Az alkotásban nincs egyetlen egy elnagyolt szál sem és alaposan meg nem tervezett snitt. Egyébként sem a mennyiségéről, hanem sokkal inkább a minőségéről híres a rendező, amit itt A remény rabjaiban is megtapasztalhatunk. A filmben sokkal inkább az elhangzottakon van a hangsúly és nem a képi világon. Ha lenémítanánk az produkciót, sokszor értelmezhetetlen lenne a cselekmény és a történés. A párbeszédek, narrációk kulcsfontosságúak a filmben és mivel nincsen egyetlen egy felesleges vagy erőltetett mondat, ezért egy nagyon igényes és magas színvonalú játékidőt kapunk. A rendezés mellett a színészi játék is klasszis szintű, a főszereplőktől a mellékszereplőkön át senki sem lóg ki. Morgan Freeman nagyon meghatóan és csupa érzelemmel narrálja a történteket, az ő szemszögén keresztül látjuk az eseményeket. A ma már 78 éves színésznek számos híres filmje van, de talán itt nyújtja élete alakítását, ezért nem lep meg, hogy az előadónak is ez a kedvence a saját alkotásai közül. Ő hozzá társul Tim Robbins magával ragadó játéka, akivel nagyon könnyen tud azonosulni a mozinéző.
Szigorúan szubjektív persze, ki, mit tekint a világ legjobb filmjének, egyáltalán lehetséges és érdemes-e ilyen végletesen kijelenteni egy-egy alkotásról, hogy soha nem készült még nála jobb a filmművészet több, mint 100 éves történetében, objektív szempontok alapján pedig ezt legalább olyan nehéz megítélni, mint saját tetszési indexünk szerint. Ami biztos, hogy a világ egyik legnagyobb, vezető filmadatbázisa szigorúan rajongói szavazatok alapján immáron 2009 óta Frank Darabont Stephen King-adaptációját, A remény rabjait tartja annak. Mennyire furcsa, hogy egy író, akit a legtöbb kritikus a horrorponyva királyának könyvelt el, ír egy a horrortól elrugaszkodott kisregényt, melynek megfilmesítési jogait 1 dollárért adja tovább egy mindössze egyetlen korábbi tévés rendezéssel bíró, Hollywoodban alig ismert névnek, aki épp abban az időszakban áll neki adaptálni a regényt, mikor átmenetileg néhány évre cikivé válik Kinget olvasni, ráadásul a 80-as évek akciófilm és horrordömpingjéből kikecmeregve a filmpiaci nézői vágyak is erőteljesen kezdenek átalakulni.
Irodalom Külső linkek A remény az IMDb-n A remény az AllMovie-ban
ÉBREDJEN A REMÉNY (HILLSONG: LET HOPE RISE) Dokumentumfilm az ausztráliai Hillsong United együttesrl, mely elindulása Sydney külvárosából teljesen valószíntlennek tnt. "Az els dalt a gyülekezetünkben egy idsebb fickó szólaltatta meg a harmónikáján, egy zenész aki egy olyan billentyzeten játszott, ami el volt hangolódva, st, néhány billenty hiányzott is a hangszerrl. Volt egy dobosunk, aki.. hogy szinte legyek, nem gondolnám, hogy valóban tudott dobolni. És az els emberek között, akik a gyülekezetbe jöttek újjászületni, köztük volt egy basszus gitáros. És az felesége egy éjszakai bár énekesnje volt. Szóval, így kezddött minden. Rendkívül alázatos kezdet volt. Senki sem mondta volna, hogy 'Oh, hatalmas utat fogtok majd bejárni ezzel. ' " (részlet a filmbl) "Ahol fények és kamerák vesznek körül, és mindezért joggal mondhatod, hogy ez csupán egy eladás.. Mindig azt mondogatjuk, hogy ez nem egy eladás. Nem egy koncert, mert mi nem vagyunk rock sztárok, nem vagyunk rock zenekar.
Feloldhatatlan dilemmák egész sora vonul fel, Anja kínlódik a gyógyszerek mellékhatásaival, elfehéredő ujjakkal kapaszkodik az életbe, miközben a fájdalom, a kimerültség, a rettegés belőle is kihozza a legrosszabbik énjét, tépik, szaggatják egymást Tomasszal, miközben kénytelenek teljes erőből összekapaszkodni. Mivel a forgatókönyv ennyire szaggatott és esetleges, viszont a történet ilyen mélyen személyes, a rendező erősen a színészeire, a két főszereplő kémiájára és Anja alakjának minél életszerűbb megrajzolására helyezi a hangsúlyt, azaz Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård hátán nyugszik a film súlyának igen jelentős része. Szerencsére gond nélkül megbírják, utóbbi rutinból hozza a tépelődő, idősödő művészember – karakterszerep –, előbbi pedig olyan kiszámíthatatlan, törékeny, lobbanó és kőkemény a halállal szembe nézni kénytelen Anja szerepében, hogy azért egy amerikai filmben már kinézne neki egy komolyabb jelölés. A mellékszereplők szintén üdítően életszerűek, érezhetően egy létező baráti kör létező alakjairól mintázott alakok ők, senki sem lapos, senki sem alibi-karakter.
