További információk: Parkolás: utcán fizetős A tartalom a hirdetés után folytatódik Az oldalain megjelenő információk, adatok tájékoztató jellegűek. Az esetleges hibákért, hiányosságokért az oldal üzemeltetője nem vállal felelősséget.
- Promo Med Kft, családorvos és foglalkozás-egészségügyi szakorvos 2006. -2008. POTE Foglalkozás- és munkaegészségtani Tanszék, gyakornok 2003. -2006 Bp. XI. ker. Önkormányzat 68. számú háziorvosi körzet, családorvos 2002. Országos Mentőszolgálat, mentőorvos (Szigetszentmiklós, Érd) 2001. -2003. SE Családorvosi Tanszék, rezidens (2002. 01. -06. Szt. Imre Kh. I. Bel Oszt. ) 2001. 10. 🕗 öffnungszeiten, Erőmű utca, tel. +36 30 504 9536. 01-2003. Országos Mentőszolgálat, ügyeletes orvos 2001. 01-09. 31. Országos Mentőszolgálat, mentőtiszt III. Nyelvismeret Angol felsőfokú, Állami C típusú Katonai anyaggal szakmásított nyelvvizsga, Bp., 1995. Orosz középfokú, Állami C típusú nyelvvizsga, Bp., 2001. Német középfokú, Állami C típusú nyelvvizsga, Bp., 2006. Latin nyelvismeret, középszint Spanyol nyelvismeret, alapszint Egyéb 2007-től Magyar Orvosi Kamara XI-XXII. kerület Választókörzet, küldött 2001-től Magyar Orvosi Kamara, tag
Lapkiadó: Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság Címünk: 1201 Budapest Ady Endre utca 206. Hungary Telefon/ Mobil. : +36(30) 459 9353 E-mail: ime@ null Weboldal: Terjesztés: Névre szólóan, országos, címlista alapján Megjelenik: 5000 példányban ISSN 1588-6387 (Nyomtatott) ISSN 1789-9974 (Online)
Nagyon kívánom szerző: Francis Jammes, fordító: Radnóti Miklós Információ erről a kiadásról Nagyon kivánom őt most itt e tarka fényben, dél van, nap reszket az alvó szőllőlugasban s egy tyúk tojást tojik a forró porban éppen. Mikor tojik a tyúk program. Amott jön majd a lány, hol hintáló kötélen mosott fehérnemű szárad s zizeg a napban. Jön s így szól majd nekem: szememben álom úszik. S szobája várja már, s bódultán megy felé, s úgy surran bé, ahogy a rétről érkező méh a hőségtől fehér, mezítlen sejtbe búvik.
Az állomás tornácán a vonatra vártunk. Az égből az első hó pihézett. Késett a vonat. Egy bársonykabátos úri mama a vas-tyúkhoz vezette a fiacskáját. - No itt egy húszfilléres: tedd bele. Fogd meg a fogóját: ránts egyet rajta! Négy-öt gyermek is odacsoportosult. Parasztgyermekek. Irigy szemmel nézték, hogyan kotkodácsol a vastyúk, s hogyan veszi ki örvendezve az úri fiucska a piros fényes bádogtojást. A perron sarkán két iparosféle beszélget. Az egyik feketekezű, - ruhafestő vagy kalapos. A másik vastagszemöldökű szintén szennyes kezű vaskos ember, - falusi kovács. - Haj, haj! - hallatszik olykor a festékes kezű sóhajtása. A kovács csak hümmög reá. Micsoda elnyűtt labdái a sorsnak. Különösen a festékes kezű. Fél századnak a nyomorusága rí le az alakjáról. A kalapja horpadt ócska kalap, amilyen a szemétdombokon hever. A csizmája csupa folt. Mikor tojik a tyúk testfelépítése. A télikabátjának minden gombja más. Hogy eldobtam a szivarom maradékát, mohón hajolt le érte. Zsíros megyfa-szopókába illesztette, és apró füsttel szívta.
