A Prométheuszhoz hasonlóan ez is egy újszerű (újra)teremtésmítosz egy olyan civilizációról, amely különböző - és mégis hasonló - fajokból született, amelyek kénytelenek egymással megküzdeni, ha a túlélésben reménykednek. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy A Farkas gyermekeinek ne lenne saját, egyedi identitázikowski sorozata egyszerre képes több síkon is idézni a klasszikus Scott-filmeket, ugyanakkor saját, jellegzetes stílus- és történeti elemeket is magabiztos kézzel használ fel és bontakoztat ki. User Rating: Be the first one!
Ridley Scott látott már szebb napokat. A veterán filmkészítő 2012-ben megpróbált életet lehelni a Prometheus című filmmel az Alien-franchise-ba, Michael Fassbender zseniális játéka ellenére azonban nem csapódott le túl jól a rajongókban a dolog. A folytatás, az Alien: Covenant pedig hasonlóan ellentmondásos lett. A szakember, úgy tűnik, nem tudja elengedni a hátborzongató sci-fiket, 2020 őszén az ő istállójából jött A farkas gyermekei (Raised by Wolves) az HBO Maxra, aminek első két részét maga Scott rendezte, így megalapozta a vizualitását és a légkörét a produkciónak, illetve bevezette, hogy nagyjából milyen ütemben kéne majd csordogálnia a sztorinak a későbbiekben. A farkas gyermekei egy érdekes egyveleg lett, nem igazán lehet semmilyen más sorozathoz hasonlítani. Kicsit mintha a Lost és az Alien szerelemgyereke lenne; ezt azért mondjuk, mert megjósolhatatlan benne, hogy merre viszik majd el a cselekményt, a hátborzongatás viszont végig garantált. A történet szerint a Földet egy brutális háború tette élhetetlenné, amely két csoportosulás, az ateisták és a napimádó mitraikusok között tört ki.
Marcus végső sorban megmarad, mint önjelölt, habzó szájú próféta, akivel megint csak azt lehet írni, hogy remélhetőleg a második évadban több mindent kezdenek (érezhetően van tervük vele, addig is be kell érnünk ennyivel), illetve azt is csak remélni tudom, hogy a Sol-vonalból is kihoznak még többet. Jelenleg azt érzem, hogy több kérdést tettek fel, mint amit meg tudtak válaszolni és több olyan frusztráló döntést hoztak, ami megrezegteti azt a bizonyos lécet. Mindezekkel és még néhány butább forgatókönyvírói húzással (a hangokat halló, erőszaktevő rab történetszála is slendriánul varródott el) együtt is azonban azt mondom, hogy bőven van mit A farkas gyermekein szeretni és értékelni. A látványvilág igényesen kivitelezett, a témák, amelyeket felvet rendkívül érdekesek és gondolatprovokálóak, valamint amellett sem szabad elmenni szó nélkül, hogy néhányszor a horror műfaji regiszterébe is áthajlik és kacérkodik azzal (nyilván nem olyan szinten, mint tette azt az Alien, de nem is szándéka).
A harc értük folyik, pontosabban azért, hogy ki és milyen elvek mentén nevelje fel őket. Mindez az ideológiai sík viszont leszűkíthető egyetlen eldöntendő kérdésre: boldogulhat-e az ember (vagy a droid) önmagában, a teremtője nélkül? A mithraisták szerint nem, az ateisták szerint csak úgy. Mivel azonban az írók ügyesen és dicséretesen elkerülik, hogy bármely nézőpont szócsöveivé redukálják a karaktereket, a viszonyok ennél gubancosabbak. A mithraista, de ateistává programozott Nekromanta nem bízik saját magában anyaként. Nem mellesleg ugyanúgy hisz a saját teremtőjében, mint ellenfelei, más kérdés, hogy esetében ez egy valóságos(nak tűnő) ember, aki Anyát átprogramozta. Apa puritánabb mód ateista, ő tisztában van vele, hogy az általa vallott filozófia lényege a fenti kérdésre adott válasz. A másik oldalon pedig két renegát ateista katona áll, egy házaspár, akik mithraistaként menekültek el a bolygójukról. És egyikőjük, a fent említett Marcus meghallja Mithra szavát... A viszonyokat a háttér, ez a különös bolygó tartja mozgásban, amelyről minél több minden derül ki, annál kevesebbet tudunk róla.
Az Operaház Fantomja duett - YouTube
Az Operaház Fantomja (1990) - 1. rész - YouTube
Az Operaház fantomja Andrew Lloyd Webber musicalje, Gaston Leroux regénye alapján készült. 1986 -ban mutatták be, és azóta is műsoron van. Harold Prince rendezte a darabot, aki az Evitát is színre vitte. Charles Hart írta a musical dalszövegeit néhány Richard Stilgoe anyagot felhasználva. Cselekmény A mű főszereplője az Operaház fantomja és Christine Daaé. A fantom az operaház alatt él, mert az arca eltorzult, és nem mutatja meg magát senkinek. Egy zenei zseni, aki gyakran megijeszti az alkalmazottakat, például zongorajátékával. A sötétségből időnként felkísértő alakot az operaházban dolgozók gonosz szellemnek hiszik. Erik megismeri Christine-t, és halott apja sugallatára elkezdi énekelni tanítani, anélkül, hogy mutatkozna, az öltöző falán keresztül. A fantom beleszeret a lányba, és féltékeny lesz a vőlegényére, Raoul-ra. Youtube operaház fantomja. Egy nap előjön a rejtekhelyéről, az arcát egy maszkkal takarja el. Elviszi Christine-t a földalatti "lakásába". A lány meglátja az arcát, pedig a fantom nem akarja, hogy a kinézetével foglalkozzon hanem, hogy önmagáért szeresse.
NELSON & SZIROTA JENNIFER- Az Operaház Fantomja - YouTube
Ezért nem akarja visszaengedni a lányt, mert fél attól, hogy nem jön le többé hozzá, de végül belátja, hogy fel kell engednie. A lány elmeséli Raoulnak, hogy látta a fantom arcát, és ezután nem tud szabadulni a fantomtól való félelemtől. Később egy előadás alatt Erik elrabolja Christine-t, és nem akarja elengedni. A megmentésére érkező Raoult elfogja, illetve megzsarolja a lányt: vagy a felesége lesz, vagy Raoul meghal. Christine megcsókolja a fantomot, aki meghatódottságában elengedi mindkettőjüket. Christine és Raoul elmennek és később összeházasodnak. NELSON & SZIROTA JENNIFER- Az Operaház Fantomja - YouTube. A fantom ottmarad az operaházban, és pár nap múlva belehal szerelmének elvesztésébe, leugrik az operaház tetejéről. Végül Christine temeti el úgy, ahogy Erik szerette volna. Angolul: -Music of the Night -Music of the night – Fantom duett Magyarul: -A fantom -Csak ennyit kérek én -Fantom duett