Fotók: Horváth Bence
Szinte minden évnek megvan a sajátos adventi és karácsonyi trendje a színek és a dekorációk tekintetében. Egyre népszerűbbek a karácsonyi asztali díszek a klasszikus adventi koszorúk mellett. Az ajtóra felfüggeszthető kopogtatók iránt is megélénkült a kereslet. A klasszikus piros, ezüst és arany még mindig kedvelt árnyalat a karácsonyfán, de idén az elegáns pezsgő színek hódítanak leginkább. Holly Jolly Xmastree - - 2021 legnagyobb karácsonyfa trendjei. Ma már csak a képzelet szabhat határt annak, hogy milyen karácsonyfát választunk az ünnepekre. Igazi fenyőre fújhatunk dekorációs elemként műhó sprayt, a műfenyő tekintetében pedig a karácsonyfa színét is tetszés szerint kiválaszthatjuk. Az egyre divatosabb karácsonyi asztaldíszeket is több helyen készítik megrendelésre, gyertyával vagy anélkül. Vida-Szabó Erikát, a gádorosi Borostyán Virágudvar tulajdonosát kérdeztük az idei karácsonyi dekorációs trendekről. – Azt tapasztalom, hogy idén minden szín trendnek számít. Visszajöttek a klasszikusok, mint például a piros, bordó és a szürke mindenféle árnyalata.
A változtatás jogát fenntartjuk.
Ami most mégis különösen nagy siker, azok a pezsgőszínek. Nincs olyan, mint az eddigi években, hogy kifejezetten csak az ezüst vagy csak a piros színű karácsonyi dekoráció dominál. A kopogtatókban is mindenféle szín megtalálható. A dekorációs figurák közül a legkedveltebbek a kis angyalkák és a szarvasok, mesefigurák, de a tél jellegzetes szereplőit, mint például a hóembert is sokan megjelenítik az ünnepek alatt a karácsonyfán vagy bármelyik ünnepi dekorációs elemben. A virágok tekintetében elárulta, hogy karácsony előtt főleg a fehér és bordó rózsa a kelendő. A mikulásvirág az, ami ebben az időszakban kimondottan keresett. Hozzátette, ma már ez is több színben kapható. – Az adventi díszeket keresik főleg, azok közül is a gyertyás díszeket és a koszorúkat. Karácsonyi trend 2021: hódítanak a pezsgő színek - · Békés megye · Megyei hírek - hír6.hu - A megyei hírportál. Az asztaldíszek tekintetében, inkább a gyertyás változatot választják többen. Talán azért, mert a gyertyafénnyel is a karácsony hangulatát tudják meghittebbé varázsolni. Ajándékba is, de saját használatra is előszeretettel vásárolnak az emberek dekorációkat.
A sérelmek a régiek, a történelem hegek formájában az arcokba van vésve, és aki kinéz az ablakon, nem a szebb jövőt látja, hanem hamarosan golyót kap a fejébe… Ebbe a közegbe tér vissza a világtól elvonultan élő Mariachi (Banderas), hogy egy korrupt CIA-ügynök kérésére megakadályozza a mexikói elnök ellen tervezett merényletet, és legalább egy kis időre rendet rakjon. Rodriguez közben pazar tűzijátékot rendez, olyan Mexikó-prezentációt, amit a helyi idegenforgalom már régen szeretett volna megvalósítani. Ha ehhez még hozzávesszük a film feltartóztathatatlan ritmusát, a Tarantino-iskolát követő zenei szerkesztést, Banderast és az izgalmas körülmények között visszacsempeszett Salma Hayeket, már nem csalódunk. Ám Rodriguez túlfűszerezett, azonnal ható tex-mex-rockcirkusza újabb sztárokkal erősödött. Mickey Rourke és Johnny Depp magánszáma bab a tortillán. Volt egyszer egy Mexikó – Once Upon a Time in Mexico, 2003. Színes, mexikói-amerikai film, 111 perc. Rendező-operatőr: Robert Rodriguez.
