Ez is létező dolog". 1924-ben a IV. Művészi Fotókiállításon kiállított képeivel oklevelet nyert? felajánlották neki, hogy kaphat ezüstérmet, ha brómolajnyomatokat készít a fotókból, amelyek ezáltal grafikus kinézetűek lettek volna. André Kertész: Martinique, 1972. január 1. © Estate of André Kertész, courtesy of Higher Pictures, New York/ A brómoil az egy imitációja a gravürnek, meg a grafikának, ahogy én csinálom, az fotográfikus. Nagyon sajnálom, én ezt soha életemben nem csináltam és nem is fogom csinálni – mondta Kertész a zsűrinek. "És ezt csináltam, és a mai napig is ezt csinálom. A fotó az fotó. " Ez a hozzáállás egész pályafutását végigkísérte. Bölöni György, akivel együtt járták végig Ady párizsi helyszíneit, és akinek Az igazi Ady című könyvében meg is jelentek a fotográfus képei, 1930-ban ezt mondta Kertészről: "Büszke arra, hogy sohasem alkudott meg. Százszázalékosan adta önmagát és százszázalékosan követte merész és zseniális álmait. Kompromisszum nélkül. Mégis felérkezett a csúcsra.
Helyesen tettem. Ténylegesen azonban csak 1912-ben kezdtem fényképezni. Ekkorra kompozicionálisan már pályakész voltam. Ez volt az első, amit megtanultam, egyensúly és vonal ösztönösen együtt volt. " Később aztán szinte mindig volt fényképezőgép Kertésznél, így meg is örökítette azt, amit látott. Ugyanakkor mindig hasznos gyakorlat lehet, ha "fejben" (is) fényképezünk, átgondoljuk a kép, a kompozíció, a fények lehetőségeit, hogy tudatosabban kattintsunk. André Kertész: A népligeti cirkusz előtt, Budapest, Magyarország, 1920. május 19. /1967 © André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse 2. Inspirálódj más művész(et)ek által is! Kertész mindig is barátkozott képzőművészekkel: az 1910-es évek vége felé például Aba-Novák Vilmossal, Szőnyi Istvánnal és Pátzay Pállal is jóban volt, később, már Párizsban, Tihanyi Lajos vezette be a francia főváros művészvilágába – a fotográfus az ő hatására kezdett el kéményeket fényképezni (Kertésznek több, kéményeket ábrázoló Tihanyi-grafika volt a birtokában). A kubizmus is befolyásolta látásmódját, Mondriannal és Chagallal is találkozott (portrét is készített róluk).
Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! "Miért fontos egy világhírű művész nevével kapcsolatba hozni egy alig 1360 lelkes, a világban morzsányi és még Magyarországon is igen kicsinek számító falut? Nem túlzás ez? Bizony, nem. Mert André Kertész – saját bevallása szerint – mindent, ami művészetét, látásmódját, személyiségét megalapozta, meghatározta. amiből majd nyolc évtized alkotásai táplálkoztak, azt itt, Szigetbecsén és a környező becsei tájban szerezte. És ez nem kis dicsőség a falunak, ugyanakkor pedig jókora feladat, kötelezettség, felelősség is. A Kertész által válogatott képekből mutatunk meg most hetven darabot, a Szigetbecsei Önkormányzattal kötött megállapodás alapján. " (Kincses Károly kurátor) A történet nem ma kezdődött. 1899-ben hozták szülei a kis Kertész Bandikát először Szigetbecsére, rokoni látogatásra.
"Tudja, arra a kérdésre, hogy mikor, hogyan kezdtem fotografálni, nem oly egyszerű a válasz... Gyermekkoromban sok helyen megfordultam, jól ismertem a falusi életet, mindent nagyon megfigyeltem, s az emlékeket mint képeket raktároztam fel magamban. Mivel rossz idők jártak, szüléimet nem mertem megkérni, hogy gépet vásároljanak nekem. Magam akartam megvenni a saját keresetemből. Erre csak 18 éves koromban, az érettségi után került sor. Ezért kelteztem az első fotóimat 1912-ben. De én már előtte is fotografáltam, csak «gép nélkül»-... " Képei számomra olyanok, mint maga Kertész, az ember. Csodálatos egyszerűséget sugároznak magukból. Felfedező módon, szinte a gyermeki szem érzékenységével mutatja meg a világot, a képköltészet mesterien megkomponált, elbűvölő nyelvén szólva. "Én csak meglátom azt, ami körülöttem létezik" — mondja szerényen Kertész. (Megjelent: Új Tükör, 1978. július 9., Pásztory Tibor: Egy élet képei. André Kertész életművének kiállítása az új párizsi kultúrközpontban) Mivel ezen a héten Kertész egyik ikonikus fotóját (Melankólikus tulipán, New York, 1939) választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben Kertész magyarországi képeiből mutatunk be néhányat.
