Az Állatkert számára több eleven állatot is hozott, illetve küldött haza, idősebb korában pedig számos előadást tartott az egykori Barlang moziban (a mai Barlangteremben). A Pálmaházban, ahol elsősorban a trópusi Közép- és Dél-Amerika élővilágát mutatjuk be, nemrégiben stílusos emléket állítottunk Molnár Gábornak (a stílusos jelzőt nem mi találtuk ki, hanem Molnár Gábor leánya használta rá ezeket a szavakat). Az anakondák terráriuma mellett ugyanis berendeztük a nagy utazó-író őserdei táborát, függőággyal és minden más felszereléssel. Molnár Gábor „tábora” a Pálmaházban | Állatkert Budapest szívében. Meg persze egy táblával, hogy a fiatalabbak, vagy épp az Állatkertünket felkereső külföldiek is megismerhessék Molnár Gábor munkásságát.
Főoldal Ezt látnod kell! Hírek, újdonságok A dél-amerikai esőerdők világának egyik legnagyobb hatású hazai megismertetője Molnár Gábor (1908-1980), a hírneves utazó és író volt. A Pálmaház egyik szegletét úgy rendeztük be, mintha csak az ő dzsungelbéli táborhelye lenne. Molnár Gábor: Pálmakunyhó az őserdőben (Gondolat Könyvkiadó, 1963) - antikvarium.hu. Aki érdeklődik a trópusi Dél-Amerika élővilága iránt, bizonyára találkozott már Molnár Gábor (1908-1980) nevével. A jeles utazó és író könyvei – köztük a Kalandok a brazíliai őserdőben, Az óriáskígyók földjén, a Jaguárországban, vagy az Ahol az ösvény véget ér) első kézből ismertették meg a hazai olvasókat e távoli vidékek érdekes élővilágával és Molnár Gábor izgalmas kalandjaival. Műveinek népszerűsége nyomán az 1960-as és '70-es években az egyik legolvasottabb hazai írónak számított. Napjaink hazai zoológusainak és állatkerti szakembereinek egy része is – többek között – Molnár Gábor könyvein nőtt fel. Molnár Gábor életét végigkísérte az Állatkerttel való kapcsolat is. Gyermekként sok időt töltött el itt, s az Állatkertünkben megfigyelt egzotikus állatok inspirálhatták arra, hogy huszonéves fiatalként csatlakozzon egy Brazíliába készülő zoológiai expedícióhoz.
Martin McDonagh ír és író Londonban született, ott is él, de szüleitől határozottan whiskey-illatú kelta géneket örökölt. Jól működik filmesként is, mint ezt többek között az Erőszakik (In Bruges) szakmai és közönségsikere tanúsítja, de alapvetően és elsősorban drámaíró. A koponya (A Skull ind Connemara) című darabját is több mint húsz éve játsszák a világ színpadain. A színmű annak a kilencvenes évek második felében írt, fekete humorral átitatott trilógiának középső darabja, amelyben az ír kisvárosi élet szürreális hétköznapjait eleveníti meg. Molnár gábor iroise. A trilógia első részét (Leenane szépe) és a harmadikat (Vaknyugat) a hazai színházak is gyakran műsorra tűzik, ám a középső, A koponya magyarországi ősbemutatója a Thália Színháznak köszönhető. Az előadások a bemutató óta többnyire telt nézőtér előtt futnak a Thália Télikert nevű kisszínpadán. A drámai alaphelyzet zseniálisan abszurd – egy település alulméretezett temetőjében időről időre helyet kell teremteni az új elhunytaknak. A régi sírok exhumálását Mick Dowd (Vida Péter) végzi.
1949-ben ráadásul végre a trafikengedélyt is megkapja a Váci utcában. A kis dohánybolt pedig hamarosan író-olvasó találkozóhellyé, irodalmi klubbá formálódik. Az 50-es években roppant népszerű íróvá válik, teltházas előadásokat tart. Útleírásai, kalandregényei a kamasz fiúk könyvtárának ronggyá olvasott kötetei. Ugyanakkor nem adja fel álmát, hogy ismét eljusson Brazíliába, de folyton elutasításban részesül. A 60-as években megismerkedik Erdélyi István régésszel-magyarságkutatóval, aki felajánlja, hogy hagyja Brazíliát, jöjjön inkább Mongóliába egy expedícióra. Molnár feleségével és egy tolmáccsal bejárja a Góbi sivatagot. Jurtákban laknak, megismerik a mongol pásztorok életét és még a kommunista rezsim által üldözött lámák és kolostoraik világába is bepillantást nyernek. Molnár gábor iro.umontreal.ca. A vak magyar testvért őszinte szeretettel fogadják a mongolok, de a kegyetlenül nehéz körülmények igen megviselik egészségüket, Margit asszony még a tébécét is elkapja. Ennek ellenére négy év múlva fiával, az akkor 17 esztendős Gáborral visszatér Mongóliába.
Horgásznak, vadásznak (az író vaksága ellenére kiveszi részét a tábori munkákból, noha a vadászfegyvert örökre kiütötte kezéből a sors), bejárják a Mongol- és a Góbi-Altáj hegyvidékét. A két mongóliai utazásból pedig két könyv születik: az Egymillió hős országa és a Négy Hágó sziklavadonában. 1972-ben csoda történik, végre ismét eljuthat az Amazonas vadonába! A Brazil Külügyminisztérium ugyanis első, Brazíliában kiadott kötete bemutatójának alkalmából meghívja egykori kalandjainak hazájába. Molnár gábor író. Mivel a brazilok csak ott-tartózkodásának költségét tudják fedezni, útiköltségét jó barátja, Szász Endre grafikusművész állja. Megérkezését követően számtalan brazil potentát fogadja, újságcikkek jelennek meg róla, de hősünket a protokollnál jobban érdekli az őserdő. Margittal és magyar származású kísérőjével, Lehel de Szőnyi Silimonnal elindulnak hát a vadonba. Eljutnak a Marau folyó forrásvidékére, ahol satare indiánokkal találkozik, majd Mato Grosso államban indián sziklarajzokat kutat, végül eljut a Boqueron és Sao Marco folyók határolta vidékre, ahol két hetet tölt Amazónia egykor legrettegettebb fejvadász és kannibál törzsénél, a xavanteknál, de egy gyémántmosó-táborba is ellátogat.
