A hőmérséklet A serpenyőbe, ami legyen mély és szép széles, körülbelül 4 centi magasságban öntünk olajat. Ezen a ponton nagyon jól jön egy ételhőmérő: az ideális hőmérséklet 170 fok. Ha nincs hőmérőnk, akkor állítsuk közepesre a lángot és az első fánk után teszteljünk. A szalag A fánk akkor lesz szalagos, tehát akkor tudunk szép csíkot varázsolni a körvonalára, ha előbb fedő alatt, majd egy fordítás után fedő nélkül sütjük. Ha sikerült eltalálni a 170 fokos hőmérsékletet, akkor a sütési idő oldalanként másfél perc. A befejezés Amikor megsült, óvatosan, de alaposan lecsepegtetjük, és szalvétákra vagy rácsra szedjük a fánkokat. Bismarck Fánk – Aplus2u. Egymás mellé helyezzük őket, nem egymásra. Mielőtt megszórnánk porcukorral, várunk, hogy kissé szikkadjanak és langyosra hűljenek. Néhány órán belül érdemes megenni őket, másnap nem lesznek ugyanolyan finomak.
Ezután felforrósítjuk az olajat egy mély edényben. A lényeg, hogy nagyon forró legyen és elég mélyen álljon az olaj benne ahhoz, hogy a fánk forogni tudjon. TIPP: Én az olajsütőmet használom 190 fokra állítva Két kanál segítségével szaggatjuk a tésztát a forró olajba. Esetleg vizes kézzel golyókat formázunk belőle. Így szebb kerekebbek lesznek, de cserébe macerásabb, mert rettenetesen ragad a tészta. Kisebb dió méretű legyen mindegyik (kb 40 g) Ezután szép pirosra sütjük. A golyók maguktól forognak az olajban. Lásd videó: Kiszedjük a megsült túrófánk-okat és még melegen beleforgatjuk a vaníliás porcukorba. Felvágva ilyennek kell lennie, mint a fotón. Pudinggal töltött fánk sütőben. Ha nyers a közepe, akkor túl magas hőmérsékleten sültek avgy túl kevés ideig. Donut, doughnut vagy amerikai fánk ki, hogy ismeri. Az biztos, hogy egyre több helyen kapni kicsiny hazánkban is és a gyerekeim meg vannak érte bolondulva. Így hát, ha nem szerettem volna, hogy a pénztárcám gyors úton üressé váljon ki kellett dolgoznom a receptet.
Fánk és nudli liszt receptek Hozzávalók a fánkhoz: az elkészült puding fele fél csomag kókuszreszelék Sütéshez: kókuszolaj Elkészítés: a pudingport az édesítővel és a tejjel keverd el, majd főzd krémesre. Ha kihűlt, felezd el, az egyik feléhez keverd hozzá a 3 evőkanál kókuszreszeléket, a másik felét tedd félre. A tésztát a zacskón lévő recept szerint készítsd el. Ezt követően lisztes felületen nyújtsd el 8-10 mm-esre, kb. 5 cm-es formával szaggatva 20 db fánk lesz ebből a mennyiségből. Nem túlforró, legalább 2 cm magas mennyiségű kókuszolajban süsd készre oldalanként 2-3 perc alatt. A fánkok sütés közben szép vastagra nőnek. Pudinggal töltött fan art. Az első oldalát fedő alatt süsd. A kókuszos pudingot habzsákba téve töltsd meg a fánkok belsejét. A pudinggal kend meg a tetejét és mártsd kókuszreszelékbe. Nagyon puha, finom kókuszos krémmel töltött ízletes fánk az eredmény. Recept forrása: Derecskeiné Hortváth Zsuzsanna
Kérem, húzza be egy kicsit az orrát. Húzom, nem megy. - Persze, a csontok a fontosak. A meztelen csontok. A bőr és a többi nem fontos. Kinyújtja a kezét. Szent Isten, csak nem akarja lehúzni a bőrömet! Nem, hála Istennek. - Önnek nincs is bőr az arcán. És a fej hátsó része kidagad. Ez így van az idiotizmus elsődleges állapotában. Gauguin ezeket idiótafejeknek nevezi, a "Le Trottlisme" című munkájában. És milyen dagadt szája van önnek! És a fülei hogy szétállanak. És van valami szelíd bárgyúság a karakterben... ezt kell kihozni... Valami szétfolyó és tisztátalan... olyan, mint egy káposzta... Pfuj. Feláll és begombolkozik. Én is felállok. - Na, kész van? - kérdem kíváncsian. - Micsoda? - Hát a rajz! - Micsoda rajz? - Hát nem engem rajzolt? - Eszem ágában sem volt. Szent Ágoston – Wikidézet. Csak nyugodtan meg akartam mondani a véleményemet az ábrázatjáról, mert már régen bosszant vele. Különben én vagyok az a Koltai, akinek a verskötetéről ön azt írta, hogy ostoba klapanciák. Alászolgája!
