"az embereket szeretni kell, de hogy kell szeretni őket? hogy kell? " Kántor Péter évtizedek óta hangsúlyosan jelen van a kortárs magyar irodalomban, állandó szereplője a különféle versválogatásoknak (pl. Szép versek), több elismerés birtokosa, az idén például Palládium-díjjal tüntették ki. Az ősszel hatvanadik születésnapját ünneplő költő... bővebben Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Könyv: Megtanulni élni (Kántor Péter). Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása 5% 1 999 Ft 1 899 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 189 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 1
Hirdetés Kántor Péter versei – ezeket érdemes elolvasnod! Kántor péter verseilles. Kántor Péter: Mindig történik valami Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te kérdezed, és ha ilyenkor valaki látna, rögtön felállna a metróban vagy a villamoson, az hétszentség, hogy átadja a helyét, te meg csak jeleznéd a kezeddel, nem, nem kell, köszönöd, ez nem ülőhely kérdése, inkább állnál. De inkább gyalogolsz. Például elgyalogolsz a két-kutyás házig, ami közben egy-kutyás lett, elaludt a nagy barna kutya, és így már csak a fehér kutyás házig gyalogolhatsz el, hogy lásd a fehér kutyát a hozzátartozóival együtt, vagy csak úgy elgyalogolsz lefelé vagy fölfelé a folyó mentén, vagy amerre visznek a lábaid, hogy tegyél valamit, ami nem árt, ha nem is használ a világnak, de neked talán igen, és ne rettegj, hogy megkérdezik, akár megkérdezik, akár nem, hogy mit csinálsz, hogy mivel telnek a napjaid, hogy és mint, hogy írsz-e, ahogy a pék süt, ahogy a villamos csilingel.
A szerelem, a halál, a szabadság, a rabság, a hűség, az árulás, a "Vér és arany ", " A szegény kisgyermek panaszai ". Ismételgetjük magunkat, de minden ismétlésben van valami megismételhetetlen. Vagyis évszázadok irodalma tekintette központinak ezeket a kérdéseket. Hogyan sikerül az életet újra meg újra más és más oldaláról megragadni? Akárhányan is féltek, örültek, sírtak, szerettek már előttünk, azért még mi is át akarjuk élni ezeket az érzéseket. Villámlik, dörög, és mi hánykódunk a viharos tengeren újra és újra. Aztán elmeséljük. Mindig másképp. Mindig ugyanúgy. Muszáj. Vagy nem is láttunk soha tengert, pláne nem viharban, csak olvastunk róla egy fűtött szobában – és felfordult a gyomrunk, tengeribetegek lettünk. Tulajdonképpen állandóan mutogatunk, mesélünk egymásnak, egymásról. És magunkról. Nem tudunk betelni az élettel, az életünkkel. Megtanulni élni - Versek 1976-2009. Ami engem illet, azt hiszem, én beszélgetni próbálok a versekkel. Kit hív meg erre a nagy beszélgetésre, kiket szólít meg ezekkel az igencsak személyes, bensőséges, mégis minden embert érintő versekkel?