A negyedszázada elhunyt világhírű magyar származású fotóművész, André Kertész eddig publikálatlan képei is szerepelnek egy közelmúltban megjelent, Esztergomot bemutató kötetben. A fotográfusok városa című kiadvány bemutatja az idén 42 éves esztergomi fotókör, mai nevén Art Fotóstúdió valamennyi alkotóját, és a neves elődökre emlékezve André Kertész eddig sehol nem publikált fotóit adja közre. Utóbbiakat a művész egy évvel halála előtt, 1984-ben készítette esztergomi látogatása alkalmával. Az angol és magyar nyelvű füzetben André Kertész mellett megemlékeznek a száz éve született Martsa Alajos fotóművészről, aki inspirálója lett egy nagyigényű városi fotóamatőr mozgalomnak, amelynek tagjai 1968 őszén hozták létre az azóta híressé vált Esztergomi Fotóklubot.
Nemcsak Szigetbecséhez köthet képeket, hanem az életm ismert darabjait is, egyedülálló áttekintést nyújtva munkáiból. "Kertész sokat kapott a falutól. Ez a falu pedig Kertésztl lett becses. Ha valaki ebben az országban, Európában, Japánban vagy Patagóniában hallott már valamit Kertészrl, akkor hallott Szigetbecsérl is. Kevés magyar kisfalu mondhatja ezt el magáról" -emeli ki Kincses Károly a kiállítás kurátora. A Capa Központban látható kiállításon az életm meghatározó fotográfiái és a Szigetbecsén készült fényképek mellett André Kertész, a településnek adományozott személyes használati- és dísztárgyai is láthatóak, melyek közül több is szerepelt öregkori Polaroid felvételein. A tárlat így kivételes betekintést nyújt a világhír fotográfus mindennapjaiba és mvészetébe. André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei - kiállításmegnyitó Idpont: 2021. június 26., 19:00 Helyszín: Capa Központ Kurátor: Kincses Károly A kiállítás képei Szigetbecse község tulajdonát képezik. Szabadban táncoló férfi (jen öcsém)
Külön említést érdemel, hogy utóbbi két ország Kertész személyes kötődésével is büszkélkedhet. Mindkét országban járt, és számos fényképe maradt fenn például Acapulcóból (Mexikó), illetve Buenos Airesből (Argentína). Sőt, Buenos Airesben élt öccse, Kertész Jenő, aki az 1920-as években emigrált az argentin fővárosba, és André 1963-től kezdve több alkalommal meglátogatta őt. Kolumbia esetében azonban nem beszélhetünk semmilyen személyes vonatkozásról, itt sosem járt Kertész. A művészete iránti érdeklődést tehát az elfogulatlan értékelésnek, elismerésnek köszönheti. Mit tudhatnak meg a kiállítás látogatói Magyarországról? A több mint 70 éves munkásságát (1912-1985) élete főbb helyszínei szerint három szakaszra lehet osztani: a magyarországi évek, a franciaországi évtized és az amerikai korszak. E szerint csoportosítva, többé-kevésbé kronologikus sorrendben mutatja be a kiállítás a Je de Paume által elküldött 189 fotót, kezdve a magyarországiakkal. Az első termen végig sétálva, a kolumbiai látogató betekintést nyerhet a századelő magyar vidékének életébe, az alföldi táj szépségébe, a háborús mindennapokba, és néhány korai formabontó ábrázolást is látunk, ahol öccse, Jenő a modell.
Elgondolkodtál már azon, mennyi féle csend létezik? Összeszámoltad már, hányféle módon tudunk mi, nők, hallgatni? Megfigyelted már, milyenek a csend hangjai bennünk? Létezik a boldogság csendje. A szomorúság csendje. A neheztelésé. A békéé. A szerelem és a harag csendje. Van az a csend, amikor feleslegesnek érezzük a beszédet. És van az, amikor képtelenek vagyunk beszélni a másikkal, a másikhoz. Léteznek a csend hangjai bennem, benned, közöttünk. A csend hangjai, avagy mi van a szavakon túl - Nőkör. Léteznek azok a szavak, amelyeket egyszerűen nem tudunk elmondani. Aztán ott vannak azok a szavak, amelyeket nem akarunk, vagy nem merünk hangosan kimondani. Végtelen változata létezik a csendnek. És végtelen annak a variációja, ahogyan megéljük a csendet. Talán a csend egészen mást jelent neked, mint nekem – talán a közöttünk ugyanabban a pillanatban megjelenő csend mindkettőnkben teljesen más jelentéssel bír. Néha nincs szükségünk szavakra, néha viszont nagyon is. Azért, hogy megértsük egymást, hogy beszéljünk arról, mi húzódik meg a csend mögött.
