Mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha fullánkosok vannak a közelünkben? Mikortól számít allergiának a csípésre adott reakció? Méhészek is válhatnak allergiássá... Amióta méhekről oktatok iskolákban, egyértelművé vált, hogy a gyerekek és a szülők mennyire összetévesztik a darázscsípést, a méhcsípéssel. Darázs méhecske különbség a nyílt és. A strandon a fűben kapott csípést a legtöbb esetben méhecskének tulajdonítják, anélkül hogy beazonosították volna az "elkövetőt". Igaz, ez az "elkövető" minden csípéssel végződő esetben csak védekezik. Vagy rálépünk, vagy olyan lendülettel és vehemenciával akarjuk elhessegetni, hogy az ellen csakis fullánkkal lehet fellépni. Legjobb tehát nyugodtnak maradni akár darázzsal, akár méhecskével van dolgunk, és csak megfontoltan arrébb hessegetni a kellemetlenkedőt. Alapvető különbség a méh és a darázscsípés között, hogy a méh fullánkja a rajta lévő horgocskák miatt, az esetek többségében benne marad a bőrben. A kiszakadt méreghólyagocska pedig a mérget továbbpumpálja a testünkbe. A kiszedéshez a mutatóujj körmével alulról felfelé történő "kipöccintést" javaslom, és nem a két ujjal való kiszedést, mert ebben az esetben a hólyagot összenyomva mi magunk nyomjuk magunkba a mérget.
Ajánljuk még a témában: A mézkultúra megalapozása A méhcsípések dícsérete, egy méhszúrás-terápia története
A méhcsípés kezelésének receptje tehát: fullánk eltávolítása, mosás, feszült és türelmes figyelem, és ha kell, állatorvos!
Bővebb ismertető Egy nap Bolyhos, a méhecske szokásos napi zümmögése során Szofiék konyhájában köt ki. A kislány és a cseppnyi rovar azonnal szoros barátságot köt egymással. A méhecske mesélni, Szofi pedig rajzolni kezd, és így fontos titkokra derül fény. Tudod, hogy mi a különbség egy méhecske és egy darázs között? És hogy mit csinálnak a méhek télen? Mi a különbség a méh és a darázs között?. Vagy hallottad már egy mézkészítő szájából, hogyan készül a méz, mielőtt a Szofibendőbe kerülne? Ha minderre igen a válasz és további izgalmakra vágysz, hallgasd meg Bolyhos bátor megmenekülését mindenféle gyíkoktól és békáktól. Szó esik még a méhek barátairól is, és ha meggyőződtél róla, hogy ezek a kis rovarok legalább olyan klassz társak, mint a kutyák, megtudhatod, hogy lehetsz te is az ő legjobb pajtásuk. A könyv szerzője, a nagy sikerű Várszegi Adél könnyed stílusban, a gyerekek számára érthető formában mutatja meg a méhek világának sokszínűségét és fontosságát, Szert-Szabó Dorottya egyszerre művészi és gyermekbarát illusztrációi pedig kicsiket, nagyokat egyaránt rabul ejtenek.
Ez nagyjából a harsona -családot, ill. rokon hangszereit öleli fel. Ujjas vagy billentyűs hangszerek Itt a fafúvós hangszereknél megismert technológiával lehet megszólaltatni a hangszereket. Ezek a hangszerek vagy nagyon régiek, vagy átmeneti hangszerek a natúr és szelepes rézfúvósok között (pl. billentyűs trombita). Általában hamar feledésbe merültek, mert igen nehéz volt rajtuk játszani. Rézfúvós hangszerek listája Ma használatos hangszerek és változataik Tuba Kontrabasszustuba Basszustuba Tenortuba Harsona Baritonkürt Tenorkürt Altkürt Vadászkürt Szárnykürt Kornett Trombita Egyéb hangszerek Szalpinx Lituus Buccina Cink (hangszer) Natúrkürt Helikon Wagner-tuba Szouszafon Egyéb fúvóshangszerek: Duda - a játékos befúvása nem befolyásolja direkt a keletkező hangokat, hanem először felfúj egy tömlőt (zsákot), majd abból karjával nyomja a levegőt a különböző csövekbe. A fogyó levegőt újbóli befúvásokkal pótolja. A csövek közül csak az egyiken "játszik" (befolyásolja a légoszlop kiáramlásának helyét), a többi cső, méretei szerinti, előre meghatározott, állandó hangot képez.
A hangmagasság [ szerkesztés] A fúvós hangszerek hangmagasságának megváltoztatására, dallamok játszására többféle megoldás kínálkozik. A fafúvósok esetében a hangmagasság szempontjából a hangszer testében rezonáló levegőoszlop a meghatározó, ennek hosszúságát hangképző nyílások, hanglyukak segítségével lehet módosítani. Átfúvással, a megfúvás módjának megváltoztatásával e rezonáló levegőoszlopot másféle, magasabb rezgési módok felvételére lehet késztetni, ezzel tovább bővítve a hangterjedelmet. A tölcséres fúvókájú, tehát rézfúvós hangszereknél dallamjátszáskor elsősorban ezeket a különböző rezgési móduszokat hívja elő a hangszerjátékos, ezzel a módszerrel akár komplett hangsorokat létrehozva, de a csőhosszúság megváltoztatásával is módosíthatja a hangmagasságot tolócső vagy szelepek alkalmazásával. A rezgő fémnyelvekkel létrehozott hangok esetén a hangmagasság megváltoztatása csak a fémnyelv rezgő hosszúságának módosításával érhető el, mivel e fémnyelvek rugalmassága és tömege egymagában képes eldönteni a megszólaló hang magasságát.