Mindezt most csak azért soroltam fel ilyen akkurátusan, mert jelenlegi lelkiállapotom szerint ez most így illik, így illeszkedik az elegendő okból létrejött ajándékozás közösségteremtő cselekedetéhez, szomorúságában is ünnepi eseményéhez. És persze megtaláljuk a kötetben azokat is, akik eddig is rendszeresen ott voltak ebben a lírai világban: többször Tandori Dezső, és persze KAF (Kovács András Ferenc), de itt van Juhász Ferenc is (az ő kilencvenedik születésnapjára írott versben pedig a nagymosásról értekező Nádas Péter). És persze a nagymama, már a legelső versben, A cirkuszban, és azután még többször, például a Feltételes megálló ajánlásában, Tandori közvetlen szomszédságában. Vagy a hétköznapok gondoskodásának emblematikus tárgya, a jukkapálma, az 1976-os Négykézláb komorabb hangszerelésű újraírásában, a Négykézláb őszintébben című darabban. Vagy az önmagát "folyami költőnek" valló Kántor számára élettani fontosságú Duna-part, amely vigaszt és értelmet jelenthet "egy nehéz napon": " Legyen egy kockánk, / egy Duna-partunk, / ami mellett / sírig kitartunk. "
Béka-parti Éjjel a békák összehajolnak, kezdi az egyik, mind beleszólnak: Brekeke, brekeke! Legmagasabb a fák koronája! Leggyönyörűbb a dalnoki pálya! Tízezerig ha számol a béka, tízezer évig él ivadéka! Told ide azt a nagy buta képed, hadd vegyem észre benne a szépet! Elmegyek innen vajszinü tóba, dísziti vállam vajszinü stóla! Szállni kellene fecskefarokkal! Holdnak ezüstje kéne marokkal! Fő az egészség, el ne felejtse! Békaporontynak békaszerencse! Hajnalodik már, olvad az éjjel, futnak a békák mind szanaszéjjel. Brekeke, brekeke. Szélforgó Lődörögnek a szelek, kódorognak a szelek – leveleket pörgető kaleidoszkóp leszek. Sivítanak a szelek, süvítenek a szelek – hószakállas hómanó, jégcsapszerelő leszek. Fütyörésznek a szelek, dudorásznak a szelek – föld alól kibukkanó selyemfűtenger leszek. Mormolásznak a szelek, dorombolnak a szelek – csacsifülbe súgdosó szerelmes szamár leszek. Erdőszélen Volt egy Ernő réges-régen, ott lakott az erdőszélen, unatkozott, mint akárki, míg valami jót talált ki, segítség!
Írja körül fényes, sötét szavakkal, könnyűekkel és tonna-súlyosakkal, csapongón, szűkszavúan – legyen pontos! Írja körül téglavörössel, kékkel, nárcisz-sárgával, vagy ami nő arra, lehet titánfehér és Van Dyck barna, fecskeszárny-, galamb- vagy hamuszürkékkel. Hitelesen, ha tétován, merészen, úgy, mint a kés, a kő, a pók, a lepke, a szél, a fűszál, csiga, homokszemecske; majdnem lássam, de azért ne egészen. Ringva a metrumon, vagy zörgő ritmusokra, kopó a nyúlhoz: közelítsen feléje, de meg ne fogja, foga el ne érje; alig neszezve, kopogva, zuhogva. Hogy már nem odanézni ne lehessen! s lassan eltűnjön benne, aki mondja, mert az már nem válik szét célra és okokra; ha odáig vezetett, tovább ne vezessen. Csak hagyja, hogy derengjen, mint a hajnal, mint ködbe szúrt imbolygó gyertya lángja, mint fekete folyón fekete bárka - halk surrogását szinte halljam. Mintha foghatni és szagolni tudnám, enni, ölelni, járkálni vele; de ne feszítse meg, és ne döfjön bele! adjon hírt róla ecetfa poros utcán.
Tulajdonképpen a budapesti kiállítás válogatott anyaga utazik most a Kárpát-medencében, hogy minél több helyen kapjanak a nézők ízelítőt a fotósok munkáiból. Sikeres hazai fotográfusok A komoly zsűri, melynek tagjai: Féner Tamás, Kossuth-díjas fotóművész, Gáti György, Balogh Rudolf-díjas fotográfus, Ladislav Struhár szlovákiai fotóművész, valamint Török Róbert a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója több szlovákiai magyar alkotót is díjazott. A martosi Sedliak Pál a magyar nemzeti jelképek kategóriában a Magyar Fotóművészek Világszövetségének ezüstérmét, a Moholy-Nagy-évforduló kategóriájában pedig a Magyar Fotóművészek Világszövetségének bronzérmét kapta meg. A névre szóló díjat most Nagy Tivadartól vette át a párkányi galériában. Toldi Zorán érsekújvári fotóművész szintén sikeresen szerepelt, a 288-as válogatott mezőnybe összesen öt fotográfiája került be. Neki szintén a megnyitón gratuláltak. A nemzetközi tárlaton szerepelt még a naszvadi Holop Ferenc, három fényképpel, a komáromi Prezmeczky Péter két fotográfiával, a lévai Mészáros Lajos pedig egy fényképpel került be a kiállítás elit mezőnyébe.