- Ismernie kellene munkatársait a halál torkában! Legalábbis idáig úgy éreztem, hogy összeforrtunk a küzdelemben! - Elismerem, hogy összeforrtam önnel, de ez még nem zárja ki, hogy bemutatkozzunk egymásnak, mivel úri szavamra kijelentem, hogy nem ismerem. A magas kalapos, cérnasovány, kunkorbajuszú úr fájdalmasan mondta: - Nem szabadna expedícióra vállalkozni, ha nem ismer rám, miután igen sokszor nyitottam kaput önnek. A házmesterének az öccse vagyok. Mint vízvezeték-, gáz- és jégszekrényszerelőt hozott el. Nevem Brogles, svéd származású vagyok, de atyám már az Államokban született, és terménykereskedő volt Massachusetts-államban. - Felesleges ilyen túl precízen bemutatkoznia. - Szeretném, ha az adataimat megjegyezné, hogy ismerje őket, mikor a lexikonéktól tudakolják. Arról van kérem szó, hogy szerintem és Sir Maxbell szerint a Csütörtök-szigeteket érintenünk kell. Lerajzolnak – Wikiforrás. A kórboncnok viszont azt állítja, hogy kitérő nélkül kell mennünk Tsiuira. Mire Theo is odaért, a vita kissé elfajult. A műötvös, a kórboncnok és a szerelők között tumultuózus jelenetre került sor, úgyhogy a bíró ösztönszerűen sípjába fújt a kavarodás láttán.
Ez volt. És ti nem tudtátok... Néhány ijedt, kérdő és vádló pillantás. Tüskés Vanek, a Bőkezű Rócsild... Fülig Jimmy és Mondmár Fülöp... Riadtan mozgó tekintetük a kis halomra tapad. A Brigitta. A rémület, a pestis hajója. Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)/Huszonharmadik fejezet – Wikiforrás. És most egy rövid, tragikomikus epizód következik. Midőn jön Wagner úr, a bánattól is rogyadozva, mint a gyászoló családfő, aki előtt szétnyílik a részvevők csoportja, hogy utat nyisson némán. De hol az az út, amely elég széles Wagner úr lépéseinek kilengési síkjához mérten? Arca komor volt, szeme nedves, és jött, illetve hozta magát, a nadrágjánál fogva, némán és férfias erővel leplezve bánatát, sőt rendkívüli részegségét is leplezni akarta, de csuklott egyet, és ettől a kalapja mellé tűzött gyertya koppanva a földre hullott. Megállt a korlátnál, a vizet nézte, mely a róla elnevezett járművet elnyelte, mintha egyetlen pohárka pálinka lett volna. Benyúlt a zsebébe, hogy hervadt virágok tárolt készletéből a tengerre hajítson, gyásza jeléül, és midőn hökkenten látta, hogy egy aranykeretes szemüveg repül a vízbe, tudatára ébredt, hogy mégsem a saját zsebébe nyúlhatott.
És válaszoltam: ember. Íme, test és lélek állnak bennem szolgálatomra, egyik kivűl másik belül. Közülük melyikkel kell inkább keresnem Istent? Őt kutattam már testem segítségével a földtől az égig, ameddig kiröpíthettem követeimet, szemem sugarait. Ámde alkalmasabb lesz belső emberem... A belső ember mindezt a külső szolgálatával ismerheti meg. Én, a belső ember ismerem meg mindezt, én, én, a lélek, a testi érzékszerveim révén. X. könyv, 6. fejezet: Miképpen ismerjük meg teremtményeiből Istent? Kutattam mi a gonoszság, de nem találtam meg semmiféle állagát. A legfőbb valóságtól, tőled Istenem, az alacsonyabb dolgok fele fordult akarat visszás mivolta ez, mely "kihányja belső részeit" [2] VII. könyv, 16. fejezet: Minden jó, de nem minden alkalmazkodik más egyébhez Én meg már ifjú koromban igen megromolva, sőt talán ifjúságom kezdetén leginkább romlottan, kértem ugyan tőled tisztaságot, de ilyen formában: adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást, de - még ne! VIII. könyv, 7. fejezet: Ágoston heves küzdelme önmagával.
