1 A / fűtés: 3. 66 A Max. áramfelvétel: 10 A Elektromos csatlakozás: 230 V, 1 fázis, 50 Hz, Ismeretlen biztosíték Hálózati bekötés: Nincs adat Egységek összekötése: 5x1. 5 mm² kábellel Max. össz. csőhossz (m): 25 Max. szintkülönbség (m): 10 Csőméretek: 6. 35/9.
Ahogy szinte minden honlappal rendelkező cég, mi is használunk sütiket a weboldalunkon. Ez fontos, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Részletek Ahogy majdnem minden honlappal rendelkező cég, az OTP Bank is használ sütiket a minden weboldal, a is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen részed, amikor az oldalunkon jársz. Az "Értem" gomb lenyomásával hozzájárulásodat adod, hogy elfogadod őket. További tudnivalókat a cookie-król Adatvédelmi szabályzatunkban találsz. Mdv 3 5 kw klíma árak. - Olvass tovább a következő címen: Mint minden weboldal, a is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen részed, amikor az oldalunkon jársz. - Olvass tovább a következő címen:
A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. Szeretni tehozzád szegődtem - 200 magyar szerelmes vers (V31). A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, - ne félj.
Nem, csoda ma se történt, megint csak este lett, mégis jó volt veled en-szörnyeim felett átugrani az örvényt. Szemben az utcalámpa most villant éjfelet, a hinta fönt megállva lendül új zuhanásba, továbbrepít veled. Cserepeire hull már, minden sarkán reped a nyár tükre, – míg új nyár nem jön, már vak leszek, de úgy is jó veled. Bár el ma sem daloltam a fő-fő éneket, ma is csak elnapoltam, mégis jó volt veled venni ezt-azt a boltban. Balassi Bálint: Szeretni tehozzád szegődtem (Kriterion Könyvkiadó, 1973) - antikvarium.hu. Ma is drágán fizettem vertarany zsigerekben a pénzt, a keveset, mégis jó volt veled, mikor zsebembe tettem. Jó volt egy rezzenetre ma is a döbbenet, hirtelen latra vetve, hogy másképp is lehetne, lehetnék nem veled. Lehetnék nélküled az eljövő telekre, mik rám köszöntenek már egyre hidegedve, az is jó lesz veled. Hurrikánok söpörtek, repülő leesett, nem, ma se, ma se lett embernek lenni könnyebb, mégis jó volt veled. Jó volt veled az erkély, a buszon a tömeg, ahogy felnevettél, elmentél, visszajöttél, az is oly jó veled. Hogy úgy vagy, mint a tenger, ha elhúzódsz se hagysz el, végleg elkevered hullámod fövenyemmel, mely tele van veled.
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagyok más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. Ábrándjaim derűs világát Beárnyékozta szenvedés. Hol a nap még szívembe süthet, Immár csak egy parányi rés. Oda van a tavasz bűbája. Ibolya többé nem terem! Mégis, mikor te jutsz eszembe, Szép májusról zeng énekem. I. Serény a vágyban, rest a tettben; Aludt vér s mégis telhetetlen. Csábítni kész a nőt, ha messze, De bamba, szótlan véle szembe': Ilyen vagyok, mióta élek: A szerelem elméletének Tudósa, bölcse, hirdetője, S a gyakorlatban gyáva, dőre. II. Mint az éhes koldus ember, A ki sóvár, kandi szemmel Nézi csak, a mire vágyik, A kirakat drágaságit: Úgy vagyok az asszonyokkal. A ki lát, azt mondja joggal: Becsületes koldus ember; Éhen hal, de lopni nem mer. III. Heinéval, ha kell, bevallom, Ha nem is oly büszke hangon, De pirulva, lehangoltan: Szűzet el nem csábitottam. Olyan nő sincs e világon, A kinél vón' tartozásom; Mert a csók volt az egyetlen, A mit mindig kifizettem.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, - jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.