2019. okt 30. 3:30 Dévai Nagy Kamilla lábát begipszelték és járókerettel közlekedik, de így sincs elkeseredve Budapest — Újra kórházban kezelték Dévai Nagy Kamillát (69)! A 34 nyelven éneklő, Liszt Ferenc-díjas előadóművész néhány napja hagyta el a klinikát, ahova egy baleset miatt került – szilánkos ra tört a bokája, de nem tudták megműteni. Begipszelt lábbal hazatért és már dolgozik. Igaz, korábbi bajaihoz képest ez a baleset tényleg csak semmiség: az 52 esztendeje a pályán lévő érdemes művész kislányként eltörte a gerincét, túlélte a kolerát, háromszor győzte le a rákot és ugyanennyi infarktust élt túl. Úgy érzi, a halálos betegségein is azért tudott felülemelkedni, mert céljai, feladatai vannak. – Nem vagyok jó beteg. Most egy lépésből csináltam bonyodalmat. Tanítás után a Krónikás Zenedéből, Budapestről indultam egy székesfehérvári előadásra. Három diákom elkísért a pályaudvarig, ez volt a nagy szerencsém. Nagy lendülettel akartam felszállni a buszra, de túl magasra emeltem a jobb lábamat, a bal pedig derékszögben kifordult alólam és eltört – mesélte a Blikknek Dévai Nagy Kamilla.
Aztán a szülők mégis ragaszkodtak, úgyhogy valahogy mégis odavittem Olga nénihez, és akkor ő azt mondta, hogy túl fiatal még, hogy tanítani lehessen – mutálni fog. " Sík Olgáról Dévai Nagy Kamilla: "Nagyon kicsi lányként, 1968-ban ismertem meg Olgi nénit. Akkor rendezték meg először a Nyílik a rózsa népdalvetélkedőt, és ott a zsűri javasolta, hogy mivel ez a kislány fantasztikus, mindenképpen tanárhoz kellene kerülnie, méghozzá jó tanár kezébe. Így ajánlottak be Olgi nénihez, és aztán nagyon emlékezetes óráink voltak. Rengeteget sírtam, úgy féltem tőle először, mint a tűztől. Nekem állt, és azzal a bölényi őserővel. Meglátta bennem a hangot, én pedig nem tudtam róla, hogy nekem magas hangom is van, vagy erős hangom is, és Olgi néni ráébresztett. De ez nem ment olyan egyszerűen, mert nem akartam operaénekes lenni. Olgi néni kitaposta belőlem, és ez igen gyakran sírással is járt. Egyszer valahogy rájöttem, hogy mit vár tőlem, mit is akar, és akkor meg tudtam csinálni – fantasztikus volt onnantól kezdve az együttműködés.
Amikor azonban Darvas Iván kiszabadult a börtönből, ahová a forradalom után zárták, Tolnay Klári már Mensáros Lászlóhoz tartozott. Ha nem is sokáig. Mensáros is börtönbe került, hasonló "vétkek" miatt, mint Darvas, így a színésznő felváltva látogatta őket. Mensáros megkérte a kezét is, de Tolnay Klári végül nemet mondott neki. Úgy érezte, a szerelem ideje lejárt, és amennyi szerencsében, boldogságban részesítette őt a Jóisten a hivatásában, annyira kevéssé való neki a párkapcsolat és az anyaság. Tolnay Klári élete utolsó interjúiban sokat foglalkozott saját nőiességével, mindig azt mondta, kifejezetten élvezi, hogy nőnek született, és nő maradt mindvégig. Batári Gábor A cikk az Életigenlők magazin 2019. téli-ünnepi számában jelent meg.
1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt, a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg. Színpadi sikerei mellett számos filmben is szerepelt. 1995-ben kizárólag az ő személyére építve készített forgatókönyvet és meg is rendezte Lebár József animációs rendező "Ajánlás" címmel. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda: A régimódi történet című darabjában próbált, készült a szerepre. 1998. október 27-én otthonában, csendesen, álmában távozott az élők sorából. Titokzatos viszony Máraival Mészöly Dezső Lyukasóra című tévé műsorában 1993-ban vallott a művésznő először Márai Sándorhoz fűződő titkos viszonyáról. 1945-ben mutatta be a Vígszínház Márai: Varázs című darabját, amelynek kapcsán megismerkedett személyesen is az íróval. Kettejük kapcsolata olyannyira titkos volt, hogy Márai az Ismeretlen kínai költő elnevezés mögé bújt, aki mögött egy jelentéktelen kínai poétát tételeztek fel, aki a nagy bokszerlázadás idején a fővárostól távol tengette sanyarú napjait, mert az irodalmi életből feltehetően politikai ellenfelei és irodalmi vetélytársai száműzték.