- Mi az ön véleménye, Sir? - kérdezte Theo a tanárt, midőn lecsillapodott a forrongás. - Vizsgálódásaim, méréseim és Gustav Bahr alig jelentős művei nyomán megtalálom a kutatót! Mivel augusztusban még Tsiui felé ment, ha él, úgy szeptember után a kis Tongánál volt. Mert hajója csekély űrtartalma révén készletei fogytán lehettek. Az egyetlen út a nagyon erős sarki áramlás segítségével elérni a Farőr-fokot, ahonnan már nem téveszthette el a portugál Sambi-Sumbit. - És ha... Ha téved... A trónoló Zeus gőgös villámai cikáztak pillantásából. - Ez, uram, tiszta acél, sőt acélabb: ez papír, amin a számok, a logika és az emberi agy fenséges működésének eredménye íródott le e halhatatlan, holtbizonyos felismeréssel, hogy kétszer kettő az valószínűleg négy! Nem állítjuk holtbizonyossággal négynek! Ez érzékeléseinkkel szemben kötelező egzakt kételkedésünkből fakad. És éppen e mindenekfölött egzakt törekvésünk teszi csalhatatlanul bizonyossá, hogy kétszer kettő az valóban és visszavonhatatlanul négy.
Itt más történt. Anna barátnőjének eszébe jut valamiről valami, a két dolog között semmi összefüggés nincs ("maga se tudja, miért jutott eszébe... "), az író továbbmegy. De az olvasó döbbenve megáll. Ez a logikátlan képzettársulás a két dolog közt, egy perccel előbb, mint a regényfigurával, tehát függetlenül a regényfigurától, vele is megtörtént. A képzettársulás tehát mégse véletlen. És nem önkényes ötlete az írónak. Anna hunyorgása és az Anna által nem ismert, más világban élő Levinnek bátyjával a parasztkérdésről szóló beszélgetése közt összefüggés van: a két jelenségnek valami közös gyökere van, valami titkos jelentőség köti össze őket – valami ismeretlen lelki vagy erkölcsi törvényességnek kétféle megnyilatkozása utal az együvé tartozásra. De mi ez a titkos gyökér, ez a közös jelentőség, ez a törvény? Anna barátnője nem tudja. Én se tudom. Tudja-e vajon az író? Nem valószínű. Kérlelhetetlenül lelkiismeretes, hőseivel és olvasójával éppen úgy, mint önmagával szemben szinte gyötrődve őszinte íróról lévén szó: ha tudná, meg is írná – olcsó, szemfényvesztő hatás pillanatra se csábította Tolsztojt.
Azonban nem lehet ezen segíteni – az írva alkotás, mint már többször nekirugaszkodva megpróbáltam eldadogni, több, mint művészet, muzsika, retorika, költészet, filozófia összessége lévén, egészében fölötte áll mindeme művészeteknek, külön-külön, tökéletesebbet, összefogóbbat akar mindegyiknél – s mivel magában foglalja ilyenformán a tulajdon önmagát ellenőrző kritika művészetét is, tulajdonképpen fölötte áll a kritikának: innen a zavar. Bármelyik művészetről van szó, a kritika, a valósággal hasonlítván össze a művet, mértéket és hasonlatokat kölcsön vehet más művészetekből, a valóságnak egy részével, egy kategóriájával lévén csak dolga, azzal, amit fül vagy szem, vagy szív, vagy értelem fedez fel belőle. Az írva alkotás azonban fül is, meg szem is, meg szív is, meg értelem is egyszerre és együtt, méghozzá mindezeket ellenőrző kritika is – röviden, az egész ember. Az író művészetét csak egy magasabb művészethez lehetne hasonlítani, de magasabb művészet nincsen, hacsak!... Hacsak az nem, mely a valóság világát teremtette.