Anyák Napja - Gyermeksziget Óvoda - Eperke csoport - YouTube
"mindig figyel rám. " "mindig alszik velem. " "mindig játszunk valami érdekeset LEGO-val. " "mindig főz nekünk ebédet. " "mindig ölelgetem. " "labdázik velem. " "én szeretek vele "tudok játszani vele. " "segíthetek neki a kertben ültetni. " "mindig játszik velem és szeretem, hogyha megengedi, hogy vele süssek és Ő nevelt fel. " "mindig segíthetek neki főzni. " "mindig szokott velem játszani és kint és bent szokott velem sütögetni. " "szokott játszani velem és a konyhában segíthetek neki. " "mindig szokott velem viccelődni és játszani. " "engedi, hogy apukámmal főzős pudingot készítsünk. Anyák napja – Aranyalma Óvoda. " "Ő szült meg engem a kórházban. " "mert biciklizik velem a városban a piros biciklimmel. "
Archívum Archívum Kategóriák Kategóriák "Weboldalunk sütit (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat. "
"A szívem vigyáz Rád, a szívem vigyáz Rád. Mostantól és mindörökké már. "
máj 11 "Én az édes életet köszönöm ma te neked. " Idén is hetekkel korábban elkezdődő lázas készülődés előzte meg óvodánk minden csoportjában a tavasz egyik általam legszebbnek vélt ünnepét, az anyák napját. Valamennyi kisgyermek (korosztályra való tekintet nélkül) képességeihez mérten nagy-nagy odafigyeléssel és tenni akarással készítette édesanyjának és nagymamájának a meglepetés ajándékokat. Az óvónénik ezúttal is kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel rukkoltak elő, amiknek a kivitelezésében segítő kezet nyújtottak a rászoruló gyerekeknek. Minden csoport időt és fáradságot nem kímélve gyakorolta az ünnepi alkalomra általa kiválasztott verseket és énekeket, amiket a családjuk előtt még titokban kellett tartani – boldog cinkosságot vállalva ezzel társaikkal, és kis közösségünk felnőtt tagjaival. Anyák napja projekt óvoda. A Nagy nap eljöttével szívekkel, és színes tavaszi virágokkal díszítettük csoportszobáinkat, és ünnepibe öltöztettük nemcsak a testünket, de a szívünket, lelkünket egyaránt. Óvodai nevelési programunknak megfelelően ezúttal is hagyományainkhoz híven gyermekeink egyénenként fogadták szeretteiket és mondták el köszöntőiket, majd átadták az általuk készített ajándékaikat a hozzátartozóiknak.
Régi emlék simogat, puha pólya, patyolat. "
Nagyon illemtudó, wc-re szoktatott nyuszi... Műfüves játék- és tornapálya.. az idő, múlt az idő, sokat gondolkodtak az óvó nénik, mi tévők is lehetnének. Azután egyszer csak: az egyik megálmodta, a másik átgondolta, harmadik lépéseket rajzolt hozzá, az anyukák és apukák támogatták, az építő bácsik megépítették. És lássatok csodát, egy hűvös őszi napon csodálatos zöld pázsit virított az óvoda udvarán. Anyák napja óvodai projekt. De ez nem csak olyan akármilyen fű volt ám, hanem varázslatos fű. Olyan varázserő lakott benne, amitől nemcsak nyáron, de télen is mindig zöldellni fog. Ettől a naptól kezdve még vidámabb volt az élet a Csicsergő Óvodában... tovább...
Már csak a bánat és lemondás könnyfátyolán át tudok emlékezni a "Három Holló"-ra, a modern magyar irodalomnak erre a Hotel Pimodánjára. Fiatalok és sokfélék voltunk és épp akkor forrtunk, mint az új bor az asztalunkon, két pohár közt új eszméket és gyűlöleteket okádtunk és harcban álltunk az egész világgal, néha egymással is. Verekedő, vitéz Ady Endre ─ akinek ősei ott szállottak fel előttünk fiatalos mámorban és még Árpádot is megelőzték a fejedelemségben és hat ujjúak voltak, aminek nyoma ott van minden Ady-ivadék kezén ─ harcias, forradalmi tettekre vágyott, mint valami fiatal, elfojtott vulkán és haragjával el akarta önteni az egész öreg alvó Magyarországot. Adi endre szerelmei. És korholta az én befelé évődő, magamba hulló, kétségbeesett fakírnyugtalanságomat: a kardnak nevezett, amely önmagát sebzi meg. És így ültünk, éltünk ott egymás mellett sokan ─ mindegyik külön világ, külön fejedelemség ─, de éreztük, hogy testvérek vagyunk mégis abban, hogy lázasan kívánjuk a mást, a jobbat. Szentek, őrültek, félistenek voltunk a bohémia legsúlyosabb anyagi gondjaival küszködtünk.
