Értékelés: 773 szavazatból Anglia diktatúrától szenved a nem is olyan távoli jövőben. A tévéből dől a propaganda, a titkosrendőrség pribékjei mindenkit rettegésben tartanak. Evey-t, a fiatal lányt egyik este elkapják az utcán, a halál torkából egy titokzatos alak, V szabadítja ki. A férfi a négyszáz éve kivégzett lázadó, Guy Fawkes álarcát viseli. Fawkes társaival együtt levegőbe akarta röpíteni a parlamentet, hogy az országot megszabadítsa a zsarnokságtól. De a merénylet meghiúsult, az összeesküvők bitón végezték. Evey apránként megismeri V múltját, mely a férfi bosszúvágyát táplálja. És miközben maga is megjárja a diktatúra börtöneit, rájön, hogy V ugyanarra készül, amire annak idején Fawkes. A V mint vérbosszú egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. "Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud" - üvölti a gonosz kancellár.
A "V mint Vérbosszú" lehetséges további jelentéseiről lásd: V mint vérbosszú (film). V mint Vérbosszú Kiadó Fumax (Magyarország) Nyelv angol Megjelenés 1988. szeptember – 1989. május Megjelent számok 10 Alkotók Író Alan Moore Rajzoló David Lloyd Fordító Sepsi László A V mint vérbosszú egy tízrészes képregénysorozat, mely 1982 és 1988 között jelent meg a Quality Communications Warrior című magazinjában az Egyesült Királyságban. A képregény írója Alan Moore, rajzolója pedig David Lloyd. A V mint vérbosszú története egy disztópikus jövőben (az 1980-as évekhez képest) játszódik az Egyesült Királyságban, ahol egy titokzatos anarchista valószínűleg a történelemből ismert Guy Fawkes, aki magát csak "V"-nek nevezi, megpróbálja elpusztítani az országot uraló totalitárius kormányt. Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] V mint vérbosszú (film) m v sz V mint vérbosszú Alkotók Alan Moore David Lloyd Munkák Képregény Film Elismerések Számlista Karakterek V Evey Hammond Adam Susan Egyéb Norsefire Guy Fawkes Guy Fawkes maszk Ez a képregény tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos).
Szóval nagyon régóta rágta a fülem a párom, hogy miért is nem láttam még a kultfilmnek számító V, mint vérbosszút, de valahogy sosem kaptam kedvet hozzá a plakát és a maszk láttán. Egyszerűen nem akartam valami gagyi szuperhősös vagy tudomisén milyen maszkos hülyeséget nézni, mert azok nem érdekelnek. Aztán tegnap erőt vettem magamon, és talán pont azért, mert nem számítottam élvezhető filmre, úgy megfogott, hogy magamat is megleptem. Nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt, végig fenntartotta a figyelmemet, bár tény, hogy sok jelenetet így utólag kicsit értelmetlennek vagy hosszúnak ítéltem meg, míg mást jobban kifejthettek volna, de a lényeg, hogy teljes pozitív csalódás volt. Komoly témát dolgoz fel, remek és egyedi történettel, no meg persze zseniális színészi játékokkal. Kicsit már bánom, hogy szinkronnal néztem meg, de legközelebb (merthogy szerintem lesz legközelebb majd egyszer) biztos eredeti hangon nézem. Örülök, hogy megnéztem. Népszerű idézetek kkatja 2015. június 27., 12:30 V: Biztosíthatom.
Azt mondja, hogy megvédi az embereket a terroristától, ugyanakkor erre hivatkozva állandó rettegésben tartja őket, miközben lábbal tiporja a szabadságjogaikat. Bemutató dátuma: 2006. április 20. Forgalmazó: InterCom Stáblista: Linkek: április 14. - csütörtök
Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Szűcs Katalin: Ros és Guil Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott - kritika Ha nem kénytelen az egyéb elfoglaltságot választó címszereplő miatta Hamletet levenni műsoráról a Katona József Színház, akár tematikus bérletet hirdethetett volna három előadására, oly szorosan függ össze (a bemutatók sorrendjében) a dán királyfi története, a Ma este improvizálunk és a Rosencrantz és Guildenstern halott -- mint világ- és művészetszemléleti problémafelvetés. Tom Stoppard Shakespeare-fonákja és az alapmű között az összefüggés nyilvánvaló, s a gazdaságossági szempontokon túl is sokatmondó az ötlet, amellyel az előbbit rendező Máté Gábor (az utóbbi Claudiusa) formailag is hangsúlyozza ezt, amikor Khell Csörsz Hamlet-terébe helyezi a darabot, és számos más ponton is idézi Zsámbéki Gábor rendezését, utalva a történet azonosságára s megteremtve az önreflexió konkrétságát. Ám, hogy mi a látszat, mi a való és mindennek felismerésében mennyi a művészet, a színház szerepe - e kérdéskör színi tárgyalásához markáns hozzászólás Ascher Tamás Pirandello rendezése is (amelyben Máté Gábor történetesen a rendezőt alakítja).
Vádli Társulás Szkéné Füge Produkció Színlap Kritikák Interjúk Galéria Tom Stoppard igen gazdag drámaírói munkásságának máig legsikeresebb darabja a Rosencrantz és Guildenstern halott, a Shakespeare Hamletjébe oltott abszurd komédia. Főhőseink megpróbálnak mellékszereplőként bolyongani egy igen szerteágazó és csapdákkal teli világban, a Hamlet történetében, megpróbálnak értelmet keresni a jelenlétüknek, a létüknek. "Biztosan volt egy pont, amikor dönthettünk volna máshogy is. " – ez a mondat későn hangzik el, mellékszereplők maradnak egy eleve elrendeltnek látszó világban, a történetük "meg van írva" és bármennyit kínlódnak és töprengenek, képtelenek máshogyan dönteni és cselekedni, mint ahogy az "eleve elrendeltetett". Ránk hasonlítanak, egyszerű hétköznapi emberekre, akik csak tengődünk a hatalmasok által megfogalmazott és elrendelt világban, és fogalmunk sincs mikor és hol, kik és miért döntöttek helyettünk az életünkről. Szimpatikusak, viccesek, töketlenek és tehetetlenek. Esélytelenek.
Írta és rendezte: Varró Ilona Ágnes