Közel 300 ezer példányban fogy hetente, s ezzel a klasszikus női hetilapok között az első. [ forrás? ] Piaci részesedése 20-22% volt 2007-ben. Kiadója, a Sanoma Budapest Zrt. portfóliójában a második legnagyobb példányszámban értékesített termék a Story magazin után. [3] A lap hatvanadik évfordulója alkalmából arculatot frissített. Profitját elsősorban hirdetések, szponzorált felületek, behúzások, beragasztások és hozzácsomagolások partner által megfizetett árbevételeiből, valamint az árus és előfizetéses terjesztésben vásárolt lapok árbevételéből nyeri a lap. Főszerkesztők [ szerkesztés] 1949–1959: Kovács Judit 1959–1986: Németi Irén 1987–1991: Révai Valéria 1991–1995: Zétényi Lili 1995–1997: Jásdi Beáta 1998–2011: Molnár Gabriella 2011–: Vékási Andrea [4] 2021- Vass Virág [5] Más termékek [ szerkesztés] A "Nők Lapja" márkanév alatt 1999 óta futnak más termékek is. Az Egyesült Kiadói Holding (a VICO), a Sanoma Budapest Zrt. Az élet egy alkoholista mellett, akinek a pálinka alapvető élelmiszer : hungary. elődje 1999 -ben indította el a Nők Lapja Évszakok negyedéves kiadványát.
" – Nők Lapja, 1951 A Nők Lapja riporterei a klasszikus újságírás szabályai szerint ott voltak a helyszínen, amikor Sztálinváros épült és amikor a 'téeszesítés' (mezőgazdasági termelőszövetkezetbe való kényszerítés) elől szöktek meg a falu férfijai. A lap mégis leginkább a nőkhöz szólt, tehát azt is megírták, hogy "ezen a télen a puha, bővülő vonalú télikabátokat vásároljuk" – külföldi modellekkel is illusztrálták a cikkeket. [ forrás? ] Nyíltan szóltak az olvasói levelekben arról, hogy a nőknek is szüksége van a három műszak mellett szabadon eltölthető szabadidőre. A lap olyan művészeket felvonultatott, akiket a rendszer máshol nem engedett volna megjelenni, lázadó természetük miatt. Nők Lapja – Wikipédia. Ilyen volt például Galsai Pongrác és Korniss Péter fotóművész. [3] A lapnak ma már nincsen semmilyen politikai ideológiai vagy pártkötődése. Az újságírók előre kiadott feladatok alapján dolgoznak. A lap kizárólag saját anyagokat használ fel, bár több külföldi, elsősorban francia és német magazint is mintának tekint.
Valaha királygyilkossággal enyhített abszolutizmusról beszéltek, ma házasságtöréssel enyhített hűségről. A nemek közt van annyi megértő őszinteség és jogegyenlőség, hogy a privátdinerrel való szerelmet nem írjuk szigorúan a grófnő rovására, aki az arisztokrácia hagyományainál többre becsülte a fiatal izmok és a ragyogó fogak arisztokráciáját. Csöppet se dehonesztálóbb ez a viszony, mint például a férfiaknak a szobacicával kötött liaisonja. A családi boldogság biztosító szelepe, veszedelmes robbanások levezetője a cselédszoba. Az azonban más lapra tartozik már, hogy a grófnőt mártírnak ünneplik és virágcsokrokat nyújtanak át neki. Nyilvánosan kért elnézést a Nők Lapja a bántalmazó férjet mentegető írása miatt : hungary. Igaz, megható látvány lehet a szőke, harminchat éves asszony a vádlottak rácsos faketrecében, amely alig lakályosabb egy kutyaólnál. Az olasz igazságszolgáltatás visszariasztó szándékkal, az ottani vérmérsékletre való tekintettel megtartotta ezt a barbár középkori hagyományt, abból az időből, mikor külsőségekkel kellett hangsúlyozni a tényeket, durva idegek számára, s a temetésen kántáltak, hogy sírni tudjanak, az orvos pedig fekete álarccal közeledett a pestiseshez és az elmebeteghez.
Csak a kettőjük viszonyára nem emlékszik. Csavaros, hadakozó hazugságokkal áll elő. Ezek azonban csak nekünk tetszenek hazugságoknak. Neki nem hazugságok, mert ő csakugyan nem emlékszik a viszonyukra, nem akar rá emlékezni. Olvasván az onegliai tárgyalást, gyakran eszünkbe villan az öngyilkos, bécsi bölcs nőpszichológiája, akinek a könyvébe külön fejezetként illene a grófnő portréja. Rajta keresztül látjuk a weiningeri megállapítás mélységét, hogy a nő nem erkölcstelen, nem antimorális, csak amorális, az erkölcs fölött vagy alatt, az erkölcsön kívül élő, mint a természet, és nem antilogikus, de alogikus, a logikát tagadó. Egy férfias költőről írták legnagyobb dicséretként, hogy olyan ember volt, aki számára igazán létezett a külvilág. A nő számára nem létezik a külvilág, a valóság, az igazság. Ő ezeket a nekünk parancsoló és imponáló dolgokat mindig a saját képére és hasonlatosságára teremti, az érdekei szerint. Ha látunk egy poharat az asztalon, akkor azt mondjuk, hogy egy pohár van az asztalon.