Bakos Zoltán fotográfus idős, illetve fiatal írókról, költőkről készített, mintegy hetven fényképe lesz látható a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kedden nyíló, Írók arcai című kiállításán. A fotós az elmúlt három évben több mint száz íróról és költőről készített több ezer fényképet Magyarországon és a határon túl. K.O. | Nemzeti Televízió | Oldal 2. Az április 1-jéig látható kiállításon olyan írók portréit lehet megtekinteni, mint Ágh István, Czigány György, Győrffy Ákos, György Attila, Kalász Márton, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Lackfi János, Lövétei Lázár László, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Papp Tibor, Szentmártoni János, Szálinger Balázs, Térey János vagy Vathy Zsuzsa - tájékoztatta az MTI-t az intézmény. Bakos Zoltán a kiállított képeket a PIM-nek adományozta - áll a közleményben, amelyben a fotós a többi közt azt írja magáról: nagyon sajnálta, amikor a fotózásokkal együtt az írókkal folytatott beszélgetései is véget értek. Az alkotó kitért arra is, hogy mennyire érdekesnek találta, hogy az idősebb generáció mennyire mást gondolt a fotózásról, mint a fiatalabbak.
Sikerének egyik magyarázata - tehetségén kívül - az a rengeteg névtelen rajongói levél volt, amit ő maga küldözgetett a különböző újságoknak. A sztárok fotósa lelkesen sztárolta önmagát is. Korai amerikai és párizsi képein modelljeit rendszerint színpadi kellékek közé állította, és mindig ugyanolyan, kemény fénnyel világította meg. Híresebb modelljei között volt Marlene Dietrich, Gary Cooper, Greta Garbo és persze Picasso, Dalí, Cocteau. Amerikai sikerének döntő szerepe volt abban, hogy a második világháború kitörésekor az angol hivatalos szervek sietve szerződtették Beatont mint haditudósítót. A bombázott Londonról készített fotóit a legtöbb fontos újság le is hozta mind Angliában, mind az Egyesült Államokban. Bakos zoltán fotográfus fidesz tagok. Egyik képe egy sebesült kislányt ábrázol, aki bekötött fejjel fekszik egy túl nagy kórházi ágyon, maciját szorongatva. Később Beaton Észak-Afrikában és a Távol-Keleten is dolgozott a propagandaminisztériumnak, ahol ragyogó képeket készített a szövetséges katonák mindennapjairól.
1956 márciusában André Waterkeyn tervei alapján kezdték meg az építését, és eredetileg csak a kiállítás fél éves időtartamára szánták. Az expo ideje alatt azonban akkora népszerűségre tett szert, hogy a város vezetése a véglegesítése mellett döntött. A Grand-Place (franciául) vagy Grote Markt (hollandul) a belgiumi Brüsszel városának főtere. Írók arcai - Bakos Zoltán fényképei. A főtéren található a városháza épülete, amelyet a céhek épületei vesznek körbe, mint például a Broodhuis (holland, franciául: Maison du Roi), a kenyérsütők céhének épülete, ma a városi múzeum. A tér, Brüsszel egyik legfontosabb turisztikai látnivalója, az óváros középpontja, 1998 óta az UNESCO világörökségének része. A Manneken Pis (a holland nyelv brabanti nyelvjárásában pisilő emberke, kiejtése kb. maneken pisz Manneken Pis) Brüsszel egyik jelképe, egy kis bronz szökőkút-szobor, amely egy, a kút medencéjébe vizelő kisfiút ábrázol. Az 58 cm magas szobor a Stoofstraat (rue de l"Etuve) és az Eikstraat sarkán, a főtérhez közel található. Hasonló szobrok más belga városokban, Geraardsbergenben, Hasseltben és Gentben is vannak, valamint az észak-franciaországi Broxeele faluban, amelynek neve azonos eredetű Brüsszelével.