Drága szüleim, keresztszüleim emlékére! Juhász Gyula Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. Juhász Gyula Egy hangszer voltam... Egy hangszer voltam az Isten kezében, Ki játszott rajtam néhány dallamot, Ábrándjait a boldog szenvedésnek, Azután összetört és elhagyott. Szüleim emlékére! - YouTube. Most az enyészet kezében vagyok De fölöttem égnek a csillagok. Heltai Jenő Kérdőív Mikor elnémul megkínzott szived, Eléd teszik a nagy kérdőivet. Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt, A láthatatlan jegyző jegyzi majd. Mit fogsz felelni -- mert felelni kell! -- Az életedet hol hibáztad el? Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Sine spe vita tristis esset! Remény nélkül az élet szomorú volna! Szüleim Emlékére! Mindenkinek az életéből hiányzik valaki, egy ember akit nagyon-nagyon szeretett... Volt egy angyal, itt élt köztünk, óvott, féltett, felnevelt. Boldogságban éltünk együtt, békességben szelíden... Mikor sírtam Ő vigasztalt, és a bánat, tovaszállt, Isten mondd meg, mért pont engem, hagyott így el a mamám?! Gyerek voltam, fel se foghattam, mennyit jelentett nekem, Mikor elment, egy borús reggelen... Refr. Csak annyit mondtam volna: Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el! Szüleim emlékére idézet születésnapra. Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el! Mindig a jók mennek el hamar, Tudom, látsz engem, és hallod ezt a dalt.... Felnőtt fejjel, gondolok rád, ha egy csillag felragyog. Előttem vagy, látlak Téged, ahogy fentről mosolyogsz. De az élet meg nem állhat, szomorúan is menni kell... Bízom benne, majd még látlak, de addig így búcsúzom el. Gyerek voltam, fel se foghattam, mennyit jelentettél Nekem, Mikor elmentél, egy borús reggelen.... Tudom, látsz engem és hallod ezt a dalt... A hangod bennem örökre él, Most is hallom még, az esti meséd.
Bien László Valami szorít, Valami más, Nem a megszokott Régi zsibbadás. Valami feszít, Valami új, Valami él bent, A holnapon túl. Valami nyomaszt, Valami bánt, Oda bent a mélyben, Lüktetve fáj. Valami kegyetlen, Valami magány, Én már tudom mi ez! Maga a halál. Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be! pippencs 2009. szeptember 5. 21:47 szomorúívszorító.. fájdalmas.. teljes mértékben átjött. bien (szerző) 2009. Szüleim emlékére idézet a szeretetről. július 7. 04:14 örülök, hogy tetszik. mezeimarianna 2009. 04:14 Sajnálom! :(Szép vers! Törölt tag 2009. július 6. 13:24 Törölt hozzászólás. amalina 2009. 13:21 Szép, tetszik.
Beküldte: noddy77, 2008-11-26 00:00:00 | Egyéb Elmentek Ők mindketten, akkor én "felnőtt" lettem. Fájdalmas e felnőtté válás, nincs visszaút, nincs megállás. Nem mondja többé senki: gyermekem, s nem szól szelíden: gyere, segíts nekem. Behunyom szemem, itt vannak velem, hangjukat még most is hallom szüntelen. Kedves és csendes, néha türelmetlen, de megértem én, hisz én is anya lettem. Féltettek, óvtak, rám mindig vigyáztak. Igaz csak ritkán, a sors így hozta, együtt lehettünk nyaranta. Ilyenkor újra gyermekük lehettem, kint dolgoztunk együtt a kiskertben. Anyám szavát még ekkor is ittam, mert Tőle csak jót tanultam. Bien László: szüleim emlékére. Apám csendes, becsületes ember, Ki nem oly rég hagyott itt engem. Drága szíve nem bírta a magányt, Elment azután, Ki csak Őreá várt! Együtt vannak Ők most, és onnan figyelnek, Őket látom most is, bármerre nézek. Velem lesznek mindig, a szívemben élnek, s úgy élek, ahogy Ők éltek.
És ilyen "egyszer író" valahol a föld másik oldalán Kassák Lajos is. De ezzel a kettővel egyértékű jó író, s nekem néha mindkettőnél kedvesebb - erősen ülnek, kedves szakmabeliek? - Tömörkény István, akit jó óráiban hajlandó vagyok a legkitűnűbb magyar írók közé sorozni, s legjobb perceiben megírt egy-egy novelláját odafektetem emlékeim között a Karamazov testvérek, a Háború és béke, a Vörös liliom, a Marie Donadieu, Az anyaföld áldása, az Őszi csillagok alatt, a "Harry Russel-Dorsan harctéri levelei", a Vörös és fekete, a Csehov-novellák (a Fehér kutyás nő), a Fáklya, a Sár-arany, a Walt Whitman-versek mellé. Most, hogy leírtam a nevét, eszembe jut egy elkallódott novelláskönyve: "Ne engedjük a madarat" című, amit Tömörkény halála után hozott ki a kiadója, aki felől egy életen át kallódott szegény. Aki nem ismeri, siessen, olvassa el: volt egy magyar Hamsununk és miniatűr Tolsztojunk egy személyben benne. Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : hungarianliterature. Ezek a szerény lélegzetű írások, ez a megható tisztaságú, igazságos író, a legnagyobb kifejezők egyike volt.
(1924. március 30. )