Holdvilág a lány szerelme! Hallgatom, ha mondja más; S bennünk nincsenek hiányok? Im, azért is, szép leányok, Tőlem egy kis vallomás! Lángolón tudok szeretni, Isten látja lelkemet! S arról aztán, hogy szerelme Csak futó láng gerjedelme, A bohó szív mit tehet? Minden csínos hölgy-fejecske Lángra lobbant hirtelen; S hogy máskép leend, ki tudja? Szívem mindig azt hazudja: Hogy szerelme végtelen! És az ajk, a szív bolondja, Mézes-mázos íge rajt; Szól nem érzett fájdalomról, Üdv-, hűségről, sírhalomról, Esküszik, könyörg, sohajt; S mit tagadjam, drága szépek! Kádár Imre: Nászrepülés – Wikiforrás. Mindezeknek hinni baj! Erről annyi szőke, barna Tudna szólni, ha akarna, Szól is annyi köny, sohaj. A vers korábbi fogalmazásában ezután a következő versszak volt: Hány szerelmes verset írtam Éjfelenkint, tudj' az ég! Kár, az álom hogy legyőzött, Mert így is csak Isten őrzött, Hogy még költő nem levék. Életem bohóskodásit, Ah, ha jól felgondolom: Sirva térvén tűzhelyemre, Hamvat hintsek-é fejemre, Vagy kacagjak? nem tudom! Emlékül nyert fürteimből, – Nem régen azt álmodám, – Vala fonva szörnyü ostor, S egy kisértetes kolostor Cellájában várt reám.
Ah, csak álom! ámde szörnyű, S ostorával jóra int… Kár, hogy akkor tűnt szemembe A legszebb arc életembe': S régi lettem én megint! És kacagva élek: úgyis Majdha őszi szél sikolt, Lesz a rétek színe sárga, S a virág jut hervadásra: Sírhat, aki lepke volt. Lányka! esd az ifju, s annyi Szóvirágot összefűz Hízelgése fonalával; Meg ne csaljon szép szavával! Ady endre szerelmi költészete. Mert szerelme szalma-tűz. S hidd ez egyszer, amit ajkam, – Bárha csalfa – súgni fog: Mézbeszédek jégre visznek; Akik látnak, még se hisznek, – Meg van irva – boldogok!
Vettem a levelét, édes, és olvastam néma meghatottsággal, szomorúan, lemondóan. Olyan szépek, olyan finomak voltak azok a gyengén lehajló, vékony sorok; olyan édesek azok a drága, szerető szavak. És az én szívem elkezdett sebesebben verni. Hallod, látod, te reményvesztett vén gyerek, tehozzád írták ezt az édes, szerelmes levelet! Tehozzád írta egy szép, egy aranyos gyermek, ki megvallja néked, hogy szeret, hogy először szeret, hogy örökre szeretni fog. De csak egy pillanatra... Aztán előttem van a maga bájos arca, kedvesem. Az a bűbájos angyalarc tudnivágyó, ragyogó szemekkel. S eszembe jut a mi találkozásunk végzetes napja, mikor a maga misztikus álmai szétfoszlottak, s az álmok helyén megjelentem én. Keserűen igaz: én jelentem meg. Én, akit az élet egy végzetes csapása vitt oda magukhoz, mikor már mindent elvesztettem: szívet, hitet, reményt. Ady endre szerelmes versei. Akkor úgy gondoltam, hogy maguknál meg fogok gyógyulni. Meggyógyulok csendesen, kijózanodom ábrándjaimból, elfeleltek egy démon-arcot, életemnek megölő alakját.