Kérjen egyedi ajánlatot! Kérjen egyedi ajánlatot!
A fotoszféra szembetűnőbb jelenségei a napfoltok, melyek umbrából, sötét központi régióból és penumbrából, az umbrát körülvevő kevésbé sötét régió, amelyet a középpont felől szétágazó sötét és világos szálak alkotnak. A napfoltok sötétnek tűnnek a fotoszféra más részeihez viszonyítva, ami abból adódik, hogy környezetüknél mintegy 2000 K-nel alacsonyabb a hőmérsékletük. Hőmérsékletük átlagosan 4000 K. A napfoltok mérete a piciny pórusoktól a granula méreten keresztül a több milliárd négyzetkilométerig terjedhet. A foltoknak kb. 5%-a olyan nagy, hogy kedvező körülmények mellett szabad szemmel is látni lehet. Az átlagos foltcsoport élettartama két hét, de nagyobbal ennél hosszabb ideig fennmaradnak. A napfoltok száma kb. 11, 1 éves ciklussal változik. Az egymás után következő ciklusok maximumai között pedig kb. 80 éves periódust lehet felfedezni. Történelmi beszámolók szerint nem egy nagyobb szünet is volt a napfoltciklusban pl. a Maunder-féle minimum 1645 - 1715 között. Protuberanciák: A Nap leglátványosabb jelenségei.
A nap számtalan tulajdonsága van, amelyeket értékelni kell, de itt van öt legjelentősebb, plusz egy bónuszos betekintés a nap jövőjébe. 1 - A Nap csak a normál, átlagos csillag Az asztrofizikusok a napot sárga törpként sorolják be, amely azonnal elképzelést ad neked arról, hogy hol áll az univerzumot lakó többi csillag vonatkozásában, amelyek közül néhány óriások. Tudományos szempontból a napot I populációnak, G2V csillagnak tekintik (V a római szám 5). A galaxis részeinkben a legtöbb csillag az I. lakosságú csillag. Fémgazdagok, ami azt jelenti, hogy viszonylag fiatalok. A fémeket a nagy csillagok haldokló szakaszában állítják elő, és az I. lakosságú csillagok a csillagok törmelékéből születnek. Az I. lakosság csillagai általában legfeljebb néhány milliárd évesek. A nap kora a becslések szerint 5 milliárd év. A G betű a nap spektrális osztályozására utal, amely azt méri, mennyire meleg és fényes a többi csillaghoz képest. Hét csillagbesorolás van, O, B, A, F, G, K és M. betűkkel jelölve.
A felső kromoszféra és a korona környező anyagánál alacsonyabb hőmérsékletű, de nagyobb sűrűségű gazokból álló felhők, szökőkutak és lángnyelvek. Teljes napfogyatkozáskor közvetlenül is láthatók, de leginkább azokon a hullámhosszokon figyelhető meg, amelyeken a hidrogén és a hélium fényt bocsát ki vagy nyel el. Az elnyelési hullámhosszakon vizsgált protuberanciát filamentumnak is nevezik. A protuberanciák élettartama változatos, akár egy évig is imbolyoghatnak a koronában. Flerek: A Nap leghevesebb megnyilvánulásai, más néven napkitöréssek. Az összetett napfoltcsoportokhoz kapcsolódó összekuszálódott mágneses térben felhalmozott energia robbanásszerűen felszabadul, s ennek következtében az ott levő elemi részecskék nagy sebességre gyorsulnak fel és kilökődnek. Ilyenkor nagy energiájú részecskék zápora éri el a Föld mágneses mezejét illetve légkörét. Élettartama maximum pár óra. Egy napkitörés egy-két percen belül eléri maximális fényességét. Korona: A korona jóval forróbb a fotoszféránál és magas hőmérséklete miatt a röntgensugárzása igen erős, a fotoszférával ellentétben, amelynek röntgensugárzása elenyésző.