És a tyúk csakhamar kotkodácsol és tojik. Az utazók gyermekei is odacsoportosulnak. Egy hatéveske kis szeplős-képű parasztgyerek álldogál az anyja kezén lógva a tyúk közelében. Elálmélkodva nézi az iskolásokat és a csodatyúkot. Aztán az anyjához fordul: - Anyó! Hadd tojassak én is! - Hallgass! - feleli kedvetlenül az aszszony, - drága az! És fölemeli a köténye sarkát, törül vele egyet a gyermek orrán. - Csak egyszer, - rimánkodik ujból a gyermek. - Hallgass! - Oh Istenem... A kalapos ott állt. Gondolkodva bámult rájuk. Egyszercsak leereszti a lábához a táskáját. A nadrágja zsebébe nyúl. Nagyon kívánom – Wikiforrás. Nagy piszkos bugyellárist von onnan elő. Kiválaszt egy huszfillérest. - Nesze, - mondja komolyan, - tojasd meg a tyúkot. És könnyes szemmel nézett a gyermekre.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Névváltozatok: gallina: tik, tyúk (Pápai/Bod 289. ), curator gallinarius: tyúkász (uo. 178. ), ornithon: tyúkáſz (uo. 437. ), effeta gallina: tojástúl meg-ſzǘnt tyúk (uo. 227. ), gallina emittit ova: a' tyúk tojik tojományokat (uo. 233. Mikor tojik a tyúk z. ), pullaſter: tsirke, tík-fi, tyúk-fi, pullaſtra: jértze-tíkotskapulletra: ülö́ kotló tyúk, pullicenus (Lamprid[ius]): tyúk-fiatska, pullities: tík fajzat, akármi fajzat (uo. 508. ) Rövidítések:
Na csirkét is. Sohse vettünk mink pénzen élelmet. A kovács hümmentett. - Ügyes asszony lehetett. Minálunk drága a föstés. Egy koronán alul nem föstenek. A kalapos legyintett: - Az asszony beledobta a kalapot holmi maradék föstékbe. Nem köll a parasztnak se bélés, se szalag. A kovács csodálkozva nézett és hümmögött. A városi főorvost pillantom meg a perronon. Hozzá sétálok. Üdvözlöm. Beszélgetünk. Egyszer oldalt pillant a két iparosra, és azt mondja: - Látod azt a kalapost? - Látom. Mi van rajta nézni való? - Annak a szennyes embernek több a pénze, mint valamennyiünknek, akik itt utazunk az első osztályon. - Lehetetlen! - Tudom. - Dehiszen fölszedi a szivarvéget. - Azért gazdag. Heraldikai lexikon/Tyúk – Wikikönyvek. Uzsorás, fösvény kutya. Csak a mi bankunkban magzik vagy százezer koronája. Cigarettát vont elő a zsebéből. A parasztgyerekek mögött, akik a bársonyruhás úri fiut bámulták, egy sápadt fiucska ácsorgott. Csizma volt rajta és ködmenke, de a fején úri kis vadászkalap. - Nézd, - mondottam, - de kedves arcu gyermek! Olasztemplomban láttam egyszer egy fali festményt, egy színehagyott angyalt rajta, akinek a szeme mégis élt... - Ismerem, - felelte az orvos a cigarettáját meggyujtva.
Azért kedves arcu, mert a másvilág színe van már rajta. - Beteg? Gondolhattam volna. - Szívbajos. Kezeltem. Annak a gazdag kalaposnak a fia. - Szegényke! - Nem éri meg a tavaszt. S megszólitotta a fiut. - Hogy vagy Bandika? A fiucska az orvosra emelte bágyadt kék szemét. - Jól, - felelte mosolyogva. De olyan panaszos volt a tekintete, hogy most is előttem van. Semmi se szomorúbb a beteg gyermeknek a szeménél! Folytattunk a sétánkat a tornácon. - Kár azért a szép gyermekért, - szólottam elgondolkodva. Mondtad a kalaposnak? - Hogy mondtam volna? Tojás – Wikiszótár. Az orvos nem jósol essőt sohse. Csak napfényt. Sétánkban ismét a tornác végére értünk, ahol a kalapos beszélgetett. Az orvos elhallgatott. A gyermek ott huzgálta az apja kezét, és rimánkodott neki: - Apám! Szeretnék egy vastojást... egy vastojást... A kalapos úgy tett, mintha nem hallotta volna. Csakugyan volt az arcán valami a fösvények vonásaiból. A soványsága, a szeme kígyói hidegsége, ajka vékonysága. - Apám, - esengett ujra a fiucska, - az a tyúk tojik... ott la... - Elhallgass!
De még a szivarvég se vigasztalta meg. Szomorú volt és sápadt. Hogy egy percre megállottam mellettök, hallottam is a bánata okát. - Hát bezony sógor, - beszélte dünnyögő orrhangon, - igy állok én mán egyhete mint a karó, amelyik mellül a szőlő kiveszett. A kéményem azóta nem füstölt, sepedig söprű nem járta a házat. Idegent fogadjak? Kilopja a szemem világát is. Új asszonyt vegyek? Eltékozolja mindenemet. De meg nem is tanálok én olyan dógos kezű asszonyt többet. - Dehonnem, - brummogta vigasztalóan a kovács. A kalapos terebélyes kék zsebkendőt vett elő és megtörülte vele orrát, szemét. - Aztán ha kerül is, ki tudja micsoda veszedelem? Én nem szeretem, hogy az asszony tartogassa a zsebébe a pénzemet. Az én Annám ebbe az erányba nem volt erőszakos. De azér mindent kiteremtett, ami a házho kellett. Ha végigment az utcán, megszólitotta a parasztasszonyokat: - Csúnya fakó mán az uradnak a kalapja! Hozd el: megföstjük ingyen. Az asszony elhozta a kalapot, de hozott bele egypár tojást, vagy egy kötény babot, vagy egy tál lisztet, vagy egy zacskó kását.