A kilátóterasz (La Jetée) 1962-es francia rövidfilm Rendező Chris Marker Producer Anatole Dauman Műfaj disztópikus film posztapokaliptikus film photograph series sci-fi film Forgatókönyvíró Chris Marker Főszerepben Hélène Chatelain Davos Hanich Zene Trevor Duncan Operatőr Jean Chiabaut Chris Marker Vágó Jean Ravel Gyártás Gyártó Argos Films Ország Franciaország Nyelv francia német Játékidő 28 perc Forgalmazás Forgalmazó Inc. Bemutató 1962. február 16. 1966. március További információk IMDb A kilátóterasz (La Jetée) 1962 -ben bemutatott fekete-fehér sci-fi rövidfilm, amelyet Chris Marker írt és rendezett. Terry Gilliam 1995 -ös 12 majom című filmje Marker alkotásán alapul. A filmcím eredete [ szerkesztés] La Jetée franciául kikötőgátat, mólót jelent, de a jelentése itt terminál, mint a repülőtéri terminál. A film cselekménye [ szerkesztés] A 3. világháború következményeként lerombolt Párizsban a túlélők a Palais de Chaillot galéria alá kényszerültek. Jerrycomovie: 101 Sci-Fi: A kilátóterasz - La Jetée (1962). A túlélők kifejlesztették az időutazást annak reményében, hogy visszaállíthatják a háború előtti állapotokat a jelenben.
Értékelés: 10 szavazatból A harmadik világháború után Párizs romokban hever. A föld alatti bunkerekben meghúzódó túlélők rabokon kísérletezve kifejlesztik az időutazást, hogy a múltba visszatérve megakadályozzák a pusztulást. Chris Marker 1962-ben készült sci-fi rövidfilmje több szempontból is rendhagyó. A kilátóterasz - Budapesti Klasszikus Film Maraton. Felbontja a hagyományos elbeszélés szabályait, zavarba ejtő történetét szinte végig expresszív állóképekben mondja el. A kilátóterasz nagy hatással volt a sci-fi műfajára, ez inspirálta például Terry Gilliam 12 majom című filmjét. A Maratonon Chapelier Fou és Maxime Tisserand élő zenei kíséretével láthatjuk, kísérőfilmje Moholy-Nagy László Marseille régi kikötő-je, amelyhez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjai a két zenész vezetésével tartott workshopon írnak zenét. Stáblista:
Annak ellenére, hogy amikor a forgatókönyvet Terry Gilliam elolvasva beleszeretett a "12 majom - Twelve Monkeys (1995)" történetébe, a művet megihlető eredeti rövidfilmet nem látta, így elég dőreség teljesen összekapcsolni Gilliam nevével a korábbi filmet, mint alapot. A forgatókönyvírók, David Webb Peoples és Janet Peoples házaspár munkáját dicséri valójában és Elizabeth Hand magyarul is megjelent, 1995-ös posz-apokaliptikus könyvét a kész sci-fi dráma. A La Jetée valójában egy fekete-fehér mozgó képes tabló, narrátor szöveggel és hangokkal megtoldva. Hangulatot a képek beállításaival, a fények játékával - az ébredő nő fotói elmosódottak, mintha tényleg álomból ébredne - és a képek váltásának tempójával érik el. 75% szerintem, de ne felejtsük el, hogy a 101 Sci-fi amit látnod kell, mielőtt meghalsz, beválasztotta a 101 film közé, mint megkerülhetetlen sci-fi alkotást, amit látnod kellene. Megtekintése után annyiban lehetsz csalódott, hogy a film formai nyelve egyáltalán nincs összhangban a mai ember elvárásaival.
Egy narrátor meséli el a történetet, ami alatt zene hallható, és néha egy furcsa, német nyelvű szöveg. (Ebből vonom le a következtetést, hogy a németek megnyerték ezt a harmadik világháborút, a franciák pedig elvesztették, de az egyes nemzeteknek amúgy semmi jelentősége nincs a film szempontjából) Összességében, ha röviden kellene elmagyaráznom, hogy mi is ez, akkor azt mondanám, hogy egy fotókkal illusztrált hangoskönyv. És tökéletesen működik, hozzáteszem még egyszer, hogy 28 percben! Egy standard hosszúságú (másfél-két órás) mozifilmnek talán már sok lenne, de így még pont élvezhető marad a végéig. A III. világháború kitörése előtt vagyunk. Egy férfi agyába erősen belevésődött egy repülőtéri kilátóteraszon (innen a cím! ) várakozó nő arca, majd másodpercekkel később egy felé futó férfi erőszakos halála. Az atomháború a föld alá kényszerítette az emberiséget, ahol különböző kísérleteket végeznek a foglyokon (a vesztes országok állampolgárain) Egy ilyen kísérlet lényege, hogy bizonyos - erre fogékony - emberek, adott szerek hatására révületbe kerülnek, és időutazást képesek végrehajtani.
