Összefoglaló 1. kötet: A világhírű zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás önéletregényének második kötetében a hatvanas évektől a kilencvenes évekig követhetjük történetét. A friss házasok meghitt kapcsolatának kibontakozásán keresztül, utazásaik, önmagukban és a misztikumban való elmélyülésüknek lehetünk tanúi. Majd annak, ahogyan a rák, felesége betegsége próbára teszi a mindenségbe vetett hitük erejét. Vásáry Tamás úgy szól az élet nagy kérdéseiről, hogy azokban bárki magára ismerhet, útmutatást találhat a nehéz helyzetekben. A csodagyerek ebben a kötetben felnő, férfivá érik, de megtartja játékosságát, komor helyzetekben is hozza sajátos humorát. 2. kötet: Ha továbbra is csak zongoráznia kell, azt most már nem fogja kibírni. Hazudna, ha azt állítaná, hogy a zongorázás nem adott neki örömeket. Hány könnyes katarzisát élte át a billentyűkön nagy szellemek és saját érzelmeinek ötvözetében, és hány örömteli órát töltött más zenészek társaságában, ahol a kamarázás műfajában kiélhette a zenei szeretkezés gyönyörét.
1965 körül Jánosfalvi Albert közel negyven évesen ellátogatott az Argentínában élő édesanyjához, ugyanabban az időpontban Vásáry Tamás élete addigi legnagyobb Föld körüli turnéjára indult; kilenc hónap alatt százhuszonöt koncertet adott a világ minden táján. Albert meglátogatta művei egyik leghűségesebb kiadóját, Kutasi Kovács Lajost is. Sao Paolóban megismerte Lajos lányát, az akkor tizenkilenc éves Ildikót, akivel első látásra egymásba szerettek és elhatározták, hogy összeházasodnak. Az esküvőn a legjobb barát, Vásáry Tamás volt a tanú. - Akkor már gondoltam, hogy baj lesz, mert amikor megláttam Ildikót, rögtön beleszerettem, habár én akkor ezt még nem realizáltam – eleveníti fel az egykori eseményeket a zongoraművész. A nászút után azonban Albert egy autószerencsétlenségben meghalt. - Abban a szakaszában az életemnek egy helyben tartózkodtam egy darabig. Állandóan utaztam, ha meg is tetszett egy hölgy itt vagy ott, másnap már más országban voltam. Azonban a kilenc hónapos turné után nem terveztem utazást.
Szűrő Üzenet 2. kötet: A világhírű zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás önéletregényének második kötetében a hatvanas évektől a kilencvenes évekig követhetjük történetét. A friss házasok meghitt kapcsolatának kibontakozásán keresztül, utazásaik, önmagukban és a misztikumban való elmélyülésüknek lehetünk tanúi. Majd annak, ahogyan a rák, felesége betegsége próbára teszi a mindenségbe vetett hitük erejét. Vásáry Tamás úgy szól az élet nagy kérdéseiről, hogy azokban bárki magára ismerhet, útmutatást találhat a nehéz helyzetekben. A csodagyerek ebben a kötetben felnő, férfivá érik, de megtartja játékosságát, komor helyzetekben is hozza sajátos humorát. 2. kötet: "Ha továbbra is csak zongoráznia kell, azt most már nem fogja kibírni. Hazudna, ha azt állítaná, hogy a zongorázás nem adott neki örömeket. Hány könnyes katarzisát élte át a billentyűkön nagy szellemek és saját érzelmeinek ötvözetében, és hány örömteli órát töltött más zenészek társaságában, ahol a kamarázás műfajában kiélhette a zenei szeretkezés gyönyörét.
A jógik is gyakran viccelődnek. Persze minden helyzetet nagyon komolyan vesznek, teljes figyelmükkel fordulnak az emberek felé és segítenek, mégis ott van a derű és a humor – ami hatalmas bölcsesség. Mi is gyakorolhatjuk, hogy egy ponton túl már csak nevetünk a dolgokon, és humorral emelkedünk felül rajtuk. Tamás: Erről jut eszembe egy eset, ami Szvámi Véda előadásán történt. Egy francia hölgy megkérdezte tőle, mondja meg, miért olyan boldogtalanok a franciák? A mester nevetve válaszolta, hogy ugyanezt kérdik tőle a magyarok, az indiaiak, az angolok, az amerikaiak. Mert nem látják, hogy minden úgy van jól, ahogyan van. A megnyilvánulás folyamatában állandóan ott vannak a negatív dolgok is. De ami negatív az egyik résztvevőnek, az lehet, hogy pozitív a másiknak. Ha a tigris megesz téged, az neked rossz, de a tigrisnek jó, mert táplálni tudja a kicsinyeit. Az, hogy kinek mi a jó és mi a rossz, relatív dolog. A lényeg az, hogy mindennek megvan az értelme. A jógik azt mondják, hogy a világban addig van boldogtalanság, amíg az emberek az ego útján járnak.
Miklósa Erika és férje, Csiszár Zsolt 2015-ben, nyílt örökbefogadással, Bíborka érkezésével vált szülővé. Most úgy döntöttek, újabb gyermeket vállalnak, és már meg is tették a kötelező lépéseket. Mindez az MTVA Családi Kör című műsorában hangzott el. Az operaénekesnő azt is elárulta, mi volt az oka, hogy nem saját gyermek mellett döntöttek. – Biológiailag teljesen alkalmasak voltunk arra, hogy gyermeket hozzak a világra. Nagyon későn találkoztunk a férjemmel. Az első kérdésem az volt, amikor megismerkedtem Zsoltival, hogy mit szólnál hozzá, ha örökbe fogadnánk egy gyermeket. Azt mondta, hogy fogadjunk. Elhatároztuk, és rábíztuk a sorsra. Miklósa Erika azt a pillanatot is felidézte, amikor hat évvel ezelőtt először voltak hármasban kislányukkal. – Örökbe fogadtunk és örökké szeretni fogunk, ezt mondtuk Bibinek, amikor először hazavittük, és ezt azóta is sokszor elmondjuk neki – mondta az előadóművész, aki szerint a sors is közrejátszott az örökbe fogadásban. – Apu küldte Bibit: aznap született, mikor édesapám meghalt – mesélte Családi Körben az opera-énekeső, aki azt is elárulta, éppen második gyermeküket szeretnék örökbe fogadni.
hozzászólás | 2021. május 25. kedd Adaptive media Miklósa Erika és a férje első kislánya már elmúlt hatéves, és most egy második gyermeket is szeretnének örökbefogadni. Hozzászólások A hozzászólás szabályai: ne használj trágár szavakat ( káromkodás) ne reklámozz ( spam) ne személyeskedj ne tégy sértő megjegyzéseket népcsoportok, nemzetek vagy vallási közösségek ellen ne írd meg saját vagy mások személyes adatait ( név, lakcím, telefonszám, email) ha egy hozzászólás sérti a fentieket, vagy egyéb módon zavaró vagy bántó, kérlek jelentsd a hozzászólás melletti X gombbal
Az örökbefogadás csodájáról mesélt meghatódva Miklósa Erika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar koloratúrszoprán opera-énekesnő a Duna Televízió Családi Körében.