A felhasználó keze eközben eltűnt a láda külső borításának két nyílásában, amely a gépezetet a portól védte. miközben az ember jobb kézzel a szélláda emelőjét és a szelepeket mozgatta, bal kézzel a puha tölcsért fogta, amely végül kiadta a "hangot". Bánatára, Kempelen ezzel nem aratott átütő sikert. Többen arra gyanakodtak, hogy nem a gép beszél, hanem a feltaláló – hasbeszélő; mások azt kifogásolták, hogy a szerkezet kevés szót tud "kimondani". Az utókor azonban igazságot szolgáltatott: az emberi hang gépesítésének gondolatával Kempelen valójában a modern fonetika úttörője volt, és korát messze megelőzte 1791-es tanulmánya is, amelyet a gép alkotásának tanulságait foglalta össze Mechanismus der menschlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner spre¬chenden Maschine címmel. Erre a mai napig hivatkoznak beszédkutatók. A gép rekonstrukciója itthon is megtekinthető, az MTA Nyelvtudományi Intézetében, a Magyar kísérleti beszédkutatás című állandó kiállításon. Zseni vagy szemfényvesztő? 2 fura találmány, ami a magyar tudós nevéhez fűződik - Terasz | Femina. Kempelen Farkas viszont már 1769-ben, sakk-automatájával igazán híressé vált.
A híres magyar tudós fontos találmányának másolata ezentúl a BME I épületében hirdeti a magyarországi fonetikai, valamint beszédtechnológiai kutatások múltját és jelentőségét. "Kempelen Farkas a világ első beszédkeltő gépét, mai szóval beszédszintetizátorát alkotta meg, 200 évvel megelőzve a számítástechnika korát: ma már ugyanis szinte minden digitális készülékben van ilyen eszköz. Kempelen Farkas | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. Ezért döntöttünk úgy, hogy itt, a Műegyetem informatikai tudományoknak helyet adó épületében fogjuk kiállítani az általunk rekonstruált berendezést" – hangsúlyozta Olaszy Gábor, a BME Villamosmérnöki és Informatikai (VIK) Távközlési és Médiainformatikai Tanszék professzor emeritusa, majd a vitrint, amelyben a sokoldalú feltaláló újítása látható, az INSIDE ITB 2020 – Hóvirág rendezvény keretében leleplezték. Charaf Hassan (j) és Magyar Gábor (b), a VIK dékánja és a Kar Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének vezetője leleplezik az I épület aulájának legújabb kiállítási tárgyát, Kempelen Farkas 1791-es beszédkeltő gépének hű és működőképes másolatát Kempelen Farkas önarcképe, aláírásával (Forrás: Wikipedia) Kempelen Farkas feltaláló, építész, polihisztor (1734-1804) tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte.
A kötet újabb kiadása 2004-ben jelent meg a magyar könyvpiacon. 2007 áprilisában a budapesti Műcsarnokban kiállítást rendeztek munkásságáról, ahol a sakkozógép rekonstruált másolatát is bemutatták. Az létrehozott egy crowdsourcing szolgáltatást Amazon Mechanical Turk néven. Az elnevezés Kempelen sakkozógépére utal (itt is emberi intelligencia áll a háttérben). Az Időfutár nevű magyar ifjusági kalandregény-sorozat cselekményének egyik alkotórésze Kemplen Farkas és a munkássága, kiváltképpen a Sakkozó Török. Kora zsenije, egyedülálló feltaláló volt Kempelen Farkas | szmo.hu. [10] Kempelen Farkas életrajzot Kőszegi Imre és Pap János 1955-ben adott közre, ill. 2019-ben jelent meg Gárdos Péter: Királyi játék - Ez a játszma vérre megy c. műve. 1769 -ben a magyar Kempelen Farkas billentyűzetvezérlésű hangszintetizátort kezdett építeni, amit 1782 -ben mutatott be először. Ez a gép ugyan nem volt programozható, billentyűkkel és nyílások (csövek) ujjal való befogásával, illetve egyéb mechanikus módokon kézileg lehetett vezérelni, és mechanikus elveken alapult (fabillentyűkből és faházból, fémből álló hangképző "szervekből" és egy bőrből, később gumiból készült légtölcsérből állt), de megmutatta, hogy olyan komplex feladatokat is lehet gépileg szimulálni, mint az emberi hang képzése.
Az esendően kattogó szerkezet, a szögletesen mozgó, egyszerre emberi és azon túli bábu ugyanis jobban megragadja az egyik legérthetetlenebb emberi rögeszmét, mint például a közelben működő, high-tech robotkar, ami a kamerái elé ülőkről készít élethű portrét. A rögeszme egyébként az az évezredes törekvés, hogy az ember gépekkel helyettesítse magát. Perverz vágyról van szó, mert miközben rettegünk, hogy mi lesz, ha a tökéletes gépek miatt ránk már nem lesz szükség, időt és energiát nem sajnálva dolgozunk a feladaton. Ennek a perverziónak szenteli kiállítását a Műcsarnok, ami bármilyen csillogó, szerteágazó és interaktív, a válaszhoz nem visz közelebb. A kiállítás inkább távolságtartó. Egyébként lehet, hogy nincs is magyarázat, vagy ha mégis, az annyira mélyen található, hogy majd a gépek fejtik meg helyettünk. Addig is megismerhetjük a perverzió két irányát. Egyrészt dolgozunk azon, hogy az ember géppé váljon, a másik irányban pedig, hogy a gép olyan legyen, mint az ember. A gép emberré válik A Kempelen kiállítás pedáns módon mutatja be a XVIII.
A megnyitón tartott bemutatón azonban eltűntek a kételyeim, és csak a mellettem álló mindent-tudó-úr hívta fel a figyelmem, hogy a bűvész nem egyszerre nyitja ki a doboz ajtajait, sőt, ő maga látott egy alakot a réz fogaskerekek mögött kuksolni. A gép azonban működött, emelgette a bábukat, és néhány lépésben jól megverte a nyolcéves kislányt. Ilyen jövő vár ránk, ha a gépek átveszik az uralmat? - szólalt meg bennem a Neo, de Jovánovics György képzőművész szerint egész másról van szó. "Ez a gép a művészet metaforája. A nem létezőt megmutatni, a láthatót eltűntetni". Még hatás alatt sétáltam át a szomszéd terembe, ahol egy biciklikerekeken guruló, hőérzékelőkkel ellátott robot keringett, vonzó hőforrást keresve. Amikor valaki belépett, megindult felé, követte, és ha utolérte, finoman nekisimult, mintha elérte volna a célját. Pedig az nem is a saját célja volt, hanem alkotójáé, a sarokban álló, hosszú hajú, ausztrál srácé. Na, ez milyen metafora lenne, néztem körül, de sehol nem láttam Jovánovics Györgyöt, úgyhogy egyszerűen csak sajnáltam a megriadt látogatókhoz bújó robotot.
Rézmetszéssel is foglalkozott, 1789-tõl a bécsi Művészeti Akadémia tagja volt. Tökéletesítette a gőzgépet, megszerkesztette a turbina ősét, írógépet konstruált vakok részére, mozgatható betegágyat készített a himlőben megbetegedett császárnő részére, talán ennek is köszönheti, hogy nemesi rangra emelték. 1798-ban, 43 évi szolgálat után nyugdíjazták, megkapta a Szent Római Birodalom Lovagja címet. Példás családi életet élt hű társa Gobelius Anna Mária oldalán. Élete végén I. Ferenc császár – talán mert gyanúsnak találta jakobinus kapcsolatai miatt – megvonta járadékait, így a 18. század egyik legragyogóbb elméje szegénységben halt meg 1804. március 26-án Bécsben. Számtalan találmánya közül kortársait beszélőgépe és sakkozó automatája nyűgözte le legjobban. Kempelen 1791-ben adta közre Az emberi beszéd mechanizmusa című tanulmányát, amellyel megalapozta a tudományos igényű fonetikát. Elméletének igazolására huszonkét év alatt elkészítette gyermekhangon megszólaló, a hangképző szervek működését utánzó masináját.
Sakkautomatáját – a Törököt – először 1769-ben mutatta be Mária Teréziának. A császári udvarban való debütálását követően a gép egész Európát lázba hozta. A tudomány diadalaként ünnepelt gép sakkpartikat játszott és nyert az emberi ellenfelek ellen, és végig tudta járni a huszár útját: a sakktáblán a huszár minden mezőt érintett vándorlása során, de mindegyiket csak egyszer. A találmány népszerűségét a körülötte terjengő titok is egyre növelte, hiszen Kempelen sokáig nem árulta el, hogy egy ember ül a szerkezetben, és ezt apró trükkökkel próbálta elfedni. A sakkozógéppel Kempelen megalkotta az első olyan manipulátort, amely bonyolult mechanikai és optikai szerkezet útján emberi parancsra működött. Így az igazi bravúr nem az ember elbújtatása volt, hanem az asztal belsejéből pontosan mozgatható szerkezet és optikai kivetítőrendszer. A gépezet működéséről a következőket olvashatjuk Közteles Viktória könyvében: "A gép három zseniális technika együttes alkalmazásán alapult. Kempelen apró mágneses tűket alkalmazott, melyek a tábla aljára voltak erősítve.
Messze pedig csengő hallszott ütemesen, a hogy a ló rázza s gyönyörűen odakanyarodott az iskola elé egy négylovas szekér. A kicsi fejü, játékos lovak rángatták a kocsit s a polgár, a ki a gyeplőbe kapaszkodva tartotta őket, közéjük cserditett egyet-egyet az ostorral, a mitől egyhelyben tánczoltak s idegesen dobálták fejüket... A kocsiból Fehér Gergely, a kürtös tanyai tanító szállott ki elsőnek és segített a többinek, a kik még fenn voltak, miközben leemelt még egyet mást a saraglyából és kaczagva mesélt a gazdának a négy lóról meg a sok vendégről, a kik lassan bontakoztak ki a nagy keszkenőkből. - A Juhász gazda hallotta, hogy itt ma ünnep lesz, hát azt mondta, hogy majd ideröpít. Röpültünk is. Elhoztam az asszonyt is, meg a gyerekeket is, kolléga ur, ha nem esnék terhére... Meg ezt a kis elemózsiát... A háziasszony erre nagyon megneheztelt. Konyha berendezése kicsi konyha asztal. - Csak vigye vissza Fehér ur oda, a honnan hozta, kikerül a mi szegénységünkből is egy s más. - De bizony nem viszem... Madárlátta holmi... - Elég volna ötven embernek... - Hát hiszen össze is jövünk egynehányan.
A kezébe vette a poharat s elkezdett verseket mondani. A többi nagyon jól mulatott rajta, némelyek ugy kaczagtak, hogy majdnem begurultak az asztal alá s a nagy jókedvre átjöttek az asszonyok is és beszaladt az udvarról a sok gyerek. Egyszerre tele lett a szoba. A kaczagó társaság összegabalyodott egy gomolyba, egyszerre beszélt, kiabált. Kaczagott mindenki minden különös ok nélkül. A vad jókedv ölelte magába őket, a mi csak jön valahonnan, a nélkül, hogy hivnák és hangos, brutális, csapongó... Valaki egy szörnyen nagy darab liba-mellett vett a kezébe, csillagos nyelű bicskával faragta róla le a húst s a hóna alatt a kenyérrel végig járt mindenkit. - Szegények vagyunk, de jól élünk. Erre egyéb ily szólásmódok is forgalomba jöttek. A másik azt jegyezte meg a helyzetre, miután fölhajtott egy nagy pohár bort: - Szegény ember vizzel főz s a bort megissza. A gazda pedig kinálkozott szerényen. - Csak homokon termett biz ez, szegényes itóka. Az igazán otthonos konyha titka - Hírnavigátor. de hát hunczut az, a ki jobbat ad, mint a milyen van neki.
- A tanyai tanító, olyan tanító, hogy a kutyával is szivesen cserélne. A nyomor olyan inten... ten... ziv... inten... ziv, hogy egészen belehabarodik az ember. Inten... ziv...
Kovács Máté nagy magyar ember volt, mestere nemcsak a pedagógiának, hanem a szónak is s azért ő másképpen fejezte ki magát. Azt mondta, hogy azok fogják itt fölemelni protestáló szavukat, a kik lelket öntenek a népbe. Az elkövetkező vasárnapig pedig folyton készülődtek a nagy vendégfogadásra. Az asszony serényen látott a dolga után, sütött és főzött olyasmiket, a mik csak hidegen jók igazán, pogácsát a pálinka mellé, két kis szopós malaczot, a miket jószagu petrezselyem ágyra fektetett le a tálban, beleütve előre a hátukba a kést, fiatal libákat meg kalácsot, a mi mind akkor kerül az asztalra, mikor beállít a sok éhes vendég. Közben duruzsolt, a mint ez már asszonyi szokás és szidta a bolond urát, a ki ennyi embert csődít a nyakára. Konyha berendezése kicsi konyha butor. - Bizony szükségünk is volt reá, mondhatom, hogy fölfaljanak mindent. - Ugyan, ugyan, hiszen minden kikerül a háztól. Hála Istennek jut is, marad is. - Egy szegény tanító ne csődítse magához a tatárt. Erre már fölpattant az ura. - Szegény a kutya! Nem szorulok én rá senkire.