Vízkereszttel lezárul egy ünnepkör: elfogynak a karácsonyi fények, egyre távolabb kerülünk a karácsonyi békétől és örömhírtől, kezdődik a tavaszig tartó sötét, fáradt, ünneptelen időszak. De kik is voltak a napkeleti bölcsek valójában, és mit tanulhatunk ma tőlük? Elünneptelenedés A karácsonyi ünnepkört lezáró, újév napját követő időszak mindenkinek nehezebb. Fáradtabbak vagyunk, mint általában, hisz vagy túl sokat pihentünk az ünnepek alatt, és ebből nehéz kikászálódni, vagy túlságosan mozgalmas volt a sok látogatással, készülődéssel, az ünnep ünneplésére fordított energiával. És az is lehet, hogy az ünneplés idén nem a családdal való együttlétről, nem a pihenésről, nem a karácsonyi szorgoskodásról szólt, hanem a magányról, a búcsúzásról, a járvány okozta bonyodalmakról vagy a gyászról. Fotó: Román Péter Az sem segít ebben, hogy bárhol is jár az ember, az az érzése támad, hogy ilyenkor minden egyre hétköznapibb. Aki a belvárosban lakik, azt hónapok óta a karácsonyi vásár gyönyörű fényeinek ragyogása veszi körül, ami még akkor is a karácsonyi ünnepére hangolhat minket, ha látjuk mögötte az anyagias világ valóságát.
Bölcsek, utazók, fogadók és szokások A három napkeleti bölcs karaktere legalább annyira érdekes, mint a hozzájuk kapcsolódó, ma már alig ismert hagyományok. Karakterükben és Jézus elé járulásukban az a gondolat fogalmazódik meg, hogy Jézus nem csak a zsidókhoz jött el – a messze földről érkező pogány bölcsek is leborultak előtte. Érdekes, hogy valójában pontosan nem tudjuk, hányan lehettek, de az ajándékok száma alapján – Órigenész ír a három ajándékról – három király lett belőlük. A napkeleti bölcsek különben azért lettek királyok a későbbi hagyományban, mert a szír források Gáspárt Gondophares királlyal azonosítják, akit Tamás apostol keresztelt meg; Menyhért/Melchior helyett pedig gyakran előkerül Hormazd, aki nem lenne más, mint Ahura Mazda, a zoroasztrianizmus Jó Istene. Egyesek Nóé fiainak (Sém, Hám és Jáfet) leszármazottait, mások az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük. Ez utóbbi felfogás az oka annak, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták – olvasható a Kötőszó blog egy korábbi, vízkeresztről szóló cikkében.
Teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként, az ünnep liturgiája Jézus hármas megjelenéséről emlékezik meg. Az első, legjellegzetesebb jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma (Mt 2, 1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar - azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet. A háromkirályok hálás témául kínálkozott a festőművészetnek, híres alkotás Dürer Háromkirályok című műve, valamint Ferenczy Károly alkotása.