Nem baj. hogy leírtad. Legalább elmondhattad. Ha jobban érzed magad, már megérte. Köszi a válaszokat. Úgy döntöttem, hogy a jövő héten megyek. Kedden. Állítólag nem kell időpont, a doki szerint, de felhívom majd őket. A jövő kedden leszek 12+3 napos. Talán pont időben leszek. Amikor pozitív lett a tesztem, elmentem UH-ra, ahol megállapították, hogy 5 hetes terhes vagyok. Mondták, hogy 12 hetesen menjek megint, mert akkor nagyon fontos mérések lesznek. Visszamentem akkor, ahol (ugyanaz) a dokinő közölte, hogy a méréseket nem tudja elvégezni, mert 14 hetes vagyok. Leszúrt, hogy miért nem mentem előbb. Mondtam neki, hogy ő mondta, hogy ekkor jöjjek, 12 hetesen. 12 hetes ultrahang kép. Erre azt válaszolta, hogy a kismamák gyakran közben is jönnek UH-ra. Én meg mondtam neki, hogy nekem ezt nem mondta senki, meg nem is évente vagyok itt, hogy mindent magamtól tudjak. Nah szóval nekem kellett volna rosszul éreznem magam, mert béna volt. És még aggódhatok is az elmaradt vizsgálatok miatt... Igazából ez nem ide való, csak végre leírhattam... :DD Mármint bocs a választ persze PAnncsikának címeztem:) szia, én kb 10 hetes voltam amikor a nőgyógyász mondta, hogy kérjek időpontot a 12. hetire, és úgy kaptam az időpontot, hogy 11+3 voltam amikor menni kellett.
No, a 12. héten ez biztosan visszatér, de akármilyen kínzó "ehetnék" is tör a kismamára, muszáj odafigyelni – már csak a baba érdekében is – az egészséges táplálkozásra. Fontos a minél több kalcium bevitele: a magzatnak is sok kell belőle, és ha az anya nem juttat eleget a szervezetébe, fogai bánhatják. Ezek amúgy is nagyobb veszélyben vannak a száj nyálkahártyájának változása miatt. Gyakrabban fordul elő gyulladás, szájpenész, fogszuvasodás – ezek a terhesség után mind eltűnnek. Tapasztalható fogínyvérzés is, amely a vér mennyiségi növekedésére utal. A 12 hetes terhességkor még érzékenyebbé válnak az érzékszervek. A szaglás és ízlelés mellett a hallás és tapintás is kiélesedik. Szülészet-nőgyógyászati Ultrahang - Karolina Kórház-Rendelőintézet. Ez a mindennapokat nehezebbé teheti, viszont segít felkészíteni a terhesség alatt a kismamát a baba későbbi gondozására. A baba Már kialakulnak a hangszálak, így akár kiabálhatna is, de ezt a születés utánra tartogatja az apróság. A kisbaba rugdalását sem lehet még érezni a 12 hetes terhességkor, bár már jóval erőteljesebben mozgatja fejét és kezeit.
A terhesség időszaka több szempontból felosztható, az egyik legfontosabb állomás pedig a 12. hét. Amit a mamáról és a babáról ebben a periódusban tudni lehet, itt megtalálja! Sokan – nem alaptalanul – három hónapot szoktak várni, amíg megosztják a nagyvilággal az örömhírt: babát várnak! Jogosan, hiszen a 12 hetes terhességgel gyakorlatilag lezárul az első kritikus fejlődési időszak. Ráadásul addig a titkot is könnyebb megtartani, mert a reggeli rosszullétek és nehéz időszak miatt még a nem hízott annyit a kismama, hogy észrevegyék az áldott állapotot. Azonban a 12 hetes terhességet már nem érdemes titkolni, hadd örüljön mindenki! A kismama Némileg könnyebb időszak veszi kezdetét a 12 hetes terhességgel. Borzalmas szülés: a végén már könyörögtem a császárért - Bezzeganya. Ekkora már megszűnnek a reggeli rosszullétek, csillapodik a hányinger. Mivel a méh kinövi eredeti helyét, és a hasüregbe csúszik fel, már nem gyakorol akkora nyomást a húgyhólyagra, ezért emiatt sem kell már annyiszor mosdóba rohangálni. A terhesség elején gyakori tünet, hogy elvész az étvágy.
