Már látjuk a fényt az alagút végén minden egyes elvégzett munkával. Csak az a baj, hogy sosem érjük el. Érzéki csalódás mindez… az alagúttal, meg a fénnyel… Mint egy folyosó, aminek a végén ott az ajtó, de hiába megyünk, futunk, rohanunk felé, mégsem érjük el. Ilyen az életünk is. Szaladunk valami felé, amit soha meg sem érinthetünk. És nem értjük, miért. Mi a baj? Nem állhatunk meg. Nem mondhatunk fel a munkában, és a szerepeinket sem hagyhatjuk magunk mögött. Nem tehetjük a polcra a férjünket, és közölhetjük a gyerekekkel, hogy anya most szabadságra ment, úgyhogy ne keressék. De akkor… mi marad? Én miért csak egy munkaeszköz vagyok a nőknek?Miért úgy tekintenek rám mint a.... Mi a megoldás? A válasz mindig bennünk van, a kulcs pedig a megérkezés a jelenbe. Végigrohanunk a mindennapokon, de a lelkünk sokszor képtelen követni a testünket. Mintha a föld fölött suhannánk, és nem érkeznénk meg igazán a talajra. Jelenlét. Pillanat. Az itt vagyok érzése kell nekünk. A tudatosság és annak tudatosítása, hogy élünk. Igazán élünk. Most. Nem holnap, nem a jövő héten, hanem éppen itt és éppen most.
Shady: Egyszer egy különleges helyet találtál a szívemben, Nem kérdeztél, beköltöztél, azóta itt bennem éldegélsz, A feszültség tapintható, ha hozzám nyúlsz A hőtől megborzongok, amikor csak hozzám bújsz. Ha itt vagy velem nincsen baj, oda van a gond, a bú, Megszűnik a külvilág, nincs titkolódzás, nincs tabu. Nem szégyenlem a zavarom, a könnyeim sem takarom, Nem akarom, de ma húzom utoljára ránk a takaróm. Kicsim sose legyen holnap, ne legyen gond a búcsúszókra, Úgy csúszok ma közel hozzád, hogy nem gondolok búcsúcsókra. Új csúcsokra vágyom rég, maradjunk az ágyon még. Ez a valóság, mégis olyan, mintha végig álmodnék. Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok, Te és én, az éjszakában megfejtjük a világot. Csak a baj csak a bú w. S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket, Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek. Refrén- Horus (2x): A hajnal ébreszt fel, Lehet csak álom, most mennem kell, Sírj csak a vállamon és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz, Talán csak ez marad, mi összefűz.
De nem tűnik úgy, mintha rossz lenne az egyensúly. Csak egy kis tapadás kell. Ez erőt ad a továbbiakra. Ha megtaláljuk az adatokban a hibát, akkor jó autót tudunk belőle építeni. Csak a baj csak abu.cnam. De most még nem tudunk olyan számokat produkálni, mint a többiek. " A bahreini eredmények alapján úgy tűnik, a mezőny végén három csapat osztozik. A McLaren mellett az Aston Martin és a Williams maradt le a pontszerző helyek környékétől is. Jeddah-ban azonban egy hét múlva javíthatnak. Hirdetés
World Press 2021 a Magyar Nemzeti Múzeumban In medias res: bal oldali falon, első kép egy hulla, az érzések hullája. Betekerve fóliába, arcát se látni. Nem lehet tudni nő volt-e vagy férfi, szép volt-e vagy milyen vonásokat rajzolt meg rá az ég. Nem tudni a halál okát se: Covid, szerelem, gyilkosság? Fekete fekete fekete feketél a szívem közepe, vonaton emberek hallgatag, szívemet bú eszi- balga csak: nézik a hullát. Csontig hat, vagy csak abszurd a sajtófotók tanulsága? - Ring Magazin. Sok-sok ember körbe állja és nézi. De egy hullával nem lehet kommunikálni, egy hullának már nincs vágya, nincs reménye és szavai sincsenek rá, hogy jelezze hulla voltát hogyan éli meg. Egy hulla mindig agnosztikus, de semmiképp sem a David Hume fèle értelemben. Egy hulla csak rémisztő lehet egy élőnek, aki retteg, nehogy idejekorán hulla legyen belőle is. Lelki hullák vagyunk, ha lemondunk az identitásunkról, a vágyainkról, megtagadjuk álmaink s beletörünk a "kell"-be. Nem, nincs olyan hogy kell. Nem kell az az élet, ahol hullák kell legyünk. Az élet a hulla állapoton túl kezdődik.
Tudom én ezeket kérdező koma, amiket írsz, nézzük a rossz oldalát a dolognak, ha nincs kedvünk/lehetőségünk/esélyünk/szintünk.. tetszik, hogy nőt szerezzünk. Ilyenkor beszéljük le magunkat, nézzük a hátrányokat, mérlegeljük az előnyt. Így könnyű, jó stratégia elnyomni a vágyat a gyönyörűség iránt. A nőkkel csak a baj van? by A.J. Christian. Tudom, talán egy másik topikban pont én javasoltam neked ezt a stratégiát. Nem, nem rosszindulatból, de én hiszek benne, és magamat is annak tartom, aki egyszerüen akárhogy erőszakolja meg magát, nem tudom rávenni magam a nőzésre, nem megy. Belső pszichés okok. Egyszerüen lehetetlennek tartom, hogy felszabadult, jól érezzem magam egy nő társaságában, hogy hosszú távon is szórakoztató legyen a viszony. Mások meg ugye a külső tulajdonságaik miatt esélytelenek ahogy írják, szóval summa csumárum, a lényeg, hiszek benne, hogy vannak emberek, akiknek egyszerüen nem való párkapcsolat, mert képtelenek rá. Zömében nem az ő hibájuk, hanem így hozta a sors, a helyzetek így jöttek össze, de mégis valami megoldás kell nekik.