Egyrészt ugyanis fontos, hogy minőségi fehérjeforrást biztosítson a kutyának az eledel, ezt legfőképpen állati eredetű fehérjéből, tehát fontos a táp hústartalma. A Brit Premium tápok 40+ hústartalommal rendelkeznek, dehidratált és csontozott formában A Brit Premium esetében tehát az összetevőknek köszönhetően nem kell tartanod attól, hogy a kutyád enervált vagy kedvetlen lesz, legyengül az immunrendszere, esetleg elkezd hullani a szőre. Megfelelő mennyiségű húsból nyerhet majd elég energiát a kedvenced.
A diétázás is lényegi elemmé avanzsált a tápkészítés érájában, mivel egyre több gazdi kényszerült arra, hogy fogyókúrára fogja kedvencét. A csökkentett szénhidrát tartalommal büszkélkedő tápok azon túl, hogy ízletesek, elősegítik az alakformáló célok elérését. A kutyatáp az egészség záloga! Kitűnő minőségű Brit kutyatápok. Az egyéb kiegészítő anyagok és adalékok nagyban hozzájárulhatnak kedvence jó közérzetéhez: a különböző vitaminok, ásványok és nyomelemek biztosítása nem kell, hogy külső forrásból történjen, hiszen megannyi gyártó ezt minőségi tápjaiban alapvető hozzávalóként kínálja. Azaz a komplexitás csupán választás kérdése.
Az ideális kutyatáp valóban táplál! A kutyatáp vásárlás felelősségteljes feladat, hiszen kedvence egészsége a tét. A megfelelő minőség és mennyiség együttesen garantálhatja a kicsattanó fittséget, és vele együtt a csóválásra buzdító jókedvet. Persze, ha kutyáját interjúvolná meg arról, hogy mi az, ami szerinte a legfontosabb, már ami a tápszemek kiválogatását illeti, vélhetően az íz élvezne elsőbbséget, azaz hogy a tálba való kutyaszemmel pontosabban kutyaszájjal ízletes legyen. Brit premium kutyatáp bank. A kínálatunkban szereplő tápok sokszínűségükkel borítékolják, hogy még a leginkább finnyás négylábú is megnyalhassa a szája szélét. Ehhez persze kell a gazdi hozzáértése és eb-ismerete. Mi a minőséget adjuk hozzá a kutyapuszikat kiváltó folyamathoz. Az ételallergia olyan globális méreteket öltő probléma, ami nemcsak az embereket érinti, sőt. Egyre több kutya számára emészthetetlen a glutén, vagy éppen a csirkehús. Ez a tendencia változást hozott a kereslet területére, azaz mind jobban átalakultak az igények. A gyártók alkalmazkodtak kínálatukkal az új helyzethez, így megjelentek a hipoallergén tápok, amik hallal, báránnyal, rizzsel, krumplival, azaz allergén anyagoktól mentes összetevőkkel dolgoznak.
Két pillanat ragadt meg bennem nagyon a könyvből: Amikor Natascha hallgatta a rádiót, amiben váratlanul szóba került az eltűnése és az, hogy a mai napig nem került elő, ő pedig üvölteni tudott volna a "börtönében", hogy ott van, életben van. Szinte láttam magam előtt az ágyán lelkileg teljesen összetört kislányt ahogy zokog, kiállt magában, Itt vagyok, élek! Gyertek értem.... A másik pedig az a pillanat, amikor 3096 nap után végre újra megölelhette az édesanyja. Az, hogy mélységes döbbenettel olvastam a visszaemlékezéseit, biztos nem újdonság nektek. De ugyanakkor remegtem is belülről. Hány és hány ilyen beteg ember van szabadon a világon, mint a tettes? Hány és hány áldozat van jelenleg is így elzárva a külvilágtól és reménykedik abban, hogy megtalálják, kiszabadítják őt? Édesanya vagyok. Eljön majd az a perc, amikor Gyerkőc ki fogja kérni magának, hogy ide-oda kísérgessem őt. Hogy tudnám"elengedni a kezét", hogy tudom majd mosolyogva mondani, "Repülj kicsi madaram, próbálgasd a szárnyaidat!
Pontosabban mégis — megtudhattuk az ő érzéseit és gondolatait a családjáról, az elrablójáról, a fogságáról, a szabadulást követő felhajtásról, mindenről, kivétel persze Natascha és Prikopil között történő szexuális viszonyt, melyről nemrég egy interjúban számolt be. Tulajdonképpen bárki, aki kicsit mögé látott az ügynek, sejthette, hogy valójában szexuális bántalmazás is történt, de míg Natascha meg nem erősítette, addig csak találgatások folytak. Nem mindennapi dolog a Kampusch-ügy, ahogy nem mindennapi ember Natascha sem. Tulajdonképpen én az egész olvasás alatt rácsodálkoztam erre a lányra, hogy mennyire okos, erős, kitartó — valljuk be, nem minden gyerek konyv: 3096 nap volna képes ezeket a dolgokat átvészelni, melyet Natascha átélt. Fejet hajtok előtte, és az előtt is, ahogy az egész szituációt kezelte a szabadulás után — nem áldozatként viselkedett, nem úgy, ahogy elvárták volna tőle, hanem önmaga maradt, hű elveihez és világnézetéhez, amiért oly sokáig küzdött. És ezzel persze magára haragította a közvéleményt, mely úgy tekintett erre konyv: 3096 nap bűntényre, mint magára a pokolra, így elfedve ezzel más súlyos dolgokat, melyek nap mint nap történnek a földön.
Személyes ajánlatunk Önnek Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető A könyvtest deformált, borítója kissé repedezett, fedlapon apró sérülés. A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv - ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek. A letehetetlenül izgalmas kötet lapjain egy erős, öntudatos, kíméletlenül tárgyilagos és minden öncsalástól mentes fiatal nő portréja bontakozik ki. Furcsa és szívbemarkolóan felemelő nevelődési regény ez, amelyben Natascha megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények között is képes volt felnevelni önmagát és felkészülni a felnőtt életre.
Hisz ő élte át ezeket. A könyvében őszintén ír születésétől kezdve a szabadulásáig. Már az elrablásáig eltelt élete se épp sima út volt. Hogyan élte meg ezt a 8 évet, hogyan bánt vele az elrablója, hogyan szabadult ki és válaszol a fenti kérdésekre is. Stílusilag nagyon jól megírt könyv. Natascha kitér az ok-okozatokra, próbálja pszichológiailag elemezni Priklopil tetteit és a saját cselekedeteit is. Senki se számítson szaftos részletekre, de a verések részletes leírásaira igen. Görcsbe rándult a gyomrom ezek olvasásakor, még felnőtt fejjel is sok volt, még így olvasva is, hát még átélve. Ezeket tényleg nem lehet szavakkal kifejezni. Amikor Natascha kiszabadult, nem sokkal előtte olvastam John Flowles A lepkegyűjtő c. könyvét. Ahogy sorra jelentek meg a médiában a hírek, többször is eszembe jutott mennyi a hasonlóság a könyv és a lány története között. A könyv olvasásakor akkor csak döbbenetet éreztem. Ma már, olvasva a 3096 nap ot, félelmet is. Natascha kiszabadult. És ezzel remény öntötte el a sok-sok családot, akik eltűnt gyermekeiket keresik, hátha.... Ki tudja milyen lelki és testi sérüléssel, de hátha élnek és egyszer visszakaphatják őket.... Én viszont belegondolni se akarok.... Belegondolni se merek.... Édesanya vagyok.... Megjelenés: 3096 Tage (2010.