Ez megvolt, gyorsan fel a 3. emeletre, ahol leültem és szerencsére pár perc múlva be is hívtak. Kértem az asszisztens csajtól beutalót az uh-ra meg odaadtam neki a CET (hüvelyváladék vizsgálat) beutalómat és kérdezem tanácstalanul, hogy akkor ezt mikor és hogyan kell megejteni. Rögtön oda is nyomta a kezembe a steril mintavevő kis izét és azt mondta keressem meg a nőgyógyászati osztályon a nődokimat és majd ő leveszi gyorsan még ultrahang előtt, aztán majd a levett mintát hozzam neki vissza és mehetek is a dolgomra. A 12 hetes ultrahang hüvelyi vagy már hasi?. Elmeséltem röviden a tegnap délután történteket (pisilés után a wc papíron icipicit rózsaszínes váladék jelent meg, amitől eléggé megijedtem), amire az asszisztens az mondta, majd a doktor úr CET mintavétel közben gyorsan rámpillant. Szuper! Ballaghattam át a főépületbe, annak is a 3. emeletére, ahol letámadtam gyorsan egy ápolót, hogy ugyan mondja már meg hol keressem a doktoromat. Válasz: A doktor úr éppen műt vagy nagyviziten van, nem tudja, de üljek le ide egy székre, aztán, ha látom valahol száguldozni, kapjam el gyorsan.
Jól van mondom, nem lehet ez olyan nagy ügy. :-) Ez volt nagyjából 11:45-kor. Több kismama is üldögélt velem együtt és mint kiderült, rajtam kívül ketten is hozzám hasonlóan az én dokimra vártak, egyikőjük szintén CET kenetvételre, mint én. Na mondom szuper, legalább elütjük majd beszélgetéssel azt a pár perc időt, amíg végez a doki. Egyikőjük 36 hetes, másik meg 32 hetes volt azt hiszem és egész jót cseverésztem velük, megtudtam pár dolgot, mi és hogyan lesz még a jövőben a terhesség alatt. Szépen telt az idő, a naívan gondolt pár percből lassacskán 40 perc lett és végre megjelent a doki, de látszott rajta, hogy gyakorlatilag egyik helyről valamelyik másikra futott, de gyorsan elkaptuk. Odarendelt hármunkat ott az osztályon az egyik vizsgálóhoz, ahova másodikként mentem be. Neki is elmeséltem gyorsan a rózsaszínes váladékos sztorit, aminek nem nagyon örült, mert már éppen műtéten kéne lennie, szóval vizsgálgatni nem igazán ért volna rá. Csodás! 12 hetes genetikai ultrahang. Mintavétel közben ő is észrevette, hogy valóban kissé színes a váladék, így kapkodva gyorsan egy kacsáért nyúlt.
Szinte hallottam, ahogy leesik neki a tantusz: innen már tényleg nem ketten megyünk haza. A doktornőt követve beléptünk a szobába, ami egy sima szülőszobából átváltozott az én személyes poklommá, ahova 20 órányi bebocsájtást nyertem. A következő két óra nem volt egy leányálom, de azért elviselhető volt, járkáltam, feküdtem az oldalamon, beszélgettünk a férjemmel, mindezeket pedig meg-megszakította egy-egy fájás - olyan volt, mint egy durvább menstruációs fájdalom. Majd megérkezett a szülésznő és a doktornő, kivették a ballont, burkot repesztettek, majd méhszájellenőrzés után elhangzottak azok a szavak, amiket szintén soha nem akartam volna hallani: kétujjnyira van csak nyitva a méhszáj, adunk oxitocint. Hát, hölgyeim... én egészen eddig a pontig azt hittem, hogy magas a fájdalomküszöböm. Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy bizony a béka segge alatt sincs. Már a beérkezésünk óta hallottam a többi szobából a vajúdó kismamák kiabálását, és hamarosan én is beálltam a sorba. Szerintem a komplett osztályon hallották, hogy üvöltök, olyan hangokat adtam ki, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek.
Különböző pózokban kellett feküdnöm 4-5 fájás erejéig, és az vitte a prímet, mikor az ágy szélére kellett ülnöm lovaglópózban és előredőlni. Szavak nincsenek, amik leírhatnák azt az érzést... A következő pár perc szintén kiesett, egyik pillanatban még térdelek az ágyon, a következőben pedig azt veszem észre, hogy megjelent vagy 5-6 ember előttem, elkezdték átalakítani az ágyamat, majd megjelent a látóteremben egy orvos, akinek a hangja segített összpontosítani, hirtelen kitisztult az agyam, és rájöttem: itt a vége, már nincs sok, és vége a borzalomnak és megláthatom a kislányomat. Eredetileg a kitolási szakasztól féltem a legjobban, hogy az majd mennyire fog fájni, ebben is tévedtem: felüdülés volt az addigiakhoz képest. "Lábakat felhúzzuk, megfogja a térdét, húzza maga felé, és ha jön a fájás, nagy levegőt vesz és egy hang nélkül nyom! " Hallottam az orvost, ez a mondat belém égett, mert minden nyomás előtt elmondta, és ez hihetetlenül megnyugtatott. Nagyjából 10 nyomás kellett, mire Lili megérkezett, szegénykémnek a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, de a doki és a szülésznő annyira profin szedte le róla, hogy erről csak a zárójelentésben értesültem, ott helyszínen se én, se a férjem nem érzékelte, hogy bármi probléma lenne.