A kilátóterasz nagy hatással volt a sci-fi műfajára, ez inspirálta például Terry Gilliam 12 majom című filmjét.
Íme a vers: József Attilához: Már 80 éve, hogy meghaltál, De a világ ugyanaz a torz táj. Az emberek rabolnak, s ölnek ha kell, S éjszaka álmainkba menekülnek el. Másról álmodik mindenki ki él, A gyermek még őszintén remél. 1 éve hogy meghaltál full. De anyja álma kétség, Hogy nevelje fel lényét? A rendőr fáradtan esik be ágyába, Álmodni sem tud, már olyan kába. Vannak kik sötét álmunkban, A gonosz horgáról álmodnak, Vannak kik még ekkor is, Vérből baljós fonalat fonnak, S vannak kik sajgó tagokkal, Álom nélkül roskadoznak. Láthatod, e törékeny kékség, Ugyanaz a kietlen rémség, Ugyanaz a sivár puszta, Törékeny mázba burkolva.
Érdekes, hogy csak a Tekken-t hozzátok fel, amikor még vannak rajta kívül olyan filmek is amik annyira nem voltak rosszak, sőt. Ott van a '95-ös Mortal Kombat, a '07-es Hitman, a '06-os Silent Hill, vagy még ide lehetne sorolni a Lara Croft filmet, ami szintén nem volt kudarc. De még ott van a Need For Speed, ami ugyancsak jól sikerült/teljesített és szerintem az első RE se volt annyira rossz. Szóval, hülyeségnek tartom előre temetni a filmet. Az is elég erős kijelentés, hogy jó filmet nem lehet játék alapján csinálni. Tény, hogy a rossz filmek vannak többségben. Nem hiszem, hogy ez a film is a rossz játékadaptáció táborát fogja erősíteni. A Blizzard keze is benne van a filmben és mint tudjuk, nem szoktak rosszat kiadni a kezük közül. Én bizakodom a film sikerében, elégedett vagyok a szereplőkkel, rendezővel, producerekkel. Travis Fimmel (Anduin Lothar) például a Vikings c. "Az nem kifogás, hogy meghaltál - fizesd ki a számlát!" - webbulvar.hu. sorozatban nagyot szokott alakítani. Már csak miatta is örvendek, hogy nem animációs film lesz hanem élőszereplős.
Egy fanatikus Fallout rajongónak ez a játék kötelező. A készítők tanulmányozták az új korszak játékait, tehát a harmadik és negyedik epizódot (illetve New Vegas), majd összepakoltak egy olyan elegyet, ami megpróbálta azok majdnem összes aspektusát egy asztali játékba ültetni. A karakterünk kalandozik a pusztaságban, a különböző helyszíneken random ellenfelekkel/barátokkal/mutálódott szörnyetegekkel hozza össze a sors, küldetéseket próbál teljesíteni és persze betérhet a közeli poszt apokaliptikus városba, hogy új cuccokat vegyen. Mindeközben folyamatosan jönnek a tapasztalati pontok, fejlődnek a képességeink, de a ránk leselkedő veszélyek is egyre tornyosulnak. A játékban egymás ellen vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy kerítünk valamilyen fegyvert és egymásnak esünk. 1 éve hogy meghaltál teljes film. A lényeg a pontokban rejlik, amiket azért lehet bezsebelni, ha feladatokat teljesítünk és persze befejezzük a történetet. Maga a játék megértése közepesen durva, első blikkre az egész iszonyatosan bonyolultnak tűnik. Azután, hogy sikerült elsajátítani a részleteket utána nagyon begyorsul a és a különböző történetek és pályák miatt az egészet nagyon sokszor újra lehet játszani.