Cselekmény szempontjából az Utóirat: Még mindig szeretlek nem túl kiemelkedő, megannyi második részes vagy középsulis klisét sorakoztat fel, s ilyetén sok újdonságot nem nyújt. Ami viszont határozottan mellette szól, az a szerző szerethető stílusa, a keleti kultúra megjelenése, John Ambrose, a múlt boncolgatása, valamint a családi kapcsolatok fejlődése. Úgyhogy összességében nem bánom, hogy belevágtam a folytatásba. A fiuknak utóirat még mindig szeretlek. És bármennyire is úgy tűnik, hogy pocsék a folytatás, elárulom: nem az, csupán az első rész nagyszerűségét nem sikerült hoznia. Ettől függetlenül rettentően várom a befejező részt, kíváncsi vagyok, hogyan zárul Lara Jean története. Pontszám: 5/3, 75 Kedvenc szereplő: John, Lara Jean Kedvenc jelenet: a "Csak egy icipici hó kell" rész Negatívum: Peter viselkedése Borító: 5/5 Sorozat: A fiúknak, akiket valaha szerettem 2. része Nyereményjáték Az első részhez hasonlóan a folytatásban is fontos szerepet kapnak a kézzel írt levelek, hiszen Lara Jean még csak most kapja vissza Johntól a szerelmes levelét, ami aztán jól megbonyolítja a lány életét.
Megismerjük közös múltjukat is, betekintést nyerünk a gyerekkorukba, amikor mindannyian még barátok voltak. Jó volt bele látni, így jobban megérteni a mostani helyzetet. Ez mellett Peter és Lara Jean kapcsolatának alakulását is végig követjük. Mint minden kapcsolatban vannak mindennapi problémák, amelyeket meg kell tapasztalni ahhoz, hogy oda merjük adni a szívünket teljes mértékben egy másik ember számára. Nekik még nehezebb helyzetük volt, mert nem csak a videó, de Gen is igazán megnehezítette a helyzetüket. Fedezz fel meg mindig szeretlek videókat | TikTok. Nagyon mérges voltam Peter-re! Megérdemelte, amit kapott, így ő is rádöbbenhetett mit is veszíthet makacs viselkedésével. A féltékenység mind a két részről megvolt, ez hol aranyos, hol pedig kissé idegesítő szituációkat okozott. Összességében nézve nem egy hibátlan történet, de Jenny Han képes volt ennek ellenére is arra ösztönözni, hogy ne foglalkozzak mással csak az olvasással. A vége ismét nagyon jól sikerült, ez miatt még inkább várom az utolsó rész megjelenését. Vajon Lara Jean és Peter kapcsolata még erősebbé válik, vagy végső búcsút kell mondaniuk egymásnak?!
A szakértő úgy látja, hogy a szerelem teljesebbé, jobb emberré tesz mindannyiunkat. Éppen ezért a férfiaknak nem kellene annyira aggódniuk, hogy megéljék, adott esetben felfedjék érzéseiket. Mert a "szeretlek" szó mögött is csupán egy érzés rejtőzik, egy kellemes, felemelő, pozitív érzés, ami az aktuális állapotot mutatja. Ebből a szemszögből ez a szép varázsszó nem más, mint az önazonosulás jele. Annak a kifejezése, hogy szeretjük azt a helyzetet, azt a kapcsolatot, amiben éppen vagyunk. Ha pedig innen nézzük a dolgokat, akkor a "szeretlek" szó máris nem olyan ijesztő és máris nem olyasvalami, amitől félniük kellene. Nőként viszont fontos, hogy ne tekintsük házassági ajánlatnak a vallomást, hanem élvezzük ki a pillanatot és mindenekelőtt értékeljük, mert a legtöbb férfi számára ez komoly kihívás. Jenny Han - Utóirat: Még mindig szeretlek - Zakkant olvas. Most már tudod: nem azért, mert nem fülig szerelmesek.
A halálát is ez okozta, egy show alatt a társára támadt, de elvétette a támadást, egy falnak csapódott, felszakadt egy artériája, és elvérzett, nem tudták megmenteni. Delfinbefogás-történelem A 60-as végén sikerült először elérni, hogy több mint egy évig életben tudjanak tartani egy befogott kardszárnyú delfint. Ő volt a legendás, Shamu nevű állat, akiről később a SeaWorld egyik állandó show-ja a nevét kapta. A világon befogott negyedik orka volt, a harmadik, amit a nagyközönségnek is megmutattak. 1965-ben, nem sokkal befogása után vette meg a San Diego-i SeaWorld, ahol néhány évig szerepelt a show-kban. 1971-ben pusztult el, de addigra már nyugdíjazták, mert az egyik show alatt megragadta a rajta lovagoló gondozója lábát, és sokáig nem is volt hajlandó elengedni. A világon jelenleg 43 kardszárnyú delfin él fogságban. Tilikum pedig három ember halálát okozta. A legutóbbi eset után még szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be. Megtiltották, hogy a gondozók a vízben legyenek, amikor Tilikum is szerepel a műsorban, valamint a közvetlen kontaktust is, például masszírozni már nem kézzel masszírozzák, hanem magas nyomású vízsugárral.