Anyum mindig megveszi, már több évtizede. Lehet, hogy régen csak azért tűnt színvonalasabbnak, mert még nem volt internet, de már vannak külön meme oldalak a lapban, amit az itteniek nagy része legalább hetek, de akár évek óta ismer, de "a boomer olvasóknak jó lesz" és beleteszik. Mondjuk a másik kedvencem, nem tudom az van-e még, hogy outfiteket csináltak, ahol egy-egy ruhadarab 10-20 ezerbe került, amit az átlag olvasójuk biztos megengedhet magának.. Az egyetlen kedvenc részem az volt a lapban, amikor az olvasók küldhettek alaprajzot a házukról, és egy lakberendező újratervezte, kézzel rajzolva. Amióta azt kivették (vagy tíz éve kb. ), már nem is nyitom ki nagyon.
Valaki megírta az onegliai törvényszéki elnöknek, hogy az eset, amelyet tárgyalnak, nagyon hasonlít a Nuova Antologia egy regényrészletéhez. Később kiderült, hogy szó sincs róla. Az, ami történt az olasz grófnő és a fiatal privátdiner közt, nem olyasmi, ami annak az irodalmi folyóiratnak a nívójáig érne, közönséges ponyvaregény - fűszer és finomság nélkül -, a jelenetei pedig egy rossz olasz filmre vagy egy filléres újság címlapjára valók. Egyetlen megható momentum az, hogy az áldozat, mintegy menekülve a piszokból, szimbolikus gesztussal a hálószobából a gyerekszobába esett. Amikor a grófnő megölte, kirohant a szobából, ujjait a hajába nyomta, másik kezében a füstölgő revolvert tartotta, már mint ezt az ilyen képeken ábrázolni szokás. A bolognai arisztokrata hölgy nagyon demokrata volt ebben a pillanatban. Egyáltalán a komoly és igaz perceinkben mindig demokraták vagyunk. Nem tartjuk a grófnőt túlontúl perverz lénynek. A rossz házasságokat az emberek ősidőktől kezdve reparálják, a cselédség által.
A férfiak naplóban, azaz az Apák könyvében írják meg gondolataikat, bölcsességüket, s a könyv egy ideig apáról fiúra száll. Nemcsak a múlt jelenik meg azonban a gondolataikban, hanem a jövő is, ugyanis a szereplők látják a jövendőt – ki élesebben, ki életlenebbül; mindenesetre a könyv, a gondolatok, a kért és kéretlen tanácsok és a jövő sejtése olyan folytonosságot, hasonlóságot és szeretetet jelent a szereplők között, amely szinte csak az apák és fiaik között létezik. Vámos Miklós: Apák könyve - Sarki Könyves Antikvárium. Vámos Miklós zseniálisan alkalmazza a magyar nyelv változó formáit. A XVIII. század történetét még régimódian, a jelenkor történeteit már az általunk is ismert, egyébként jóval szegényesebb szavakkal írja le, ezzel is érzékeltetve az idő múlását. A könyv ráadásul gyönyörű, keretes történet is egyben: napfogyatkozással indul és napfogyatkozással végződik. Az egyiket az 1700-as években nézi egy fiatal fiú, a másikat, 1999-ben tizenkét generációval később az utóda... Őszintén bevallom, sosem szerettem a történelmi regényeket, a kosztümös történeteket, valahogy sötétebbnek, ingerszegényebbnek tartottam az elmúlt időket, mint a jelen kor történeteit.
(Kate Saunders, (London) Times) "Vámos pontosan tudja, hogyan viccelhet tragikus történetekkel, és azt is, hogyan alakíthat humoros jeleneteket szomorúakká, miközben nem tesz mást, csak a figuráit ábrázolja... A Csillag család tagjai történetük folyamán több halált is elkönyvelhetnek a magyar szabadságért, mégis a magyarok küldik őket haláltáborba és munkaszázadba. Egyetlen túlélőjük groteszk gesztussal az apák könyvét pusztítja el. " (Thomas Meissner, Frankfurter Allgemeine) "Mondj gyorsan egy magyar regényírót. Arthur Koestler: 1 pont. A Nobel-díjas Kertész Imre: 2. Vámos miklós apák könyve. Esterházy Péter: 3. Koestler szenvedélye a politika, Kertész leghíresebb regénye egy tizenéves fiú auschwitzi kalandjairól szól, Esterházy szlengjátékos és modernista. Most itt van Vámos Miklós, 14 regény szerzője, írt filmet, színdarabot, novellákat, tudósította a Nation- és a Washington Post-ot is. Talán ugyanannyira idegesíti, mint engem, hogy még csak az Apák könyvé-t fordították angolra. Remek kezdet!... Irodalmi fegyvertára képes fönntartani érdeklődésünket egyik elátkozott nemzedéktől a másikig.
Ellentmondásos jellemek virtuóz portréit adja, világuk és történelmük érzékletes ábrázolásával egyetemben... Vámos Miklós: Apák könyve | Pepita.hu. Üzenet amerikai kiadójának: Kérünk még! " (Jane Smiley, New York Times Book Review) "Az ember úgy érzi, mintha Márquez elveszett kisöccse írta volna, akit titokban száműztek Kelet-Európába. Boldogok lehetünk, hogy ez a kiváló szerző és az Apák könyve végre megjelent az USA-ban is. " (Tama Janowitz)
Ellentmondásos jellemek virtuóz portréit adja, világuk és történelmük érzékletes ábrázolásával egyetemben Üzenet amerikai kiadójának: Kérünk még! Jane Smiley, New York Times Book Review Az ember úgy érzi, mintha Márquez elveszett kisöccse írta volna, akit titokban száműztek Kelet-Európába. Boldogok lehetünk, hogy ez a kiváló szerző és az Apák könyve végre megjelent az USA-ban is. Tama Janowitz Teljes leírás Cikkszám 380637 Gyártó Európa Könyvkiadó Garancia nincs Termék átlagos értékelése Mások ezt is vásárolták!
Az "Apák könyve" …családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak? ) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De – az én mércém szerint – azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású.