Harminchat bevallott és ki tudja, hány be nem vallott áldozat maradt utána (egyes becslések alapján akár több, mint 100 áldozata is lehetett), ezzel bekerült a 20. század 15 leghalálosabb sorozatgyilkosa közé. Történetét több tucat könyv, számos film és dokumentumsorozat is feldolgozta az évek során, épp ezért tűnhet elsőre furcsának a Netflix azon döntése, hogy nem csak dokumentumfilm-sorozatot, hanem ezzel egyidőben egy játékfilmet is kihoznak Amerika legnépszerűbb szörnyetegéről. Csakhogy az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány képes volt olyat mutatni, amit eddig egyetlen más film sem a témában. Nem az a célja, hogy Bundy véres tetteit taglalja, nem a kegyetlenség részleteivel akarja az idegeket borzolni, mi több: aki azért ül be erre a filmre, mert egy jó kis véres popcornmozira vágyik, az bizony csalódni fog. Nem is dokumentumfilmről van szó, nem ás a gyilkos múltjának mélyére, nem ismerjük meg életének minden szegmensét, nem tudunk meg különösebben sokat sem módszeréről, sem az áldozatairól vagy a tényleges tettekről.
Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile), 2019, 6, 5/10 Borítófotó: Big Bang Media/Netflix
Új életrajzi film készült minden idők egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosáról, Ted Bundyról. Ám az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány Bundy szerelmének a szemszögéből láttatja a szörnyeteget, ellentmondásos pozícióba kényszerítve a nézőt. Ted Bundy a sorozatgyilkosok sorozatgyilkosa. Harminc nő meggyilkolását vallotta be a rendőrségnek, de valószínűleg ennél is több áldozata volt. Nem tudni, mikor ölt először, de utoljára 1978-ban követett el gyilkosságot – akkor egy 12 éves lány volt az áldozat. Elrabolta, megverte, megkínozta, megerőszakolta, megfojtotta, leszúrta, lefejezte, elásta, kiásta, holtukban újra megerőszakolta áldozatait. Gondoljunk a legocsmányabb dolgokra, amit embertársainkkal tehetünk – ő megtette. Az embereket, mióta világ a világ, izgatják a sorozatgyilkosok, Hasfelmetsző Jack esete óta pedig tudjuk, hogy a média és a szórakoztatóipar is pompásan fel tudja dolgozni a szörnyű gyilkosságok történeteit. Engem viszont csak az érdekel, hogyan használják fel Bundy karakterét a róla készült vagy általa ihletett filmek, elsősorban a legújabb, a hosszú című Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Számomra szükséges, hogy egy erőszakos tartalmú film bemutassa a gyilkosságok részleteit, azért, hogy jobban megértsem a beteg elme működésének zavarait, továbbá, hogy jobban átélhessem a bennem keletkező indulatokat. Most ez elmaradt, hisz Berlinger úgy hitte, hatékonyabb az a megoldás, ha Bundyt nem ábrázolja – a ritka pillanatok kivételével – negatív fényben, és ezzel növeli a drámai hatást. A film nagy része azzal a mentálisan beteg Bundyval foglalkozik, aki államról-államra (Colorado-Utah-Florida) költözik, bíróságra jár, és időnként a menekülését tervezi. Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány nem thriller – mivel az eredmény jól ismert –, hanem egy pszichológiai dráma. Bundy meneküléseit és a film végi bírósági tárgyalást csak elnagyolva mutatja a rendező. A valódi igazság azonban az, hogy: két különálló szökést hajtott végre. Egyszer egy bírósági házból – ahonnan kijövet majdnem meghalt, mivel hat napot töltött a fagyos Colorádói hegyekben –, a másikat a börtönből hajtotta végre aprólékosan megtervezve.
Ez magyarázza, hogy Bundyt egészen az utolsó jelenetig az igazát bizonygató vádlottként látjuk. Ellentmondásos nézői pozícióba kényszerülünk: pontosan tudjuk, hogy minden, amivel Bundyt vádolják, igaz, mi viszont csak egy megnyerő, karizmatikus fiatal férfit látunk, amint fokozatosan szorul a nyaka körül a hurok. Tudjuk, mit tett, de szimpatizálunk vele, mert Liz is szimpatizál vele. A feldolgozás módja miatt az Átkozottul veszett… nem is a sorozatgyilkosos filmek leggyakoribb műfajait, a thrillert vagy a horrort mozgósítja. Csak másodlagos jelentőségű probléma, hogy Bundyra rá tudják-e bizonyítani a gyilkosságokat, és ha igen, mikor. A legfontosabb kérdés, hogy Liz felismeri-e, hogy a férfi megrögzött hazudozó, és éveken át félrevezette őt. Ez a szerelmi konfliktus voltaképpen ki is emeli a Ted Bundy-filmek sorából Berlinger munkáját, és az érzelmi zsarolásról, manipulációról, toxikus férfiakról szóló filmek közé helyezi. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ennek a kapcsolati dinamikának a bemutatásához Bundy története a legjobb apropó.
