Nagyon jó hírrel jelentkezik a Népi Iparművészeti Gyűjtemény Kecskeméten! Újra kinyithatja kapuit a múzeum! Május 11-től a megszokott nyitvatartási időben, keddtől szombatig 10. 00-16. 00 óráig várják szeretettel a látogatókat. Népi Iparművészeti Gyűjtemény - Kecskemét. A hatályos rendelkezések értelmében egyelőre csak a védettségi igazolvánnyal rendelkezők és a velük érkező kiskorúak látogathatják az intézményt. A Népi Iparművészeti Gyűjteményben nem állt le a munka a zárvatartás ideje alatt sem. Az állandó kiállítás faragásokat bemutató terme például teljesen megújult. Újdonságként ebben a teremben került bevezetésre a kiállításban a QR kód rendszer is, mely bővebb információkkal, háttértartalmakkal szolgál az érdeklődők számára. A múzeum állandó kiállítása mellett két időszaki kiállítással várja Önöket: • KÜLÖNLEGES MESTERSÉGEK NYOMÁBAN Olyan, ma már szinte ismeretlen mesterségek nyomába eredünk, mint például a szűcs, a takács, a csizmadia vagy a kékfestő. Különleges tárgyakkal, eszközökkel, technikákkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
A hagyományőrző, stílust teremtő kézművesek munkáin keresztül hazánk jellegzetes néprajzi tájegységeinek díszes használati tárgyait mutatja be. KAMARA KIÁLLÍTÁS Kalotaszeg Kalotaszeg népművészetét megismertető kiállításon látható Zana Dezső kecskeméti tanár hagyatéka. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK Az állandó kiállítás mellett időszaki tárlatokon mutatjuk be élő népművészetünk színe javát. Helyet adunk szűkebb környezetünk kiemelkedően tehetséges alkotóinak éppúgy, mint az ország távolabbi vidékein élő népi iparművészeknek. Népi Iparművészeti Múzeum - Népi Iparművészeti Gyűjtemény, Kecskemét - Kecskemét, Венгрия. KÉZMŰVES MŰHELY A gyűjtemény jól felszerelt kézműves műhelyében óvodás kortól várjuk a gyermekeket különböző kézműves foglalkozásainkra. Az alkotni vágyó felnőtteket is szívesen látjuk. Természetes anyagok felhasználásával, népi és modern technikákat egyaránt kínálva, minden korosztály számára tudunk programot ajánlani. Sokféle kézműves technika elsajátítására van lehetőség. EGYÉB PROGRAMOK A hangulatos belső udvarban igény szerint hagyományőrző programok láthatóak: mesterségek bemutatója, népzenei műsor, kemencében sült ételek kóstolója.
Munkájukban - amellett, hogy eredeti közegben kutatják a hagyományos népi hímzéseket - felhasználják az állandó kiállításunk anyagát is, ez jelentős segítséget nyújt a kézimunkák tervezésében. Kecskemét népi iparművészeti museum of natural history. A múzeumban a tárgyi népművészet megismerésén túl lehetőség nyílik sokféle kézműves technika kipróbálására. Óvodai és iskolai csoportok részére a kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások kínálatából válogathatnak a pedagógusok. A Gyűjtemény sajátosan szép, hangulatos, csendes udvara alkalmas koncertek, előadások és akár zártkörű összejövetelek számára is. Az udvaron álló hagyományos kemence és tűzhely népi ételkészítő bemutatók helyszínéül is szolgál.
De majdan, ha készül róla cikk, nagyon remélem, hogy a Bethlen Gábor téren található zsinagógát nem Bethlen Gábor téri zsinagóga, hanem Bethlen téri zsinagóga címen fogja megírni valaki. De például a helyrajzilag a Deák Ferenc téren található evangélikus templomot ostobaság volna Deák Ferenc téri evangélikus templomnak nevezni, ugyanis Deák téri evangélikus templom az ő becsületes köznyelvi neve, amit alátámaszt az egyházközség elnevezése is: Deák Téri Evangélikus Egyház. Szóval messzire vezet ez.... abba is hagyom. június 4., 08:41 (CEST) [ válasz] Deák téri evangélikus templom igy is van én alkottam (a cikket) Csörföly D Csörföly D 2007. június 4., 10:09 (CEST) [ válasz] Mélyen egyetértek P elvtárssal: fő a nemes eccerűség. Tekintve, hogy a templomnak se egyik, se másik nem a hivatalos neve (az még annak idején az őt építtető hitközségé volt), a mindenki által használt Rumbach utcai zsinagóga tűnik a legmegfelelőbbnek. – Bennó (beszól) 2007. június 4., 10:14 (CEST) [ válasz] Sőt mi több, át is mozgattam.
Nemrég állították helyre teljes pompájában a budapesti Rumbach Sebestyén utca legértékesebb ingatlanát, a "Rumbach zsinagógát". Ennek apropóján tanulságos felidézni az épület történetének néhány fontosabb időszakát, illetve a zsinagóga megszületésének körülményeit. A zsinagóga felépítésére 1869 és 1872 között került sor, ennek hátterében pedig azok, a magyarországi zsidó vallási irányzatok közötti viták húzódtak meg, amelyek az 1868-as zsidó kongresszust követően végleges szakadáshoz, a neológ, az ortodox, majd a status quo ante hitközségek létrejöttéhez vezettek. Az ellentét lényege életmód- és szemléletbéli különbségekre, többek között arra a kérdésre vezethető vissza, hogy van-e létjogosultsága a zsidóság közéleti szerepvállalásának és ezzel szoros összefüggésben a vallási életet érintő modernizációs elképzeléseknek. A reformokat sürgető irányzat, a neológia hívei – ők jellemzően a zsidóság gazdagabb, nagyvárosi, polgárosult és nyitottabb életformát képviselő rétegét alkották – a vallási élet megújítását szorgalmazták, amely a zsinagógaépítészettől, az öltözködésen (pajesz, valamint a megkülönböztető vallási ruhadarabok, jelképek viselésének elutasítása a civil életben), a rabbi szerepének újragondolásán, a magyar nyelvű prédikáció bevezetésén át az orgonahasználatig számos területet érintettek.
