenne szokványosan a filmre szorítkozni, most azonban ezt nem tehetjük meg. Mert a mozibarátoknak csupán ennyi marad, hogy a filmvásznon keresztül vegyenek végső búcsút kedvencüktől. Nem olyan rég még megrendülve néztük Heath Ledger utolsó meghajlását a Doktor Parnassusban, aztán a nagymackó Gandolfini elhalványuló mosolyát az Exek és szeretőkben, itt pedig azzal a szomorú ténnyel kell megbarátkoznunk, hogy Philip Seymour Hoffman neve utoljára szerepel első helyen a stáblistán. Egy újabb John le Carré regény megfilmesítése mellett amúgy sem mentünk volna el. Carré nem csupán beleírta magát a XX. századi kémirodalom halhatatlanjai közé, de azt is illik tudni róla, hogy őfelsége népszerű ügynökével ellentétben a való életben is erősítette az MI-6 kötelékét.
9/11-et a nemzetközi kémhálózatok össznépi töketlenkedése eredményezte, most persze vállvetve dolgoznak azon, hogy ez meg ne ismétlődjön. Ennek gócpontja Hamburg, mely szürkéskék és mustársárgába öltözött kockaépületeivel, ingerszegény lakásbelsőivel tökéletesen sugallja, a város pont annyira színes, mint valójában a tényleges hírszerzői munka. Itt szintén létezik a napi rutin. A feladat újra és újra ugyanaz, behálózni a kis halat, beetetni, majd felhasználva a még nagyobbat horogra akasztani, és ezzel a világot biztonságosabb hellyé tenni. A láncdohányos Günther Bachmann ( Philip Seymour Hoffman) karaktere szomorúan rántja le a leplet a hétköznapi Bondról. Valójában szürke zakót, lógó ballont hord, pocakos, két utcányit, ha bír szuflával. Nem visz fel talicskaszámra nőket, a legbékésebb pillanatában max egyedül pötyög otthon a zongoráján. Mire a történet szerteágazó szálai kezdenek összeállni, mi már régen egy másik filmet nézünk, egy korszakos egyéniség búcsúfellépését. Még egyszer utoljára előadja a legnagyobb trükkjét, amit egész karrierje alatt olyan könnyedén játszott, "hiszen csak egy vagyok közületek. "
írta Nikodémus Anton Corbijn megcsinálta. Nem olyan stílusos és míves, nem tülekedik benne annyi sztár, s nem is szolgál olyan cizellált tanulsággal, de Az üldözött méltó a Suszter, szabó, baka, kém három évvel ezelőtti adaptációjához. Sőt, és ez a fontosabb, hű John le Carré világához és Philip Seymour Hoffmanhoz, akinek halála előtt ez volt az utolsó drámai alakítása. Nem mintha két egyforma filmről beszélhetnénk: az egyik hűvös brit eleganciával, a másik rideg német precizitással hódít, s noha a Suszter… emiatt vonzóbbnak tűnik első pillantásra, Corbijn friss rendezése más területeken csillogtatja nem kevés erényét. Például az adaptálás mikéntjének terén: Andrew Bovell forgatókönyvíró jó arányérzékkel tartott meg és hagyott el részeket le Carré regényéből, egyetlen fő szálra, a csecsen menekült történetére koncentrálva. Corbijn pedig ráérzett, hogy ennek az egyetlen cselekményszálnak a bemutatásán keresztül mindent el tud mondani, amit ő akar, és amit az író is elmondott regényében.
A hidegháborút meg talán még a két mamuthatalom sem látta úgy át, ahogyan azt ő papírra vetette. Gazdag munkásságából számos tévésorozat, film táplálkozott már, váltakozó sikerrel és minőséggel. Műveit nem egyszer maga gyúrta át forgatókönyvvé (A panamai szabó, Az elszánt diplomata). A legutolsó adaptációt (Suszter, szabó, baka, kém) imádták a kritikusok (talán jobban is, mint a közönség), szekérnyi díjat szedegetett össze, egy biztos a színészi gárda teljesítménye tényleg megsüvegelendő. Az üldözött rendezői székébe a holland származású Anton Corbijn csücsült. Anno a nagyjátékfilmes debütálásával (Control) rögtön elhallgattatta a "csak a Depeche Mode és U2 házi kliprendezője" felhangokkal károgókat, viszont Az amerikai, George Clooney kasszabiztos szerepeltetésének dacára is, inkább kudarcként rögzült a fejekben. Mostani teljesítménye viszont végképp meggyőzi a kétkedőket, mert egy precízen felépített, hangulatában a 70-es évek klasszikusait idéző (jóllehet ez a játékidő 2/3-nál tempóján is megmutatkozik) politikai thrillert vezényelt le.