Igyekezett okos, hatásvadász képekkel kooperálni. Mivel múltjában többször foglalkozott hasonló tematikájú filmekkel-sorozatokkal, doku. és rövidfilmeken edződött rendezővel van dolgunk. Sajnálatos, hogy már láthattunk sok hasonló ilyen alkotást, nem volt úttörő a mostani munkája. A következő érdekesség a főszereplő kiléte. Az ex-Disney sztár Zac "szépfiú" Efron eddig javarészt B kategóriás felejthető kacatkomédiákhoz és vígjátékokhoz (Rossz Szomszédség – Baywatch – Nagyfater Elszabadul – Csajkeverők) adta a nevét, ami azt tudatta velem: nem érdekli, hogy a színészi pályafutásában maradandót alkosson. Talán a mostani filmmel változik a róla kialakult kép, és mától másképp gondolunk Mr. Efronra? Igen, határozottan… Nézzük akkor bővebben. Theodore Robert Bundy negyven évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságsorozata a mai napig felborzolja a kedélyeket. Mindig kétkedve de mégis felcsigázva ülök be egy olyan filmre, mely meghökkentő címmel igyekszik a figyelmet felkelteni. Jelen esetben olyan jelzőkkel találkozunk mint: hitvány-gonosz-veszett.
Juhász Gyula A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt: Nirvána szent köde örök ölébe zár, Nirvána szent köde, mely minden lényre vár, Mely álommá teszi az Időt és a Tért! Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn, Hol minden változó, örök csak a mulás, Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház, S ez Álmok: a remény, emlék és szerelem. S a büszke tudomány, amely alázatos, Szomorún válaszol: Nirvána is mese, Vigasztalás neked, ember, nincs semmise, Sebedre örök írt az elmúlás se hoz. Az örök visszatérés christmas creekbe. Örök minden atom és minden fájdalom, Volt minden idelenn, mi ezután leszen; A gyász és a vigasz, halál és szerelem; Mindig föltámadás van mindenik napon. Az örök haladás: dicső agyrém csupán, Örök forgás e lét; az állat visszatér, Vasketrecébe zár az Idő és a Tér, Agyad meddőn eseng a Nirvána után! Írd meg a véleményed Juhász Gyula Az örök visszatérés című verséről!
© 2002-2022 Programmagazin Kiadó Kft. Binder Károly nevét és munkáit elsősorban a dzsesszkedvelők ismerik, noha az elmúlt húsz évben zongoristaként és zeneszerzőként is átlépte a műfaji határokat, s következetesen haladt a maga útján. Bár a Zeneakadémia dzsessz tanszakának vezetőjeként a hagyományos dzsesszzongorázást (is) tanítja, saját kompozícióinak kiindulópontja a klasszikus (elsősorban bartóki) örökség. A kötött formák mellett ugyanakkor nagy teret enged a rögtönzésnek, és szerzeményeiből nem tűnt el teljesen a dzsessz emblematikus eleme, a szvinges lüktetés. Nemcsak egyéni tónusú, hanem rendkívül termékeny szerző: alkotásai több mint negyven lemezen hallhatók. Az örök visszatérés epipóba. Korai zenekarai, a Binder Quartet és a Binder Quintet feloszlása óta gyakran játszik szólóban, illetve az utóbbi időben Borbély Mihállyal duóban. Öntörvényűségének egyik bizonyítéka, hogy – a lemezkiadókkal kötendő művészi-szakmai kompromisszumokat elkerülve – labelt alapított: a Binder Music Manufactory (BMM) nemcsak saját produkcióit gondozza, hanem más, ugyancsak "struktúrán kívüli" pályatársaiét is.
A belső emberé a zsaru-pálma Ha a színes-szagos látványfilmek esetében lehangolt minket a számvetés, a drámák, a szerzői és művészfilmek esetében valamelyest vigasztalódhatunk. Igaz, itt is voltak csalódások bőséggel: a magyar mozikba eljutott két Woody Allen-film (Match Point, Füles) inkább a stílusáról, mint a tartalmáról marad emlékezetes, Phillip Seymour Hoffman alakításától eltekintve pocsék volt a Capote, és a mindig zseniális Meryl Streep ide vagy oda, Robert Altman utolsó filmje (Az utolsó előadás) is inkább kedves volt, mint jó. A visszatérés. A mérleget ugyanakkor számos jól sikerült darab hozta egyensúlyba: George Clooney, alaposat komolyítva imázsán, jelentős politikai thrillerekkel jelentkezett (Good Night, Sziriána), és Scorsese Téglája is megbízható munka. Bruce Willis meglepően jót alakított a 16 utcában, de ha már zsarufilm, akkor Spike Lee hibátlan A belső embere kell, hogy elvigye a pálmát (már csak két évet kell aludni, hogy jöjjön a folytatás). Az elvontabb darabok között érdekes volt Abel Ferrara Mária Magdolnája, és kifejezetten megrázó Marc Forstertől a Maradj!