A fúvós hangszerek fogalmába hagyományosan a levegőbefúvással működő aerofon hangszerek tartoznak. A köznyelvben elsősorban azokat a levegővel működő hangszereket sorolják ide, melyek levegőpótlását, megszólaltatását az emberi lélegzet, a hangszerjátékos légzőszervei biztosítják az adott hangszer típusára jellemző fúvóka segítségével. Ebbe a csoportba szoktak még sorolni olyan egyéb levegőbefúvással működő aerofonokat is, ahol a levegőpótlás közvetetten (például duda) vagy valamilyen egyéb eszközzel, nem az emberi légzőszervekkel történik (például harmonika, orgona). Fúvós hangszerek a Cantigas de Santa Maria kéziratból, 13. század A hangszerek Sachs–Hornbostel-féle osztályozásában a fúvós hangszerek azok az aerofonok, ahol a hangrezgés elsődlegesen a levegőnek egy körülhatárolt részében, tehát valamilyen cső- vagy üregrezonátorban jön létre, szemben a szabad aerofon hangszerekkel, ahol ilyenről nem beszélhetünk. Ez utóbbi definíció részben ellentmond az előzőnek, amennyiben mondjuk a szájharmonikát vagy a melodikát nem tekinti fúvós hangszernek annak ellenére, hogy emberi megfúvással szólalnak meg.
Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el. Ezen hangszerek tartozhatnak a húros hangszerek, fúvós hangszerek, ütőhangszerek és az elektromos hangszerek csoportjába is. Története [ szerkesztés] A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona, a klavikord és a csembaló, amelyek mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és tangens zongorával. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már az i. e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és hydraulis ( víziorgona) néven ismert. Az utóbbi két évezredben ennek a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona. Egészen a 14. század közepéig nem volt kihívója, amíg meg nem jelent a clavichord, majd nem sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos, hanem mert a 15. századig csak hét billentyű volt egy oktávon belül.
Elődje fából készült, kiszárított lopótökből és bambusznádból. Pi-pá (Pipa) Négyhúros lantszerű pengetős hangszer. Már a Han-dinasztia korában is használták Bianzhong – Több bronzharangból készült ütős hangszer. A vallási szertartásokon és az udvari zenében használták. Guqin Guzgeng Sheng Pipa Biazhong Kalligráfia Zenélő nők szobrai Terrakotta katonák Korabeli fesnémy a zenészekről Gu Kanzi egyik festménye Ókori stílusú templom Ókori stílusu pagoda Kínai nagy fal R Ó M A Kezdetben rendelkeztek saját – önálló ősi latin zenével és hangszerekkel, viszont a görögök fejlett és magas színvonalú kultúrája azt fokozatosan elnyomta és felülírta. Arról nincs adat, milyen lehetett a latin zene. Sok hangszer neve csak megváltozott (görögből latinra), de saját hangszereik is voltak: buccina – és a lituus: tölcséres fúvós hangszerek. A zene leginkább a szórakoztatásban találta meg a helyét, a különböző cirkuszokban, gladiátor harcokban, ünnepségeken és színdarabokban. Buccina Lituus Caludius mellszobra Táncoló Maenad Segovia Vízvezetékhíd Panteon Mozaik Colosseum
Az ajaksípos hangszerek legismertebb képviselői a fuvola, a furulya, az okarina, és ide sorolandók az orgona sípjainak zömét adó ajaksípok is. Ezeknél a hangszereknél a szűk sugárban befújt levegő egy akadályba, éles perembe ütközik, ahol a keletkező légörvények a peremnek felváltva hol az egyik, hol a másik oldalán válnak le, peremhangot hozva létre. Ez a periodikus folyamat a hangszerhez csatolt csőrezonátor (vagy például az okarina esetén üregrezonátor) megfelelő sajátrezgéseit gerjeszti. Az összes többi típus a nyelvsíppal megszólaló fúvós hangszerek közé sorolható. Ezek abban hasonlóak, hogy valamilyen mozgó, rugalmas alkatrész, fémből vagy nádból készült nyelv – vagy a rézfúvósoknál a hangszerjátékos ajkai – periodikusan nyitja-zárja a befújt levegő útját, helyi nyomásingadozást, hangrezgést hozva létre. A nádnyelves és a tölcséres fúvókájú hangszerek esetén – hasonlóan az ajaksípos hangszerekhez – a zenei hang létrehozásához mindenképpen szükség van egy csőrezonátorra, de az orgona fém nyelvsípjai esetén ez már csak a hang biztosabb megszólalását, a pontosabb intonációt, a nagyobb hangerőt szolgálja, szabad nyelvsípok esetén pedig teljesen hiányzik.