A közéleti- és médiaszereplők közül egyedül Puzsér Róbertnek figyelem a pályáját, a többiekről maximum a Wikipédián olvasok, nem nagyon szokott érdekelni, hogy pl. Márki-Zay Péternek miért van eltörve a keze mostanában szinte folymatosan, sem pedig az, hogy pl. Puzsér Róbert: SzNObjektív … és a Gutenberg-galaxis 2.0 – Antipszichiátria Magyarország. Bige László milyen háziőrizetben van vagy nincs, hanem ha politikáról van szó, egyszerűen Puzsér összefoglalóit, harmadikutas látásmódján szoktam választani, aki ír, vloggerkedik, tévészerepel, egyszóval a vállán visz egy csomó közéleti dolgot, mint például Németh László annak idején, aki egymaga írta a Tanu című folyóiratát, közben könyveket adott ki stb. Márki-Zay: Eltört bal kéz, kék szalag A rejtélyes nyíregyházi Bige-címer Puzsér Róbert és sok más ember szerint sohasem volt valódi rendszerváltás, köztük én szerintem sem, aki Papp Róbert vagyok, és nem sok közöm van Puzsér Róberthez azon kívül, hogy néha nézem a YouTube-os videóit, és néha olvasom a könyveit. A legutóbbiban, a SzNObjektívben például 10-es listákat közöl, például az elhazudott rendszerváltásra vonatkozóan, és leírja azt is többek között, amikor Antall József azt mondja Csurka Istvánnak, hogy "Tetszettek volna forradalmat csinálni!
© Technológia: Kevés visszataszítóbb figurát tudok elképzelni M. Richárdnál. A Dózsa György úti mészáros, Berki Krisztián jóbarátja az észak-balkáni bűnözők és verőemberek mintapéldánya, akinek ártatlanok vére szárad a lelkén, már ha van neki olyan. Nem tagadom, hogy éreztem bizonyos fokú elégtételt, talán némi kárörömöt is, amikor arról értesültem, hogy miként nyomorították meg a fogházban töltött hónapok ezt a nagy arcú, szteroiddal hatalmasra pumpált maffiózót: a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézményben sztrókot kapott, melynek nyomán a bal oldala teljesen lebénult. Aztán elszégyelltem magam. Bármilyen karmikus, és bármennyire kielégíti az igazságérzetemet, nem akarok hinni abban, hogy ezekért a tettekért így kell bűnhődni, a vérszomj mértéke pedig igazán megrémít – nemcsak a közvéleményé, hanem a magamé is. Félreértés ne essék: az internetes kommentmezőkben büszkén felvállalt szadizmus nem M. Richárd személyéhez tartozik – ő mindössze jó alkalmat kínált, hogy az emberi pszichékben fortyogó genny felfakadjon.
Talán majd később, talán 1 év múlva, talán 2 év múlva, talán ha meglesz a diplomám, talán 5 év múlva, talán sohanapkor…
Rendelkezhetünk úgy is, hogy elhalálozás után a fiók törlésre kerüljön, és ne készüljön belőle emlékoldal. A hagyatéki kapcsolattartó lehetőségei Rögzített bejegyzést írhat az adatlapra (pl. utolsó üzenetet oszthat meg a felhasználó nevében, vagy tájékoztatást adhat a gyászszertartásról). Válaszolhat az új ismerősnek jelölésekre (pl. régi ismerősökére vagy olyan családtagokéra, akik még nem voltak a Facebookon). Frissítheti a profilképet és a borítóképet. Amit nem tud megtenni a hagyatéki kapcsolattartó Nem léphet be a fiókba. Nem tud korábbi bejegyzéseket, fényképeket vagy más, az idővonaladon megosztott dolgokat eltávolítani vagy megváltoztatni. KEMMA - Halálunk után is fogja kezünket a Facebook. Nem tudja elolvasni az üzeneteket. Nem tud törölni egyetlen ismerőst sem. Amikor egy Facebook profil tulajdonosa meghal, először emlékoldallá kell nyilvánítani fiókját ahhoz, hogy a hagyatéki kapcsolattartó hozzáférjen ahhoz. Az itt található űrlapon meg kell adni, ki hunyt el és mikor történt ez. Az oldal szerint a halálesetet igazoló dokumentum megadása nem kötelező, azonban szükség lehet ahhoz, hogy ténylegesen megtörténjen a kérés jóváhagyása.
Tízezres nagyságrendű fotó ömlesztve, felhőkben, telefonokon, óriási videók, amik egy része több felületen fent van, és nem is feltétlenül az én privát tartalmam, több saját és néhány "adminolt" közösségimédia-profil, winchesterek, laptopok, telefonok, tele adatokkal, képekkel, szövegekkel – mindezeknek egy része ujjlenyomattal védve. Elképzelem, ahogy kicsit akciófilm-stílusban a gyerekeim majd a levágott ujjammal próbálnak hozzáférni az információkhoz – a jelszavakat ugyanis nem tudja senki. Sokszor még én sem, hiszen egy ujjlenyomat ezt már áthidalja. Morbid, mi? Az viszont már inkább sziszifuszi, hogy ebből a szinte végtelen mennyiségű információból kihámozzák a számukra fontosat, a lényeget, amit aztán megőriznek. Hiszen lássuk be, nem reális, hogy minden szart, amiket lementettünk, összegyűjtöttünk életünk során a képernyőfotóktól a napi ügyek jegyzethalmáig, az örököseink szépen tárolgassák az idők végezetéig. Hiszen a tárhely érték, ez ma már egyértelmű, ráadásul egyre nagyobb méretű adatokat tárolunk átlagos felhasználóként is.
Sőt, feljegyzéseket hagyhatsz arra vonatkozóan, hogy hol találhatják meg a kriptovalutáidhoz tartozó biztonsági kódokat, kulcsokat. És most nézzük a másik területet amit említettem. A mesterséges intelligencia segítségével például rögzítheted önmagadat az utókor számára. A nevű cég úgy nevezett voicebot segítségével lehetővé teszi, hogy elhunyt szeretteinkkel kommunikáljunk az Amazon Echo vagy az Alexa telefonos applikáción keresztül. Azért itt többen felhúzzuk a szemöldökünket. A szolgáltatás úgy működik, hogy interjúkat készítenek emberekkel, majd a hangot interaktív élménnyé varázsolják. Te kérdéseket tehetsz fel a voicebot-nak, mondjuk elhunyt szeretted gyermekkorával vagy éppen iskolás éveivel kapcsolatban, és a robot szoftver a felvétel releváns fejezeteit lejátsza. Csak úgy, mintha egy élő beszélgetés folyna. Természetesen minden interjú kulcsa a megfelelő kérdések feltevése a legjobb történetek megörökítéséhez. Bár a halhatatlanság titka még mindig megfejtésre vár, a digitális halhatatlanság már garantált.