Mint a faltörő kos Lillyt kollégái ide már nem tudták követni, ráadásul a doktor delfinekkel foglalkozó hagyományosabb témájú írásaiba is belekeverte sajátos világképét. Ez olykor téves állításokhoz is vezetett: a cetféléket rendkívül békés élőlényekként tüntette fel, amelyek még fogságban sem támadnak emberre. A valóság azonban az, hogy míg vadon élő állatok esetében tényleg elenyészően ritkák az efféle támadások, fogságban bizony gyakrabban előfordulnak. Tilikum, a kardszárnyú delfin megölte idomárját. (Forrás: Wikimedia Commons / Milan Boers / CC BY 2. 0) A delfinek egymást szintén megtámadják; mint más emlősállatok, a delfinek is így alakítják ki a csoporton belüli rangsort. Jellemzőek a fogakkal ejtett sebek – harapások, hosszú karmolások –, illetve a másik állat megrohamozása fejjel. Hogyan állunk a gondolatátvitellel? A delfinek – más emlősökhöz, például a lovakhoz hasonlóan – észreveszik az emberek apró metakommunikációs jelzéseit: a testtartás változásait, a kis izommozgásokat és más efféléket.
A kardszárnyú delfinek egy eddig ismeretlen faját fedezhették fel Chile déli partjainál a kutatók. Helyi halászok és turisták elmondásai szerint már évtizedek óta sejtik a többi orkától eltérő külsejű faj létezését. A kardszárnyú delfinekre jellemző szem körüli nagy fehér folt ezeken az állatokon olyan apró, hogy alig lehet észrevenni. A fejük valamivel gömbölyűbb és nem annyira sima, mint az eddig ismert kardszárnyú delfineknek. A hátúszójuk keskenyebb és hegyesebb. Testhosszuk 6-7, 5 méter között mozog, vagyis valamivel kisebbek, mint az orkák többsége.
Valamennyi, a fej mögötti hasi területen felszakított tetemnek hiányzott a mája. Mivel a nagy fehér cápa ( Carcharodon carcharias) Dél-Afrikában 1991-től törvényi védelem alatt áll, és a hatóságok szigorúan büntetik a nagy fehér illegális vadászatát, a cápák eleinte rejtélyesnek tűnő, ám kétségkívül erőszakos pusztulása miatt hatósági vizsgálat indult. Az egyik, orkák által elpusztított nagy fehér cápa partra sodródott teteme Forrás: Marine Dynamics A tengerbiológus szakértők mindhárom esetben megállapították, hogy az elpusztult példányok legnagyobb valószínűség szerint orkák, vagyis kardszárnyú delfinek ( Orcinus orca) áldozatává váltak. (Az anglofon országokban gyilkos bálnaként emlegetik a kardszárnyú delfineket. ) " Nyilvánvaló, hogy ez nagyon szomorú esemény mindannyiunk számára. Soha nem láttunk még ilyet " – nyilatkozta Alison Towner, a Dyer Island Conservation Trust tengerbiológusa az esetet kommentálva. Halálos orkaharapás nyoma az egyik partra vetett nagy fehér cápa tetemén. Valamennyi elpusztult cápának hiányzott a mája Forrás: Marine Dynamics Tegnapelőtt újabb nagy fehér cápa tetemét mosta partra az óceán, egy 4, 2 méter hosszú kifejlett egyedét.
Kitört fogak, lecsökkent várható élettartam Olyan dolgokról számolt be, hogy például sok kardszárnyú delfinnek kitörtek a fogai az évek alatt, amit az okozott, hogy nagy vasrudakkal zárták el egymástól az állatokat, ezeket viszont mindig megpróbálták széttépni. De olyan állat is volt, amelyik a medence padkáján törte ki egy-egy fogát. Ventre szerint viszont nem is az ilyesmi az igazi gond, hanem a pszichés teher, amit a befogástól kezdve átélnek ezek az állatok. Tapasztalatait tanulmányba foglalta egy másik gondozóval. Ebben leírják, hogy egy kardszárnyú delfin a természetben 150-200 km-t úszik egy nap alatt, akkor is jellemzően egyenesen. Így lesz szép egyenes a hátúszója. A parkokban csak körbe-körbe tudnak úszni, nem véletlen, hogy nincs a világon olyan hím kardszárnyú delfin, amelyiket fogságban tartanak, és nem konyult le a hátúszója. A természetben a kardszárnyú delfinek csak 1%-ánál fordul elő ilyesmi. A fogságban tartott állatok várható élettartama iszonyúan lecsökken. A természetben nagyjából 30-50 évig él egy ilyen állat, de ha befogják, akkor átlagosan hat évet bírnak ki.
F zsákmányuk a gömbölyfej delfin. Néha azonban más delfineket is leölnek, 1978 júliusában például egy 31 tagú kardszárnyúdelfin-csapatot. 1988 óta a statisztikák szerint nem ejtettek el orcákat. Nincs adat arról, hány állatot pusztítottak el a zsákmányukat félt halászok, valamint az unalomból lövöldöz sportemberek. Elgondolkodtató azonban, hogy az 1960-as és 70-es években a kanadai és amerikai vizekben élve befogott kardszárnyú delfinek egynegyede viselte testén lövések nyomait. Mindezek mellett kimondható, hogy a kardszárnyú delfinek viszonylag olcsón megúszták a dolgot. A tengeri emlsök legtöbb jól ismert fajának esetében ez a fejezet sokkal hosszabb és sokkal véresebb lett volna.