Spiró György Drámája

Monday, 20-May-24 10:48:50 UTC
Kedves Látogatónk! Tájékoztatjuk, hogy a honlapon felhasználói élményének fokozása érdekében sütiket (cookie) alkalmazunk, személyes adatait pedig az Adatkezelési Tájékoztató szerint kezeljük. A honlap további böngészésével Ön hozzájárul a sütik használatához és személyes adatainak az Adatkezelési Tájékoztató alapján történő kezeléséhez. Spiró György: A közép-kelet-európai dráma (Magvető Könyvkiadó, 1986) - antikvarium.hu. Elfogadom és bezárom Ár: 3. 750 Ft Kedvezmény: 15% Kiadás éve 2012 Szerkesztette Kis Kós Antal, Nádor Zsófia Méret 153 x 210 mm Kötés típusa keménytáblás, cérnafűzött Oldalszám 320 Szerző: Spiró György Kívánságlistára teszem ISBN 9789632443584 Elérhetőség: Raktáron Leírás A Spiró György drámáit összegyűjtő sorozatunk ötödik kötetében A békecsászár, az Árpád-ház és a Príma környék című darabok olvashatók, az utóbbi nyomtatásban most jelenik meg először. A Julius Caesar meggyilkolását követő zavaros időkben játszódó A békecsászár a szerző szavaival élve "extra lassan", 17 évig íródott, és 1982-ben jelent meg először. Spiró eleinte prózában akarta megírni, de később rájött arra, hogy muszáj elvinnie egy felfokozott stilizációba, ami csak versben volt elképzelhető.

Spiró György: A Közép-Kelet-Európai Dráma (Magvető Könyvkiadó, 1986) - Antikvarium.Hu

(a jobbágyfelszabadítás előtt) A szabadság szónak pejoratív értelme van számára: a szabadság, a szabadulás előtt volt hallható ily baljós hang, a szabadságot tehát tragikusan éli meg. Ennek egyébként nagy irodalma lett a 20. században, amikor is az egzisztencialisták azzal foglalkoztak, hogy micsoda teher a szabadság. Csehov ezt már pontosan látta és drámában tudta ábrázolni. Spiró kitért arra is, hogy az orosz irodalomban rengeteg olyan mű van - és nem csak a romantikában, hanem Gogolnál, Dosztojevszkijnél, de akár a maiaknál is - ami beszélő neveket használ. Az író ezekkel a fordítás során bajban volt, hiszen mivel Csehov alapvetően szatirikus szerző, olyan beszélő neveket adott, amelyeket nem tudott lefordítani magyarra, mert nem úgy hatnak. Vegyük például Ljubov Ranyevszkaja nevű főszereplőnőnket. A "ljubov" azt jelenti, szerelem, a magyarban szerelemről azonban nem neveztek el nőket. A Ranyevszkaja pedig (már névvé alakítva) azt, hogy sebesült, sérülékeny. A nevek tehát megmaradtak oroszul.

Erőlködésre semmi szükség, az utcára sem kell kimenni, elég bekapcsolni valamelyik csatornát, hogy lássuk: a múlt elkezdődött. Ez a Spiró már le sem hajol, hogy felvegye azt a bizonyos témát, mert az egyenest felugrik a kezébe. Adott egy házaspár: kikeresztelkedett zsidó férj, őskeresztény feleség, nagy szerelem, relatív jómód, négyéves kislány, rossz faji státussal. A többi: elmejáték, elméleti konstrukció, szöveghalmaz, eszszé, publicisztika. És nem lélektani dráma; nem lehet úgy eljátszani, mintha valamely régi, mai valóságot imitálnánk. Erről Spiró gondoskodik; nemcsak a dráma elé fűzött erős megjegyzésében, melyben megtilt minden, a lélektani realista színjátékhoz általában szükséges kelléket és mozgást, hanem az első jelenetben mutatott, a konvenciókhoz képest természetellenes szituációval is. Férfi hazamegy, megcsókolja a Nőt, az visszacsókolja, leülnek és a közepébe vágnak. Zsidótörvény, veszélyhelyzet, döntéshelyzet, megoldás. A szenvedélyes szerelmi házasság pontosan annyit idő alatt válik romhalmazzá, amennyit a szereplők a színpadon töltenek, mi meg a nézőtéren.