Június elején egy hetet töltöttem Kínában. Hát mit mondjak, megszerettem a kínai konyhát, rengeteg zöldséget amit nem is ismertem, és olyan gyümölcsöket amikről eddig szintén azt gondoltam, hogy nem szeretem. Ez az egy hét " nyaralás" elég pörgős volt, mindent szerettünk volna látni, így a pihenésre nem sok idő volt. Étkezés tekintetében ez úgy nézett ki, hogy reggeli a szállodában ( svédasztal) és vacsora. Ebédelni nem volt lehetőség, csoportos út lévén. Szerencsére itthonról vittem annyit, hogy ne haljak éhen. Svédasztal. A vacsorák a következőképp zajlottak: 8-9 fős kerek asztaloknál ültünk, aminek a közepén forgatható asztal volt. Amelyekre különböző ételeket hoztak. Ezek jellemzően nem voltak a nagy adagok ( a normál magyar adaghoz képest), és amelyik tartalmazott húst az is inkább nagyon sok zöldség és kevés hús formájában volt. Ez az étel főleg fűszerezésében idézi bennem az ott töltött napokat. A chili a zöldpaprika csípős íze és a gyömbér a soya édes ízének keveredése jelenik meg benne sok zöldséggel és egy kevés csirkemellel.
500 Ft/tál (csomagolás +420. -Ft/tál) Csirkemelles, vagy marhahúsos TORTILLATEKERCS, édesburgonya hasábbal Elvitelre, vagy kiszálllítva: 2. 290. -Ft/adag Rendeléseiket minden nap 20. 30-ig tudjuk fogadni! Tel. : 52/530-515; 70/953-5888 Minden kedves vendégünknek jó egészséget kívánunk! Vigyázzunk egymásra! Chili Cafe csapata
Aztán az asztalunkhoz ült egy svéd srác, akivel kissé magasröptű - de izgalmas - beszélgetésbe bonyolódtunk "mi a művészet definíciója? " témakörben. Szerinte ha valaki csinál valamit és arra azt mondja, hogy ez művészet, akkor az az és punktum. Én ezzel egy picit vitába szálltam (utalva a szerény művészekre, akik nem mondják az alkotásaikra, hogy az művészet lenne). Közben azon agyaltam, hogy ki hitte volna, hogy művészetelemzéssel fog telni az este? :-) Kicsit később még a lelkes német vendéglátónk (Fred) is zenélt - előtte kicsit beszélgettünk vele az asztalunknál -, nagyon jól nyomta ő is. És abszolút teltház volt, néhány jellegzetesen főiskolás-alternatív figurával a közönség soraiban. Viszont az utolsó fellépő - egy lány gitárral, aki remek, érzékeny dalokat énekelt - előadásának a befejezését már nem vártuk meg, mert elloholtunk Y. -vel a főpályaudvar irányába, hogy elcsípjük a 7-es buszt. Miközben éppen kifelé settenkedtem, Fred vad integetésbe kezdett egy sarokasztaltól és reményét fejezte ki, hogy máskor is eljövünk.
Tulipánná változott királyfi - YouTube
Tulipánná változott királyfi by Aniko Nagypál
Estére ki is hirdette, hogy ő bizony nem találja. Akkor a szépséges lány elé állt az öregember, a kezébe adta a piros tulipánt. A szép lány meg is csókolta a virágot, s nyomban újra királyfi lett. — Te az enyém, én a tied — mondta a királylány, s mindjárt meg is tartották a lakodalmat. A királyfi így hát megtalálta, haza is vitte a falujába a világ legszebb lányát.
Egyszerre csak eszébe jutott a halacska, hátha az tudna rajta segíteni. Megy a folyó partjára, ott előveszi a pikkelyt, s hát csakugyan jön a halacska, s kérdi: Mi bajod, királyfi? Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van. Ö, azért egyet se búsulj - mondotta a halacska -, mindjárt ideszólítom a legnagyobb halat, azzal elnyeletlek, ott ugyan meg nem talál a királykisasszony, míg a világ s még két nap. Csak térült-fordult a halacska, s mindjárt jött utána egy rettentő nagy hal, kitátotta a száját (akkora volt, mint egy nagy ház), s abba beleugrott a királyfi. Szépen leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában. Eközben elindult a királykisasszony, utána az udvarbeliek. Kereste a királykisasszony mindenfelé a királyfit, s mikor egy fél napig járt-kelt volna mindenfelé, egyszerre csak a folyóvíz partjára ért, s parancsolta, hogy fogják ki a vízből a legnagyobb halat, mert annak a hasában van a királyfi. A királyfi levesz egy pikkelyt a halacskáról, azzal a halacskát beledobja a vízbe, s továbbmegy.