Maga a koszorú, a kör forma az örökkévalóság jelképe volt és olyan erőé, amely sosem törik meg. Úgy gondolták, hogy az ilyen szent körrel minden gonosz, rossz szellemet, lelket elűzhetnek otthonaiktól. Idővel persze feledésbe merült ez a pogány szokás. Az adventi koszorú őse 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el az adventi koszorú ősét. Ő egy felfüggesztett szekérkereket használt, és erre helyezett fel 24 gyertyát, melyek közül minden nap meggyújtott egyet karácsonyig. 1860-ban Berlin-Tegelben fonott fenyőkoszorúval kezdték el helyettesíteni a fakarikát, és csak négy gyertyát tettek rá a 24 gyertya helyett, amelyek a négy adventi vasárnapot szimbolizálták. Így már készíthettek olyan kicsi kört is, amely a polgárok otthonában is elfért és széppé tudta tenni az ünnepi felkészülést. Németországban az első világháború után már szinte minden családnál volt adventi koszorú a karácsonyt megelőző időszakban, majd a katolikus keresztényekhez is eljutott. Az 1950-es évektől kezdődően Európában már általános szokássá vált egy-egy gyertyát gyújtani az adventi koszorún a karácsony előtti négy vasárnapon.
Egy Berlinbe települő francia cukrász vitte a fondant ötletét Németországba a XVII. században, onnan pedig német bevándorlók adták át nekünk a fondantkészítés tudományát. Mások szerint a törökökre vezethető vissza a szaloncukor hagyománya, ugyanis a Törökországból betelepülő cukrászok már ismerték a fondanthoz hasonló édességet, a sörbetet, ami szintén higított cukormassza. Bármelyik történet legyen igaz, a szaloncukor készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok, és azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Kezdetben még kézzel történt az édesség készítésének minden mozzanata: lábasokban főzték a fondantot, lehűtötték, majd újra felmelegítették, aztán ízesítették, formába öntötték, végül színes sztaniolpapírba és selyempapírba csomagolták a dekoratív, mégis egyszerűen elkészíthető édességet. A háborúk alatt ugyanezzel a mozzanatsorral sok háztartásban otthon készítették el a szaloncukrokat, majd fokozatosan gépesítették az elkészítés műveleteit a gépi táblázástól és öntéstől egészen a csomagolásig.
Az európai kultúrában a lila-fehér kombináció a legelterjedtebb. Ez egyébként a katolikus hithez köthető. Ebben az esetben a rózsaszínű gyertya a 3. helyet foglalja el. Gyakori még a piros és fehér összeállítás, amely jellemzően a német nyelvterületen népszerű. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen nemcsak a koszorú, de a színösszeállítás is az ő hagyományaiknak a szerves része. Náluk a matek is másként alakul: 4 piros + 1 fehér gyertya. A fehér a koszorú közepére kerül és kizárólag 24-én este gyújtható meg első alkalommal. Amikor vasárnap ellobbannak a 4. gyertya lángjai, akkor már alig-alig kell párat aludni és tény eljött az idei karácsony. Adventi kalendárium Az anyukák minden korban úgy születnek, hogy rendkívül változatos módon találékonyak. Éppen ezért ne tessék csodálkozni azon, hogy az adventi kalendárium őse egy anyuka szívéből pattant ki. A kisfia nagyon-nagyon várta a karácsonyt és minden nap megkérdezte, mennyit kell még addig aludni. Parányi keksz formájú habcsókos sütit készített és felvarrta őket egy kartonlapra.