Idézem az 1972. évi brazíliai expedícióról írt Én kedves Amazóniám című útleíró könyvét, melyben az író visszaemlékezik, miként került 1930-ban birtokába a fent nevezett óráscincér. " A környező sűrű árnyékú rengetegben akkor micsoda nagyszerű bogár-, lepkezsákmányra tettem szert. Az óriási kék darázs, a vespa is itt került zsákmányomba, a földkerekség legnagyobb fedeleshátú bogara, a Titanus giganteus egyik példányával. Molnár Gábor – a világtalan világjáró. Nem világrengető példány volt a Titanus giganteus, alig tizennégy centiméteres, mégis hatvan dollárt ígértek érte. Nem adtam el nélkülözésemben sem. Több szép, különösen értékes bogár-, lepkegyűjtésemmel a Titanus giganteust első, a tapajosi vadonban ejtett jaguárom bőrével, a ma Buenos Airesben élő Weinberger Béla pajtásommal küldtem haza édesanyámnak, Budapestre. A jaguárbőr később Imre József szemészprofesszorhoz került személyes ajándékomként; a bogár-, lepkegyűjtemény édesanyámtól, Horváth Elemér révén a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába. A Titanus giganteus – ezt fellélegezve mondom – ma [1972-ben] is megvan a Budapesti Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében.
Ferenc pápa fokozott biztonsági óvintézkedések közepette ellátogatott hétfőn a vallásközi konfliktus sújtotta Közép-afrikai Köztársaság fővárosának központi mecsetébe, ahol a gyűlölet és az erőszak elutasítására szólította fel a keresztényeket és a muszlimokat. A keresztények és a muszlimok "testvérek", és a békéért kell síkraszállniuk – mondta a katolikus egyházfő hatnapos afrikai körútjának befejező és egyben legveszélyesebb állomásán, Banguiban, a Koudoukou mecsetben. Aki azt mondja, hogy hisz Istenben, annak a béke emberének kell lennie – hangsúlyozta. A két éve kirobbant közép-afrikai vallásközi harcok egyik fő helyszínén, a főváros PK5 nevű negyedében épült mecsetben a pápa arra emlékeztetett, hogy a keresztények és a muszlimok sokáig békében éltek együtt Banguiban. Ferenc pápa üzenete a hivatások 53. világnapjára – Marista testvérek. Az erőszak miatt a főváros 122 ezer fős muszlim közösségének nagy része elmenekült, és mára mindössze 15 ezren maradtak, többségük a PK5 kerületben. A negyedet két hónappal ezelőtt elvágták a külvilágtól a keresztény milíciák, amelyek nem engedik a muszlimoknak a kerület elhagyását.
Miután elküldte őket a Szentlélek és az antióchiai közösség (vö. ApCsel 13, 1-4), visszatértek ugyanebbe a közösségbe, és elmondták, mit vitt végbe általuk az Úr (vö. ApCsel 14, 27). A misszionáriusokat a keresztény közösség elkíséri és támogatja, élő hivatkozási pont marad a számukra, mint az a látható otthon, amely biztonságot nyújt azoknak, akik zarándokútjukat járják az örök élet felé. A lelkipásztori munkát végzők között kiemelkedő szerepe van a papoknak. Az ő szolgálatuk révén válnak valóra Jézus szavai, aki azt mondta: "Én vagyok a juhok számára a kapu. […] Én vagyok a jó pásztor" (Jn 10, 7. 11). A hivatáspasztoráció alapvető része az ő szolgálatuknak. A papok kísérik nyomon azokat, akik hivatásukat keresik, és azokat is, akik már Isten és a közösség szolgálatának szentelték életüket. Minden hívő arra hivatott, hogy tudatára ébredjen a hivatás egyházi, közösségi dinamizmusának, hogy a hitbeli közösségek Szűz Mária példája nyomán olyan anyaméhet jelenthessenek, amely képes befogadni a Szentlélek ajándékát (vö.
Az Egyházban minden hivatás Jézus együttérző tekintetéből fakad. A megtérés és a hivatás ugyanannak az éremnek a két oldala, és folytonosan utalnak egymásra a misszióba küldött tanítvány életében. Boldog VI. Pál pápa, Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában leírta az evangelizáció folyamatának lépéseit. Ezek egyike a csatlakozás a keresztény közösséghez (vö. 23. ), ahhoz a közösséghez, amely tanúskodott számára a hitről és felmutatta neki Isten irgalmasságát. A közösségbe történő befogadás tartalmazza az egyházi élet teljes gazdagságát, különösképpen a szentségeket. És az Egyház nem csupán az a hely, ahol hisz az ember, hanem hitünk tárgya is egyben; ezért is valljuk meg így a Hiszekegyben: "Hiszem az Anyaszentegyházat". Isten hívása a közösség közvetítésével ér el hozzánk. Isten arra hív bennünket, hogy legyünk az Egyház részesei, és miután bizonyos érettségre tettünk szert, sajátos hivatást is ad számunkra. Hivatásunk útját azokkal a férfiakkal és nőkkel járjuk együtt, akiket az Úr mellénk állít: ez egy közös hivatás, egybehívás.