Mindez mindenképp elismerést érdemel, de a megvalósítás kapcsán vannak jogosan felvetett aggályok: például a kisbaba megtalálása nélkül valószínűleg ugyanolyan működőképes lett volna a történet. A szegénységet bemutató szociodrámák a dokumentarista megközelítésből a szegénység-szabadság tengely irányába fejlődtek az utóbbi években. A filmművészek már nem pusztán bemutatni akarták a szegénységet az eredeti formájában, hanem kijelentették, hogy a mélyszegénység nem egyenlő a boldogtalansággal. Emlékezzünk csak a Gettómilliomosra, amely szinte kizárólag erre a gondolatiságra épült. Évekkel később Stephen Daldry Szeméttelepje nem érzékelte a filmművészetben zajló változást, így a nemes szándék ellenére a filmet szinte teljes érdektelenség övezte. A csúcsteljesítmény egyértelműen a Floridai álom volt, amely már tudatosan szakított a szánalomra építő narratívával. És így jutunk el a 2018-as cannes-i fesztiválig, ahol a megújult zsűri a Kafarnaum mellett két olyan mozit is meghívott a versenyprogramba, ami a mélyszegénység témáját tárgyalta: a leprásokról szóló, életigenlő road movie-t, a Yomeddine -t, valamint a japán Bolti tolvajokat.
Igazi, örökbecsű motivációbomba a nehézségek legyőzéséről, kifogástalanul stílusosan elmesélve. 1 dollárból Tom Cruise lesz a főszereplő Valóban, Frank Darabont egy King által a saját kisregényei és novellái megfilmesítéséért indított "kampány" keretében mindössze 1 dollárért adta el a jogokat az akkor még első filmjét készítő rendezőnek, amikor aztán a kifejezetten King-művek adaptálásáért Rob Reiner által létrehozott Castle Rock Entertainment szereplőket keresett a filmhez, elsőként Tom Cruise, mint Andy, és Harrison Ford, mint Red lettek volna az opciók. Darabont ekkor már közel 10 éve dolgozott az adaptáción, így végül keresztülvitte akaratát Robbins és Freeman szerződtetését illetően, ami kifogástalan ötletnek bizonyult. Bár egyikük sem volt nyeretlen kétéves a szakmában, a film végül kemény lökést adott a pályájuknak. King maga sem hitt az adaptáció sikerében, amit kerek-perec el is mondott Darabontnak, "halott ügyként" utalva az alig 96 oldalas kisregény filmes változatára, azonban az író ekkor még nem olvasta Darabont forgatókönyvét, melyre később Tim Robbins úgy emlékezett vissza, hogy a legjobb, ami valaha a kezébe került, és amivel valaha dolgoznia kellett.
(11 perc) Csak azért zavarja őket a látvány, mert szívesen lennének a helyükben. Ez a botrányok lényege. (11 perc) "A pincében lévő lomok szépen elrendezve álltak, volt értelmük, a múlt részesei voltak, de ugyanakkor teljessé tették a jelen történetét is. " (A pince titkai) "Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken, és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban, hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme. " "A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Gyász, a veszteség feldolgozása - Férj elvesztése. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (... ) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik. " "Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolkodás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni".
"Az apám bölcsebb, mint ahogy valaha sejtettem. Valójában nem hiszem, hogy bölcsebbé vált volna – csak én változtam meg. " Richard Paul Evans "Gyermeket nemzeni bármelyik férfi tud – de csak a különlegesekből lesznek édesapák. " Anne Geddes "Egy gyermek semmire sem vágyik jobban, mint az apja védelmező erejére. " Sigmund Freud "Apám nem mondta meg hogyan éljek. Csak élt, és hagyta, hogy figyeljem, miként csinálja. " Clarence Budington Kelland "Apa. Úgy játszik, mint egy gyerek, úgy ad tanácsot, mint egy barát, úgy védelmez mint egy testőr. " "Apám volt az, aki megtanított az önbecsülésre. Azt mondogatta, hogy a szépségem különleges, és hogy én vagyok élete legnagyobb kincse. Dawn French "Én vagyok az apád. For elvesztese idézet . " Star Wars, Birodalom visszavág "Most, hogy apa lettem, már értem, hogy miért volt apámnak olyan gyakran rossz kedve. " Adam Sandler "Apám két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak: a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell. "
Ami nem tetszett: A Halottaskönyv tényleg unalmas, folyamatosan ismétlődő elemeket darál újra és újra, ami egy nem irodalmi igényességgel készült személyes naplónál simán belefér. Édesanya elvesztéséről szép idézet? (1024912. kérdés). Sokáig vártam, hátha történik valami, esetleg megváltozik a napló célja, mármint hogy nem egy darab papír zsebkendő lesz, amely felett az írónő jól kibőgheti magát estéről estére, hanem esetleg elhatározza magát, mint Scarlett O'Hara, hogy holnap új nap virrad. Vagy a gyász önpusztító minősége helyett annak építő jellege kerül előtérbe, és onnan már csak arról ír, milyen elszántan, lelkesen dolgozik férje hátrahagyott kéziratain. De nem, a cél nem változik. A szöveg marad egy véget nem érő személyes jegyzet, aminek egy személyes hagyatékban helye van, de egy írói hagyaték részeként piacra dobni… Egy oldalban kivonatolható az a néhány gondolat, amiért érdemes nekiállni, de igazából nem is az bosszant, hogy ehhez képest 639 oldalon át (saját kíváncsiságomból és makacsságomból fakadóan – mea culpa) olyan valamiről olvastam, aminek csak nehezen tudok bármiféle értelmet tulajdonítani, hanem az, hogy ez a kötet csupán egy újabb bevételhajhász világban kerülhetett piacra.