A Magyar Fotóművészek Világszövetsége fotópályázatot és kiállítás sorozatot rendez a magyar és a határainkon túl élő és alkotó, magukat magyar nemzetiségűnek valló fotográfusok részére. A tárlat célja bemutatni és népszerűsíteni mindazon magyar alkotók munkásságát, akik a Kárpát-medencében, vagy azon is túl, gazdagítják az egyetemes fotókultúrát, ugyanakkor művészeti tevékenységükkel kapcsolatokat teremtenek a különböző országok, népek és kultúrák között. Beküldési határidő: 2021. augusztus 8. KATEGÓRIÁK: Általános (színes, monokróm) Moholy-Nagy László (halálának 75. évfordulója) Magyar Nemzeti jelképek Természet – PERSPEKTÍVA Barátom a bor További információk az MFVSZ weblapján találhatók, amikért kattints ide. A nevezési lap pedig letölthető innen.
A megújult szabvány hatályon kívül helyezi az 1988-ban MSZ 20587-2:1988 számon kiadott és 2021. október 31-ig alkalmazott dokumentumot. Az MSZ 20587:2021 Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása egy olyan egységes logikára és turistaszakmai érvekre felépített műszaki dokumentum, amely meghatározza a hazánkban évtizedek óta használt, hivatalosan is elfogadott turistajelzéseket és útmutatót ad azok használatához, értelmezéséhez. A Magyar Természetjáró Szövetség mindenkori kiemelt szakmai feladatának tekinti a hazai természetjárás gyalogos infrastruktúrájának fenntartását, aminek egyik alapfeltétele a jól követhető, egyértelmű információkat közvetítő, egységes turistajelzés-rendszer. Az 1988-ban kiadott első magyar turistaszabvány hivatott ezt a kezdő és haladó túrázóknak egyaránt biztonságot adó műszaki paramétereit meghatározni. A gyalogos turistautak jelzésrendszerének egységessége és következetessége csak úgy tartható meg, ha módosításakor vagy bővítésekor az új utak jelzésválasztása a magyar szabványban ismertetett hálózati logika és sorrendiség alapján történik.
A kötet felsorakoztatja Benyovszky művészi portréit, fakszimilében közli a Mária Terézia által Benyovszky Móric számára 1778-ban kibocsátott címeres levelet, majd annak szövegét magyar és latin nyelven is. Csáky Imre a kiadványban magyar-angol nyelvű tanulmányban összegezte a Benyovszky Móric életével kapcsolatos kutatásait, publikálva egy Bécsben frissen felfedezett, 18. századi Benyovszky-családfát, valamint Benyovszky édesanyja, báró Révay Anna Róza eddig nem ismert portréját is – ismertette a könyv tartalmát Holló József. Csáky Imre hangsúlyozta, hogy Benyovszky Móric életútja ugyan viszonylag jól ismert, de újabb források még mindig feltűnnek. Benyovszkyt elsősorban világutazóként, felfedezőként ismerik, pedig jelentős katonai pályafutást tudhat maga mögött: szolgált a Habsburgok, a Lengyel Köztársaság és Franciaország hadseregében is. A most megjelent kötet új forrásokkal gazdagíthatja életútját – mondta el Csáky Imre. A könyvbemutatót követően átadták a Benyovszky-emlékév elismerő okleveleit.
Az olaszországi harci tapasztalatokkal rendelkező 33. cseh legionárius gyalogezred Lamacs felől támadott 1918 szilveszterén és rövid időn belül elfoglalta a várost. 1919 első napján tárgyalások folytak a város átadásáról. A csehszlovák állam a közigazgatást 1919. január 1-e és 5-e között vette át. Jankó Zoltán, főispán és kormánybiztos, Kánya Richárd, a város polgármestere és Mitterhauser Károly városi főjegyző ünnepélyesen óvást emeltek a városnak, mint "magyarnémet" városnak a csehszlovák állam exponensei által való megszállása ellen. 1919 januárjának legelején Pozsony magyar és német polgári lakossága még úgy vélekedett, hogy az "idegen csapatok inváziója", az antantszövetséges cseh légiók a rendet és a közbiztonságot biztosítják. A határokról és Pozsony sorsáról úgyis majd a békekonferencia dönt. Samuel Zoch beszéde a Városi Színház előtt Samuel Zoch a Csehszlovák Köztársaság nevében, cseh katonai kísérettel, január 6-án vette át a városi közigazgatást Jankó Zoltántól, aki jegyzőkönyvben adott hangot tiltakozásának.