Mai vendégem a fotóriporterek fiatal generációjának egy kiemelkedő alakja, Végh László. Laca üde színfoltja a magyar fotós életnek. A Magyar Hang munkatársaként dolgozik, de anyagai rendszeresen jelennek meg egyéb portálokon és nívós magazinokban, olyanokban, mint például a National Geographic. Pályafutása során nyert már többek között Pécsi József ösztöndíjat, Hemző-díjat, és 2015-ben kárpátaljai anyagával első helyezett lett az egyik legrangosabb nemzetközi elismerésnek számító Pictures of The Year pályázatán. Végh lászló fotós táska. Oszlopos tagja továbbá a Pictorial Collective csapatának. Laca legizgalmasabb anyagai azok, amelyeken éveken keresztül dolgozik. Elképesztően érzékeny srác, és így áll hozzá a hosszú távú projektjeihez is. Ezekről beszélgettünk a mai adásban: megtudhatjuk például, milyen élete van egy erdélyi papnak, aki egyben szánhúzó világ-, és Európa-bajnok; megismerhetjük egy modernkori pásztorgyerek, Ottó mindennapjait és ellátogatunk a világörökségnek számító Duna-delta vidékére is. Megvitatjuk továbbá, hogy lehet-e, kell-e érzelmileg kívülállóként maradni ilyen anyagok készítésekor.
Hangsúlyozta, hogy három nap alatt mintegy öt-hatezer képet néztek át. Üdvözölte, hogy a mostani mezőnyben is több 35 év alatti fotós nyújtott jó teljesítményt és az idén több vidéki, illetve női fotós került a győztesek közé. Michael Hanke cseh fotográfus, a bíráló bizottság egyik tagja elmondta, hogy a zsűrizés kemény munka volt számára, csaknem 33 órát töltött el a képek tanulmányozásával. Végh lászló fotós munka. Bánkuti András, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztályának elnöke kiemelte, hogy az idén 247-en pályáztak sikeresen 2260 munkával. A pályázat ünnepélyes díjátadása március 29-én lesz a budapesti Capa Központban, ahol kiállítás nyílik a jutalmazott fotókból. A 36. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjai Fotó: Balogh Zoltán A közmédia fotóriporterei hat díjat nyertek el Mónus Márton, a Magyar Távirati Iroda fotóriportere kapta az André Kertész Nagydíjat, az MTI/MTVA fotósai összesen hat elismerést kaptak a 36. Magyar Sajtófotó Pályázaton. Mónus Márton, az MTI/MTVA külső munkatársa A krízisautó éjszakája című, a Menhely Alapítvány munkájáról készült sorozatáért nyerte el az André Kertész Nagydíjat.
Arra hívták a közösségeket, kulturális intézményeket, civil szervezeteket, önkormányzatokat, a települések lakóit, a családokat, hogy e régi szép hagyomány felelevenítésével fejezzék ki szeretetüket, összetartozásukat. A közösségek hetén díszbe öltözött a Sümegi májusfa is, 43 szalaggal, csodaszép gondolatokkal pompázott. Sümeg Városi Könyvtár kollégái egy izgalmas irodalmi kvízt állítottak össze, melyet szintén a közösségi oldalról lehetett elérni és kitölteni. Nagy örömre a kvízt 48-an töltötték ki. Iván Anita a Közösségek hetén két alkalommal tartott élő adásban Örömtáncot. A sikeres programon nagyon sokan vettek részt, táncoltak, énekeltek, mozogtak Anitával. Az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület a Közösségek hete kapcsán bemutatta azokat a védjegyes tagokat, akik Sümegen tevékenykednek. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a közösségi kezdeményezésben! A hónap alkotója: Végh László - CAPA BLOG | A Capa Központ blogja. Közösségi oldalaink sok ezer elérése, igazi közösségi gondolkodás és egy csupaszalag vadgesztenyefa az eredménye az akciónak! Gyűjtsük össze a sümegi recepteket!
A Kisfaludy Emlékház legutóbbi kiállítása "Ablak a múltra" címmel Bánhelyi József Zoltán képeiből nyílt. A fotókat az alkotó ötletének engedve az intézmény utcafronti ablakában helyeztük el. A közösségi oldalunkon rendezett különleges megnyitón élő adásban beszélgettünk az alkotóval. A fotós elmesélte, hogy az immár ötéves kiállítási anyag képeinek jelentős része nem saját fotója, azonban az 1900-as évek elejétől gyűjtött képek mindenképpen bemutatásra méltók. Egy korábbi kiscsőszi kiállítás helyén nem fértek el, de a település lakóházainak ablakaiban helyet kaphattak – innen ered a kiállítás címe. Kárpátalja egy budapesti fotóriporter szemével | Kárpátalja. Most újra hasonló a helyzet, legalábbis ami a kényszerűséget illeti, és így tudtuk megoldani a tárlat rendezését Sümegen is. Az emlékház kilenc ablakában elférnek a régmúltat bemutató fotók, amelyeket heteken át, nyitva tartástól függetlenül láthat mindenki. A kiállítás anyaga június 20-ig tekinthető meg. Aki kitalálja, hogy melyik a fotós saját képe, és a megfejtést elküldi az emlékháznak, jutalmat kaphat az alkotótól.
Végh a Práter utcai fényképész iskolában folytatta tanulmányait, majd felvételt nyert a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporter szakára. 2011-től a lap megszűnéséig (2018) a Magyar Nemzet Magazin külsős, majd belsős fotóriportere és képszerkesztője, majd 2018-tól 2019-ig az munkatársa volt. Több alkalommal díjazták a Magyar Sajtófotó Pályázaton, két egymást követő évben pedig Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjban részesült. 2015-ben a Kárpátalja helyzete az orosz - ukrán háború árnyékában című fotósorozata első helyezést ért el a Picture Of The Year International nemzetközi pályázaton. Több egyéni és csoportos kiállításokon szerepelt a Capa Központban, valamint a Mai Manó Házban. Jelentős hazai és külföldi lapokban publikál rendszeresen. Jelenleg is éveken átívelő anyagokon dolgozik. Végh lászló fotós háttér. 2015 óta a Pictorial Collective tagja. A zsűri tagjai – Lajos Mari, a névadó özvegye, Salvarani Zsófia, Hemző nevelt lánya, Bánkuti András és Korniss Péter fotográfusok, valamint az Alapítvány titkára, Szarka Klára – ezúttal is hirdetett finalistákat.
"A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm S a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!... " A Szent Maximilian Családi Könyvtár sorozat 12. kötete, melyben Dsida Jenő válogatott Istenes versei szerepelnek. Írjon vélemény Az Ön neve: Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek! Értékelés: Rossz Jó Írja be az ellenőrző kódot:
Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?!
Dsida Jenő - Édesanyám keze (László Attila feldolgozása) - YouTube
Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykor Feledni birnám ezeket!... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! - Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy forró áhitattal, Csókolom meg a kezedet! Május első vasárnapja az idén két ünnepet is rejteget számunkra. Köszöntjük az édesanyákat, és imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. Dsida Jenő gyönyörű versében, ahogy a valóságban is, édesanyánk összeköti az eget és a földet. Teszik ugyanezt papjaink is Isten különleges kegyelméből nap, mint nap. Ha nem engedjük el a minket vezető kezet, akkor el se tévedhetünk.
Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, – csak egy pillanata, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. – Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! – Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom, megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! Némán, nagy, forró áhítattal, Csókolom meg a kezedet! Dsida Jenő - Édesanyám keze című versét Lux Ádám mondja el Cakó Ferenc csodálatos homokanimációjával.