Kevés rendezőnek adatik meg, hogy újraforgathatja a filmjét. Robert Rodrigueznek igen, s nem azért, mert A zenészt (El Mariachi) elszúrta volna. Nem szúrta el, sőt, a mindössze 7000 (! ) dollárba került filmet együtt ünnepelte a szakma és a közönség. Évekkel kesőbb Rodriguez Desperado címmel – kisebb-nagyobb változtatásokkal – újragondolta A zenész történetét. Akkor már 25 millió dollárból gazdálkodhatott, és megkapta a főszerepekre Antonio Banderast és Salma Hayeket. A Desperadót így a különleges atmoszférán és a szélsőséges karaktereken túl a lenyűgöző tűzpárbajokért, a koreográfiáért, az akrobatikus mutatványokért és a határvidéki westernhangulatért is szerették. Rodriguez a Volt egyszer egy Mexikóval trilógiává bővítette a gitártokjában fegyvereket rejtegető Mariachi legendáját. A név és a latin vér kötelez, ennél fogva nem csoda, hogy új filmjéből is áradnak a mexikói ízekre emlékeztető illatok. Ott, ahol az Alkonyattól pirkadatig kocsmája taláható, rengeteg kalandra vágyó, bűnös fickó él.
Nem hangzik túl izgalmasan, igaz? Nem is az! A Volt egyszer egy … Hollywood jelentős része hangulatmegosztás, és csak nagyon óvatosan vezeti be a rendező a kibontakozó cselekményhez fontos személyeket, kapcsolati szálakat, helyszíneket. Persze, aki tudta a szinopszist, az számított rá, hogy az alkotás a Tate-gyilkosságokkal is foglalkozik majd, de hogy Tarantino miként nyúl hozzá, aligha jósolhatta meg bárki is. A történet alapja, hogy a kor egyre vadabb szellemeivel lépést csak nehezen tartani tudó Dalton megpróbál a maga módján túlélni a hollywoodi közegben, és mint hűséges csatlósa, követi mindenben a Pitt által alakított, rovott múltú Cliff Booth. Booth sem a fénykorát éli már a filmiparban, a kaszkadőrmunka (részben a világosságra került múltbéli árnyak miatt) egyre kevesebb, így inkább a színész mindeneseként, ha kell antennát szerel, ha kell, verőlegény. Egyetlen reményük, hogy a sztár Cielo Drive-i háza melletti ingatlant a siker mámorát élő Roman Polanski, lengyel származású rendező bérli ki (aki ekkor már túl van a Rosemary gyereke c. horror forgatásán), bájos feleségével s egyben feltörekvő színésznővel, Sharon Tate-el (akit Margot Robbie alakít, és igen kevés szerepet kap, ami talán telitalálat Tate kárászéletű hollywoodi pályája miatt).
Az ő történeti száluk hosszú ideig gyakorlatilag külön fut a főszereplőktől – házibulik, mozivetítések, glamour és csupa reményteljes kaliforniai önáltatás. Aztán feltűnnek a furcsább szereplők; a baljós hippikolónia, a viharvert, űzöttfejű Charles Manson is megjelenik az utcájukban. És csak idő kérdése, hogy az összes szereplőnek mikor lesz köze egymáshoz. S ahogy a saját mámorában szédelgő filmfellegvár is igen brutális módon eszmélt 1969 nyarán, úgy a film is szép lassan elérkezik robbanó crescendójához, ami "végre" Tarantinóhoz illő, már-már horrorba csapó vérfröcsögéssel örvendezteti meg a talán már bóbiskoló, vagy a várakozástól túlajzott nézőket. Hogy aztán a végkifejlet kielégítő-e avagy sem, az talán attól függ, hogy az ember szereti-e az alternatív történelmi elbeszéléseket, vagy inkább ragaszkodik a valósághű narratívához – és hogy alapvetően mit várt Tarantino legújabb mozijától. A színészek kiváló munkát végeztek – külön kiemelendő a sztárgárdát felvonultató mellékszereplő stáb.
Video jelentése Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk. 2014. márc. 23. Mikkelsen, Meeke, Kubica, Ostberg, Hirvonen. Mind kiváló versenyzők, és mind eldobták Mexikóban az autót. Mutass többet