A Sztárban Sztár első adásában Tóth Andi kemény feladatot kapott: Bangó Margit bőrébe kellett belebújnia egy produkció erejére, a lehetetlennek tűnő feladatot pedig jól abszolválta, egészen hihető átalakuláson ment keresztül. Kökény Attila azonban másra is kíváncsi volt. Nekem volt szerencsém a királynővel dolgozni, kísértem is őt nagyon régen, 17 évesen, de nagyon-nagyon jó volt. Hadd kérdezzem meg: van benned valami kis…? "Van ott egy kis vonó" – felelte Tóth Andi. Hát akkor észrevettük ezt, hogy van ott valami, mert hoztad úgy a dolgokat, ahogy kellett – zárta eszmefuttatását Kökény. Majd megállapították, hogy nem is Bangó Margitra, sokkal inkább a Gagyi mamira hasonlít Martin Lawrence vígjátékából. A műsor után meg ez történt: Kiemelt kép: TV2
Nótár Mary, a Kredenc együttes és az apátfalvi roma folklór fellépői is mulattatták a ma délután az apátfalvi faluház előtti téren kezdődött XXV. Szent Anna-napok résztvevőit. Szombaton Tóth Andi, Szabó Ádám és a 3+2 zenekar is színpadra áll. Ma délután a község díszpolgárai sírja koszorúzása után Szekeres Ferenc polgármester nyitotta meg a XXV. Szent Anna-napok, s egyben a XX. Maros-menti Nemzetiségi Kulturális Találkozó programsorozatát, melyen Benkóczy Zoltán, a község díszpolgára is részt vett. Apátfalva polgármestere köszöntőjében kiemelte: – Jó úton halad az önkormányzat azon célkitűzése, hogy az Apátfalván élő nemzetiségekkel együtt, a tradíciókat és a kultúrát tiszteletben tartva egy színesebb, gazdagabb Apátfalvát építhetünk, melyben számíthatunk egymásra és tisztelhetjük egyműs értékeit. De hallgassa meg magát Szekeres Ferencet! Füvesiné Varga Anikó, a helyi román önkormányzat illetve Raffai János, az Apátfalvi Roma Nemzetiség Önkormányzat elnöke, hangsúlyozták testületeik fontosnak tartják a hagyományaik, értékeik fenntartását, együttműködne a másik nemzetiségi és a községi önkormányzattal.
( Kiemelt kép: Tóth Andi Instagramja)
(... ) Szeretnék egy kertes házat, ahol lehet egy kutyám végre. Nagyon szeretnék egy rottweilert. Elsősorban a magam boldogsága ez az álomkép, de ha valaki társul mellém, aki épít, akivel boldogítjuk egymást, az még jobb. Nem rémiszt az sem, hogy fiatalon menjek férjhez, és családom legyen. Forrás: Blikk
Haverokat keresek fel, azok mind azt mondják: különös őrülete adja karizmáját az ő Jostijuknak. Mosolyognak: ne keressek rendszert a létezésében. Madaras József Myrtill lányával Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével Madarassal haveri viszonyba sosem került, vagy vele éppenséggel annál mélyebb kapcsolatot ápoló szakmabeliek meg sorra mondogatják: őrületében is lepipál színészként nála többre tartott "különös" művészeket. Magyarázzák: azokat különösségük tette érdekessé, Madarasnak egyebektől független tehetség ad szakmai súlyt. Madaras József emlékoldal | Főoldal. Van, aki esküszik: Józsi zseni, csupán a célállomást nézte el – útban a létezés felé. Próbálom magam is súlyozni a dolgokat. Arra jutok: érnem kell még a kötethez. Madaras József utolsó éveiben Mónika lányával és első feleségével Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével Csak hát: Gergő kezdi mondogatni, hogy romlik a papa egészsége, kedve, fogy a pénz is. Keresném az apját, de mindig akad más dolog. Josti 2006 augusztusában betölti a hatvankilencedik évét.
1947 telén egy román katonatiszt az utcán levette a fejemről a sapkát, és bedobta egy kertbe. 1948 -ban áttelepültünk családostól, semmi nélkül Magyarországra. Nyár vége, kora ősz volt - röpcédula eső hullott az égből: "Kisgazdapárt", "Parasztpárt", "Egyes lista, kommunista". Egy szoba konyhában éltünk, tizennégyen. Tizenegy éves koromtól tizennégy éves koromig Valiszka nevű fűszeresnél dolgoztam, tanítás előtt és tanítás után. 1951 -ben kovács ipari tanulónak mentem. 1953 -ban gyalus-marós-vésős szakmunkás bizonyítványt kaptam, és kineveztek segédoktatónak. A fizetésem 1. 200. -Ft volt. 1954 -ben hangszál gyulladás miatt virágkertészként dolgoztam Galántai István mellett. 1955 -ben felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára színész hallgatónak. Az ösztöndíjam 470. - Ft volt. 1956 nyarán katona voltam és teljes értelemmel meggyűlöltem a fegyvert, az erőszakot. 1956. október 20. -a táján a főiskola DISZ titkára megkért, hogy mondjam el 23. -án a Nemzeti Dalt. 22. -én teljesen berekedtem, elveszítettem a hangomat, így a Nemzeti Dalt más mondta el.
Pedig hívott az Öreg a halála előtt. Kiszaladtam az időből. " – Három éve már ennek, Józsi. – Akkor is – megremeg kezében a penge. – Pihenj le, papa – kéri Gergő. De Józsi csak áll némán, a dombokat bámulja. Otthagyjuk. – Josti kórházban – mondja apám pár héttel később. – Mást nem tudok. Egy évig kómában Meghalt, írják hamarosan a bulvárlapok: "Öngyilkos lett Madaras. " – A kurva anyjukat! – üvölti Gergő a telefonba, amikor van már bátorságom, hogy felhívjam. Elmondja, Józsi régi, szakmabeli cimborája találta ki a sztorit: pénzért adta el a lapoknak. – Az a szemét a tavat is lehalászta, meg elvitte papa puskáját! – Azt mondd, apáddal mi történt? A szokásos, derül ki. Fájt neki az élet. – Szedálva volt – meséli Gergő –, megbotlott, odaverte a tarkóját a tölgyfalépcső éléhez, aztán lezuhant a földszintre. Józsi majd egy évig kómában van, több agyműtéten átesik. Lemondanak róla, akkor magához tér. 1993-ban kerül a János kórház zárt pszichiátriai osztályára. – Rendbe jön. De, tudod, a testvérét sem ismerte meg először – készít fel Gergő a találkozásra.