Az első, lassú ütemet a vízlépcső megépítésével kezdték meg. A második ütemben a kilenc öblítőcsatornán át a szabályozott vízszint elérése volt a cél az 1980-as években. A harmadik ütem, ami további másfél méterrel emelte volna meg a jelenlegi vízszintet, már nem valósult meg, ezért sok szárazulat megmaradt. Utólag mondhatjuk, hogy óriási szerencse a mai vízszint, hisz ez a csodás környezet az ezer szigettel, a kis lagúnákkal együtt vált a természetkedvelők paradicsomává. A Tisza-tó medencéi A tórendszert kisebb-nagyobb összefüggő felületek: medencék, holtágak, morotvák, csatornák, s szigetek alkotják. A tározóban található szigetek összterülete megközelítőleg 43 km², közepes vízmélysége 1, 3 méter, maximális mélysége 17-19 méter. A folyó hossza a tározóban 33, 5 km. Négy medencéből áll a terület Kiskörétől haladva: az Abádszalóki-medence az első, s egyben a legnagyobb átlagos vízmélységű terület. Tisza tavi tanösvény. Az erőmű szomszédságában, nyáron van olyan hely, ahol 17-19 méter is lehet a vízmélység. Szomszédban, Észak felé haladva a Sarudi-, a Poroszlói-, majd a felső csücskében a Tiszavalki-medence található, melyek átlagos vízmélysége ebben a sorrendben csökken, s összesen közel 250 millió m3 víztömeget tárol.
Megközelítés: Poroszlóról Tiszafüred felé tartva a nagy híd előtt a Fűzfa Panziónál kell lekenyarodni, de nem be jobbra a panzióhoz, hanem balra a Fűzfa kikötőbe lehet parkolni. A poroszlói parttól 500 m- re van. Ide a kikőtőből induló motorcsónakokkal visznek be, ha elég látogató összegyűlik, de fél óránál tovább nem kell várni. Belépődíj: Teljes árú: 1. 500 Ft/ fő, kedvezményes: 800 Ft/ fő, kedvezmények: családdal érkező gyermekeknek 6 éves korig, kísérőiknek 20 főként 1 fő ingyenes. Babakocsival, és kerekesszékkel is látogatható! Az 5 perces csónakút a nádasba vezet, ahol a kikötőben már vár a szakvezető. A víz fölé épített 1500 m hosszú pallosor vezet. ndulunk vele az eslő Madárvártára, ami egy megfigyelő kis házikó. Itt profi távcsővel szemlélhetjük meg a szemközti kormoránt, és a barna héját. Mesél az itteni élővlágról, madarakról. Látszik, hogy szereti, és rég csinálja. A tó vize árvízkor 1 m- t is megemelkedik. Elindulunk a 2. madárvártába. Onnan már a csoport maga folytatja útját.
Olyan, mintha megállna az idő…társunk csak a csend és a madarak. Érdemes felmenni a csónak kikötő melletti kilátóba is, ahonnan beláthatjuk az egész területet, valamint csodás őszi képeket is készíthetünk. Pákász Tanösvény A Pákász Tanösvény egy újonnan kialakított igazi lápos labirintus. Itt érdemes a cipőnket gumicsizmára váltani – ezek amúgy már ki vannak készítve az út mellett. Köteles ladikba szállva át kell húzni magunkat a túlpartra, ahonnan egy viszonylag szárazabb, a vége felé sárosabb ösvény visz. Túravezetőt nem szükséges fogadni, a sétautat és az ösvényeket önállóan is fel lehet fedezni. Megközelítés A sétaút a tiszaörvényi Szabics Kikötőből a belépőjegy megváltása után egy rövid csónakázással érhető el.
Számomra az imádság: belépni Isten csöndjébe. A lélek szomjazik Isten után, vágyunk az ő házába. Pilinszky szerint "minden imádkozó ember az evangéliumi atyai ház ajtaján kopogtat". Itt, a földön a csöndben találjuk meg Istent, az az ő háza, Isten végtelen, nagy birodalma. "Csendesülj el az Úrban és várd őt" – biztat a zsoltáros. "A szív a földről áthelyezi szállását az imádság magaslatára, a földön hagyva »megoldhatatlan problémáit«, hogy egyedül a magaslat csendjére hallgasson – szólalnak meg ismét Pilinszky János mondatai. – A hallgató szív hallgatja a mindenség csendjét és azon is túl Isten »hallgatását«. De e néma párbeszéd, aminek nyelve szükségszerűen két hallgatás és meghallgatás párbeszéde: már nem párbeszéd többé, hanem imádság, imádkozás a neve. " A két hallgatás találkozása misztérium. Szavakkal aligha kifejezhető. Csönd találkozik a csönddel. Pilinszky János: Advent – A Mi kisvárosunk. És ebből a csöndből és hallgatásból meghallgatás lesz és szeretet. Itt, ebben a tartományban a szavaknak nincs többé értelmük. A csönd segít belépni Isten jelenlétébe.
"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. " – Pilinszky János gondolataival indítjuk az advent kezdetét, advent első vasárnapján. A keresztény hagyományok szerint ekkor kezdődik meg az új egyházi év és a felkészülés a karácsonyra. A Szent András ünnepéhez (november 30. ) legközelebbi eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésnapjáig, december 25-ig tartó időszak a keresztény kultúrkörben az előkészület ideje. Advent első vasárnapja a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. Pilinszky János: A várakozás szentsége (részlet) "Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Csöndes adventi imaiskola Pilinszky Jánossal | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát.
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk a zt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés"; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Pilinszky János: Advent – Útjelző. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától.
a várakozás időszaka Az idei esztendőben november 28-án, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak. Advent szó a latin "adventus Domini" kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát. A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni. Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal.
Az Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy fontos megtanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan eljött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és felfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengédebb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés"; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Az a gyermek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, az szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Az egyházi év - híven isteni tartalmához - nem egyszerű utánzata tehát a természet gyönyörű körforgásának, hanem mintegy a szeretet mélységeiben tárja föl előttünk a múlt időt, ahogy a szertartások szépséges, isteni koreográfiája is egyszerre mintázza a csillagok néma körforgását, s ugyanakkor előképe már a tiszta szeretetbe öltözött új teremtésnek, kifejezője az isteni megtestesülés véghetetlen intimitásának. Isten és a teremtés, Isten és ember viszonyának, jelentésének, realitásának erre az új, vadonatúj megélésére szóló meghívás számunkra az adventi időszak. Olyan hajnal, melynek napja emberi és teremtményi sorsunk legbensőbb magjában kel fel, de épp bensőségességével képes értelmet adni az időnek. Mi keresztények ma még benne élünk a megtestesülés évadában. Ez arra kötelez bennünket, hogy földi életünket, s magát a világot is egyre mélyebb és gyengédebb szeretettel, mint az Istenbe való beöltözés eszközét éljük át, a teremtő és a megtestesült Isten művét követve. Mert egyedül így ölthetjük magunkra azt a Krisztust - kinek végső eljöveteléről az Evangélium beszél - s aki végül is nem más, mint tiszta szeretet.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. Áldott, békés Adventi készülődést kívánok!