A fenét! Éppen ezért kétségbeejtő minden homlokráncolása, kiábrándult sóhaja, kezet vesztő bábként való összeomlása. A mellékszerepekben hiába teljesítenek kiválóan kollégái ( Willem Dafoe, Robin Wright), minden különösebb erőlködés nélkül marad az egyszemélyes mozija, szerencsére egy hozzá méltó filmben. Ó, Philip! Piszkosul fogsz hiányozni. Hozzászólások hozzászólás
Értékelés: 127 szavazatból Egy csúnyán megkínzott, félig csecsen, félig orosz fiatalember bukkan fel Hamburg iszlám közösségében, hogy édesapja sötét üzelmekkel szerzett vagyonát megkaparintsa. Természetesen ez nem kerüli el a német és amerikai hírszerző ügynökségek figyelmét sem. Megkezdődik a hajsza, miközben az idő egyre fogy a tét pedig egyre nagyobb: vajon a titokzatos férfi meghurcolt áldozat, vagy rombolásra és pusztításra készülő szélsőséges? Bemutató dátuma: 2014. augusztus 28. Forgalmazó: Fórum Hungary Stáblista:
406 szilveszterén burgundok, frankok és vandálok keltek át a Rajnán, ezzel Gallia és Hispánia elveszett, a nyugati gótok pedig 410-ben elfoglalták Rómát. A kortársaknak ez jelentette a vég kezdetét. A következő években a rómaiak kiürítették Britanniát, a 430-as években pedig a birodalom a hunok óriási birodalmával és annak vezetőjével, Attilával nézett szembe. Attila halála után a hunok birodalma széthullott, a vandálok megszállták Észak-Afrikát, 455-ben pedig kifosztották Rómát. Mindszenty József 130. születésnapjára – politikon.hu. 476-ban a helyi germán hadvezér leváltotta a császárként uralkodó kisfiút és magát tette meg Itália királyává. Ezzel a Nyugatrómai Birodalom megszűnt. Területén barbár államok jöttek létre: Itáliában a keleti gótok, Hispániában a nyugati gótok telepedtek le, az angolszászok Britanniába keltek át. A Keletrómai Birodalom azonban állta a támadásokat, Konstantinápolyt hatalmas falak védték. Justinianus (ejtsd: JUSZTINIÁNUSZ) császár volt az első, aki sikerrel kezdte meg a birodalom "visszaszerzését". Serege partra szállt Afrikában, és megdöntötte a vandál államot.
Ekkor jött létre a rövid életű Latin Császárság, illetve az elkövetkező években megalakultak a többé-kevésbé független hűbéres területei (Akháj Fejedelemség, Athéni Hercegség, Thesszalonikéi Királyság). Később három görög nyelvű utódállama jött létre, a Konstantinápolyt visszaszerző Nikaiai Császárság, az Epiruszi Despotátus és a Trapezunti Császárság. A Palaiologosz-dinasztia császárai legyőzték Epiruszt és a balkáni kereszteseket, azonban nem szenteltek elegendő figyelmet a keleti veszedelemnek, mely sokáig a muszlimok széttagoltsága miatt nem érkezett el. Azonban a 14. században megalakuló Oszmán Birodalom néhány kikötőváros kivételével az összes itteni területet elragadta, sőt Európában is megvetette a lábát. Kelet római birodalom bukása 76. A birodalom többször kért segítséget nyugatról, ahonnan csak az egyházak egyesítése fejében voltak hajlandóak pénzt és hadakat küldeni. Ez formálisan és jogilag többször is megtörtént, ám a görög lakosság sohasem ismerte el az egyházak unióját. Nyugatról is csak kevés zsoldos érkezett, a többi országot nem igazán érdekelte Bizánc további sorsa.
Az volt a probléma ezekkel a hódításokkal, hogy nagyon költségesek voltak és emellett a fenntartás is nagy költségeket emésztett meg. Ezen kívül még Jusztinianus azért volt jelentõs, mert összefoglalta és egységesítette a Római Jogot (Corpus Juris Civilis "Kódex Jusztinianus"), és nagy építkezésekbe kezdett, pl. : Hagia Sophia székesegyház, San Vitale bazilika (Ravenna). Kelet római birodalom bukása 2. Halála után súlyos belsõ harcokkal küszködött a Birodalom, elvesztette szerzett területei nagy részét (Itáliát, Szíriát, Mezopotámiát, Egyiptomot) és megjelentek a Bolgárok és egyéb szláv csoportok is. Mivel a peremterületeket elvesztették nagyobb részt csak a görög területek maradtak meg, ezzel nagyon megerõsödött Bizánc görög jellege. Ez olyannyira jelen volt, hogy a 8. század elejére a görög lett a hivatalos nyelv, és a fõváros neve ismét Bizánc lett. Emellett vallási küzdelmek is sújtották Bizáncot, ugyanis III Leó császár 726 -ban betiltotta a szentképek (ikonok) tiszteletét ( képrombolási küzdelem 726-843), és ez is két táborra osztotta a bizánci lakosságot.
550 körül Itáliából is kiszorították a gótokat, és Hispánia egy részét is visszafoglalták. A császár halála után mindez elveszett. A Colosseum romjai között kecskék legeltek, a lakosság 30 000 főre zsugorodott. Kelet római birodalom bukása online. Nem más történt, mint az ókori világ végleges összeomlása. Göncöl Enikő: Befejezetlen múlt. Ókor 476-ig, Műszaki Kiadó Hóman Bálint: Egyetemes történet, Révay Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1935–1937 in: