A tanárképző főiskola több mint fél évszázados története folyamán a hazai főiskolai szintű tanárképzés jelentős intézménye lett. A tanári szakok szinte minden változatát felvállalta, több szak esetében elsőként indított programot a hazai tanárképzésben. Eddigi működése alatt több mint harmincezer főiskolai végzettségű szakembert adott a magyar közoktatás és társadalom számára. Vonzáskörzete igen nagy kiterjedésű. Az ország valamennyi megyéjéből és külföldről is érkeznek az intézménybe hallgatók. 1989-ben felvette az építtető, Eszterházy Károly püspök nevét. Az 1990-es években készült stratégiai tervek nyomán végbement változások különös jelentőséggel bírnak a főiskola életében. A képzésfejlesztés eredményeképpen az egri tanárképző főiskola szélesebb kínálatú általános főiskolává válik. 2013. július 1-én vette át a Miskolci Egyetemtől a Sárospatakon elhelyezkedő Comenius Kart. Az Eszterházy Károly Egyetem a Károly Róbert Főiskola és az Eszterházy Károly Főiskola összeolvadásával 2016. Oktatási intézmények - Eger. napjától jött létre.
A soproni program megvalósításában együttműködő partnerek voltak: Keresztyén Segítség Hídja Alapítvány, Soproni Zsidó Hitközség, Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar, és a Soproni Evangéliumi Gyülekezet (MPE). < Vissza Utolsó módosítás: 2018. július 30. Közösségi művelődés a társadalmi térben Kutatócsoport Vezetője: Dr. Simándi Szilvia, főiskolai docens – A felsőoktatási szakszerkezet változás következtében a tanszék képzési területei és kutatásai egyre markánsabban a közösségi művelődés különböző aspektusaira fókuszálnak, és a tanszék tagjainak aktuális kutatásai a közösségi művelődés egyes – múltbeli, jelenlegi és a jövőbeli – területeire terjednek ki. A közösségi művelődés a helyi társadalomban zajló közművelődési folyamatokat foglalja magában, különös figyelemmel a helyi közösségi kezdeményezésekre. A kutatási eredményeinknek tudományos rendezvényeken való erőteljesebb disszeminációja és átfogóbb megközelítése érdekében indokoltnak látjuk az egyes kutatások tudatosabb összehangolását egy kutatócsoport keretei között.