A Dohány utcai zsinagógát ugyanis nemcsak az ortodoxia, de a szakadást elutasítók közössége sem tekintette magáénak. Bevett nézet szerint a status quo hívei saját, konzervatívabb rítusú imaházat szerettek volna, ezért e célból 1867-ben megvettek két lakóházat a Rumbach Sebestyén utcában. Itt épült fel hamarosan közadakozásból az új imaház, amely a zsidónegyed úgynevezett zsinagóga-háromszögének második darabjaként született meg a híres bécsi szecessziós építész, Otto Wagner (1841-1918) tervei alapján. (Érdekes a kronológia: utolsóként a legkonzervatívabb, azaz az ortodoxok imaháza, a Kazinczy utcai zsinagóga épült fel 1912 és 1913 között, a Dohány utcai zsinagógával folytatott "verseny" szellemében. ) Az osztrák építészt társtervezőként, leginkább a kivitelezésben Kallina Mór (1844-1913), a magyar neoreneszánsz építészet kiemelkedő alakja ( Honvéd Főparancsnokság épület, Budai Vigadó) segítette. A zsinagóga felekezeti hátterét illetően ugyanakkor itt feltétlenül utalni kell arra, hogy újabb kutatások szerint (Haraszti György, Komoróczy Szonja Ráhel) a szakirodalom és a Mazsihisz által egyaránt elfogadott állásponttal ellentétben a Rumbach voltaképpen nem a status quo ante irányzat, hanem a konzervatívabb ízlésű neológok számára épült.
Ennek fényében a Dohányt és a Rumbachot ugyanaz a neológ hitközség építette – így a háromfelé szakadást jelképező zsinagóga háromszög elnevezés sem állja meg a helyét. Ezt támasztja alá az is, hogy a konzervatívabban neológ Rumbach a Dohány utcai zsinagógát jellemző újítások több elemét is átvette. Az eredetileg 1265 fő befogadására alkalmas Kis Zsinagóga 1872-ben nyílt meg a hívek előtt. A szép imaház utcai homlokzata hármas tagolású, két minaretre emlékeztető tornyocskával. Az épületen nemcsak a mór, de a bizánci építészet hatása is érvényesül – a belső terek, oszlopok, falak kék, vörös és arany díszítéseiben a kelet színpompás varázsa, a granadai mecsetek hangulata ragadja meg a látogatót. A központi, centrális tér az ókori hagyományokat eleveníti fel, a Dohánnyal ellentétben a tóraolvasó pult középen állt, körülötte a hívek padsorai kaptak helyet, orgona nem került az épületbe. A kor szelleméről árulkodik ugyanakkor, egyfajta építészeti modernizmus jegyében, az öntöttvasszerkezet, az első emeleten elhelyezett női karzatot is öntöttvas oszlopok tartották.
Velük szemben álltak a változásokat elutasítók, az úgynevezett hagyományőrzők, akik többnyire kimondottan szegény körülmények között éltek és a nem zsidó környezettől elzárkózó rétegekből kerültek ki. A többségi társadalomhoz való viszony kérdése kulcsmomentumnak tekinthető, így a neológia újító törekvései az emancipáció és az asszimiláció folyamatába illeszkednek. A hagyományőrzők, azaz az ortodoxok úgy látták, a zsidóság, a zsidó hit fennmaradásának záloga a hagyományok szigorú megőrzése és az elkülönülés fenntartása, így minden, lazítás irányában tett engedmény – legyen az nyelvi, vagy akár öltözködésbéli – a zsidó közösség, a zsidó hit gyengüléséhez vezet. A zsidóság polgári és politikai egyenjogúságát 1867-től törvény garantálta. Tekintettel a zsidó felekezeten belüli egyre élesebb vitákra, az 1868. december 10-én, a pesti vármegyeházán összehívott és mintegy két és fél hónapon át ülésező kongresszus (az ún. Izraelita Egyetemes Gyűlés) célja egységes zsidó álláspont elfogadására, az izraelita hitfelekezet autonóm, ugyanakkor egységes testületének felállítására irányult – ám végül szakadással zárult.
A második világháború idején az épületet is kár érte. A zsinagógaudvart a magyar hatóságok 1941-től internálótáborként rendezték be, itt gyűjtötték össze azokat a "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat, akiket a németek később Kamenyec-Podolszkijban gyilkoltak meg, miután a magyar hatóságok az ország keleti határához deportálták őket. Erre az épület falán elhelyezett tábla emlékeztet. A német megszállás idején a zsinagóga koncentrációs táborként funkcionált, a pesti gettó létrehozása után azonban elindulhattak az istentiszteletek. Budapest ostroma a zsinagógát sem hagyta érintetlenül: az épület mennyezetének szerkezete megsérült bombabecsapódás következtében, ami az üvegablakokat és a lépcsőházat sem kímélte. A sérülések azonban nem tűntek túl komolynak, így a visszatérők adományaiból meglehetősen gyorsan, már 1946-ra sikerült helyreállítani az épületet. A hívők száma azonban egyre fogyatkozott, miközben az épület állapota egyre veszélyesebbé vált. A tulajdonos, a Budapesti Izraelita Hitközség 1961-ben a templomteret lezáratta, raktárrá alakítva azt.