2010. 07. 20 10:32. Szombaton kora reggel már a vízparton ültem és áztattam a zsinórt a vízbe, kapás hébe s-hóba, és a törpeharcsák, amiket kifogtunk nem sok mindenre jók. Nézelődéssel, sokkal több szépséget fedezhettem fel, pld, egy mocsári teknőst sikerült lencsevégre kapnom amint éppen egy már döglött harcsát reggelizik. Kurucz István: A csend hangjai. Ritka pillanat volt, de bizonyára a teknőc is nagyon éhes lehetett, ha így a közelébe engedett. Az ismerős siklók is megjelentek a színen, hosszú testükkel lavíroztak a túlparti nádasba. Csendes volt a víz, de annál nagyobb hangjuk volt a fákon tanyázó seregélyeknek, a parti fecskék pedig szinte az ember orra előtt repkedtek. A teknőc nagyon óvatos volt, minden alkalommal kikémlelt mielőtt teljesen megjelent volna a vízfelszínen és elkezdte a lakomázást. Lehúzta a víz alá a harcsát és a farkánál kezdte el harapdálni, ott nem sérthették meg a hal szúrós tüskéi. Előbb azt hittem, hogy egy nagyobb sikló próbálkozik a hallal mikor eszembe villant, hogy a tüskék miatt nem nyelné le, ám amikor a teljes terjedelmét láttam az állatnak kattant be, hogy mocsári teknőssel van dolgom.
Az egyik legkedvesebb ószövetségi történet számomra Sámuel meghívása. Valahányszor kezembe kerül, mindig meghat a gyermek Sámuelnek az Úrral való első találkozása. Azt olvassuk (1Sám 3, 1), hogy Isten abban az időben nem szólt a választott néphez. S ez így van ma is. Akkor egy gyermek kellett ahhoz, hogy meghallja az Úr szavát. Ma is azt mondjuk, hogy már nincsenek csodák, ma már Isten nem szól úgy hozzánk, mint régebben. Persze, ha nincs, aki meghallja őt, akkor a legkönnyebb azt a kifogást emelni: ma már nem szól... Egy gyermek ártatlansága, egyszerűsége, kicsinysége kell hozzá, hogy meghallja. Talán így válik érthetővé Márk evangélista kijelentése: "Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda" (Mk 10, 15). Sopron: SIMON AND GARFUNKEL-A Csend hangjai...(The Sound Of Silence) (videó). Sámuel módjára meghallani napjainkban az Úr hangját nem is olyan könnyű. Látjuk azonban ebből a szentírási szakaszból, hogy akkor sem volt könnyebb, mint ma, amikor hihetetlen zajban élünk. Gondolhatunk az írott és elektronikus média harsogására, az utcán lévő óriásplakátokra, melyek a létükkel ordítanak, s ami alól szinte egyikünk sem tudja kivonni magát - így nem könnyű megnyitni szellemi füleinket.
A két legszemélyesebb, a göllői gyermekkort felidéző darab a csupán a tájat és a hely történetét, legendáit megelevenítő, ám néhol már-már okkultizmusba hajlóan mesés Cönde, és a kötetcímben is szereplő kisregény, a Csend. Ez utóbbi a Fekete-féle "tündéri realizmus" (vajon csupán véletlenül csenghet össze ez a különös irányzat-meghatározás a realizmus mágikus válfajának elnevezésével? Csend hangjai eredeti recept. ) legcsodálatosabb példája, melyben az író gyermekkori énjével egyértelműen azonosítható narrátor, mintha mi sem lenne természetesebb, rendszeresen társalog az őt körülvevő tárgyakkal és állatokkal, a képzelet pedig teljesen összemosódik a valósággal. Emellett az író a saját családjához fűződő viszonya is plasztikusan kirajzolódik a történet apró s nagyobb részleteiből. A hatvanas éveiben járó Fekete István 1960-as években írott, önéletrajzi ihletésű elbeszélései mindenekelőtt a civilizáció csendjét ábrázolják, melyben megszólal köröttünk a világ. Egyfajta visszatérés ez egy valós vagy tán csupán vágyott egységhez ember és társadalom között, amikor még ténylegesen szóltak hozzánk a kövek, a szerszámok és az állatok.
A filmet indította Svédország az Oscarra " legjobb idegen nyelvű film " kategóriában, de végül az Amerikai Filmakadémia nem válogatta be a jelöltek közé. Bergman elismerte, hogy a produkciót nem a nagyközönség ízlése szerint készítette, ezért nem is várt kasszasikert. Egy 1970 -ben készített interjúban azt nyilatkozta: "Mondtam Kenne Fant nak – aki a Svensk Filmindustri vezérigazgatója, egyben a film finanszírozója volt -, hogy lehetőleg számításba kellene vennie azt, hogy ez nem az a film, amire az emberek a mozikba özönlenek. " Ironikusan pont az ellenkezője történt. A film vágatlan verziójában (amit csak Svédországban és néhány más államban mutattak be) látható számos rövid, de provokatív szexjelenet, meztelenség és női önkielégítés. Emellett a film néhol erős nyelvezete is heves vitákat váltott ki hazájában és azokban az országokban, ahol a produkció bemutatásra került. Számos más állam viszont csak a vágott verziót engedélyezte. Csend hangjai eredeti minecraft. Daniel Ekeroth a 2011 -ben angol nyelven megjelent Swedish Sensationsfilms: A Clandestine History of Sex, Thrillers, and Kicker Cinema könyvében a következőket írja a filmről: "A csend volt az a produkció, mellyel a szex és a meztelenség elfogadott dologgá vált egy svéd filmben.